Írta: Joyce Meyer, világszerte ismert tanító, számos könyv szerzője.
„Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!” (Jn. 14:27)
"Isten nyugalma" mellett mindig ott van a támadás. Illusztrációként hadd osszak meg egy történetet, amit én is úgy hallottam. Két festőt megkértek, hogy fessen képet a békességről. Az egyik festett egy csendes tavat, hegyekkel körülvéve. A másik, egy vadul rohanó vízesés fölé hajló nyírfát, melynek ágai közt egy madárka pihent a fészekben.
Melyik ábrázolja igazán a békességet? A második, mert nincs békesség "ellenszél" nélkül. Az első festő a stagnálást ábrázolta. A táj lehet hogy nyugodt, és alkalmas erőgyűjtésre. Lehet, hogy egy szép kép, de nem "Isten békéjét" ábrázolja. Jézus azt mondta, "Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, amint a világ adja" (Jn. 14:27). Az Ő békéje szellemi békesség, és az ő nyugalma a viharok közt munkálkodik, nem a békés időszakokban.
Jézus nem azért jött, hogy elvegyen minden támadást az életünkből, hanem azért, hogy megfelelő hozzáállásunk legyen az élet viharaihoz. Fel kell vennünk magunkra az Ő igáját és tőle kell tanulnunk (vö. Mt. 11:29). Ez azt jelenti, hogy meg kell tanulnunk az Ő útjait, hogy úgy viszonyuljunk az élet viharaihoz, ahogy Ő. Jézus nem aggódott, nekünk sem kell.
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése