2011. október 11., kedd

Láss a sötétben!

Sokféle sötétség létezik.

Sötétség a szégyen, mely elfeledteti velünk, hogy Isten szeret bennünket, és arra késztet, hogy "rossz helyen keressük a szeretetet" – ahogyan Waylon Jennings fogalmaz Lookin' For Love című dalában.

Sötétség a félelem is, mely attól tart, hogy elhagyottan és magányosan végezzük, mint Shakespeare "mezetlen, szegény" nyomorfiai, "az irgalmatlan vész dühében élve" – ahogyan a Lear király című tragédia fogalmaz Vörösmarty fordításában. Az ilyen félelem végső kétségbeesésbe űz.

Sötétség az elménkbe kúszó kétség árnyéka, mely fenyegetően tátja üres torkát, hogy elnyeljen, amikor az élet összetöri a szívünket.


Egy hívó szó kél minden sötétség mélyén – egy meghívás: épp oly egyszerű, amilyen bonyolult; valóság, mégis lehetetlen egyszerre. Mindannyiunkat arra hív, hogy bízzunk, és a bizalom szemével új ösvényt fedezzünk fel. Egy fényforrást, ami kivezet az éjszakából. "A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés", írja a Zsidókhoz írt levél szerzője. (Zsid. 11:1)

Mit várunk? Mit remélünk? Hogy valaki szeressen? Hogy tudjuk, nem felejtkeznek meg rólunk? Hogy nem a vész dühe, de a szeretet mondja majd ki az utolsó szót? Középfölde védelmében című könyvében Patrick Curry így ír: "A kétségbeesés azok kiváltsága, akik teljes bizonyossággal tudják, hogy mit hoz a jövő. Senki sincsen ebben a helyzetben. A kétségbeesés emiatt nem csak bűn; a kétségbeesés egyszerűen hiba: nem több, mint tévedés. Valójában senki sem tudja, senki sem ismeri a jövőt. Ebben az értelemben mindig van remény."

A remény pedig, végül és mindent összevetve, soha nem csal meg bennünket, mondja Pál apostol. Azért élünk boldogan és tekintünk bizalommal a holnapra, mert nem a láthatókra nézünk, hanem azt választjuk, hogy a hitre hallgatunk. A hit pedig életben tart bennünket. (Róm. 5:5; 2Kor. 5:7 The Message)

A bizalom az egyetlen módja, hogy ne veszítsük el az irányt a szégyen, a félelem, a kétségbeesés vaksötétjében. A bizalom valójában azt jelenti, hogy hiszünk abban, hogy Isten nagyobb, mint ezek mind együttvéve. A bizalom elhiszi, hogy Isten a tenyerébe véste nevünket (vö. Ézs. 49:16) – a tenyérbe, mely tart, vezet, és képes meggyógyítani az összetört szívet; a tenyérbe, mely most is mindent újjá tesz.

© 2011 Jason Grey
forrás: A Way To See in the Dark digital booklet

0 hozzászólás:

Megjegyzés küldése

Twitter Delicious Facebook Digg Stumbleupon Favorites More