2011. november 26-án reggel különleges pillanatokat élhetett át, aki bennünket választott a Kereszt utca 28-ban. A ház egészen megtelt adventi hangulattal és vidám hölgyekkel, akik azért érkeztek, hogy egy hangulatos reggeli mellett kapcsolódjanak ki a Nagy Téli Invázió előtt. Egy délelőtt erejéig hagytuk, hogy elvarázsoljon bennünket az ünnepkör szépsége és a közös beszélgetés.
A rendkívüli napnak helyszíni tudósítónk naplórészletei állítanak emléket.
2011. november 23. Szerda
"Azt hiszem, kezdek belefásulni az ismétlődő házimunkáimba, az intéznivalók véget nem érő sorába, a több könyvnyi tanulnivalóba és zajos családomba. Délután próbáltam pihenni egyet; szeretett igeverseimet olvasgattam a Bibliából, és csak pozitív gondolatokat engedtem magamnak. Mégis kopottnak és fáradtan éreztem magam, sőt, picit meg nem értettnek is. Végül leültem az íróasztalomhoz, hogy kiötöljem, hogyan tudok véget vetni ennek a hajszolt életritmusnak.
Elővettem a naptárat és nézegetni kezdtem. Meglepetésemre, szombatra már be volt jegyezve valami: 'Női Reggeli a gyülekezetben ;)'"
2011. november 28. Hétfő
"Új erővel kezdem a mai napomat! Boldog vagyok, reménnyel és energiával teli. Alig várom, hogy megvalósíthassam a karácsonyi terveimet! Nem aggódom a feladataim miatt sem; békés vagyok, megnyugodtam. Szép sorban, mindet képes leszek elvégezni. Istenem látja minden napomat, és velem van!"
Hogy honnan ez a változás? Hadd meséljem el, mi történt velem! :)
2011. november 26. Szombat
"Hajnalban, ahogy felébredtem, éreztem, hogy a kedvetlenség próbál megint eltölteni. Nem volt jó érzés, de akkor eszembe jutott, hogy ma lesz a Női Reggeli a gyülekezetben! Nem tudtam még, milyen lesz a hangulat, és kikkel fogok találkozni, de reménykedtem, hogy jót tesz majd nekem.
Ahogyan megérkeztem, már a parkolóban elfogott egy kis izgalom, mert láttam, milyen sok autó van ott. Az épületbe lépve is csak egyre több pozitív érzésem támadt. Mosolygó emberek köszöntöttek, és máris a vidám beszélgetéseket hallottam. Körbepillantottam, és bizony elmosolyodtam a csillogó díszeket látva. Hóemberkék, fényes csillagok, horgolt hópelyhek, hívogatóan megterített asztalok, kézzel varrt csodaszép babák, manók és angyalok. Annyi-annyi néznivaló!
Egyszer csak elém állt egy kislány. A mosolyával és rózsaszín ruhájával teljesen beleillett a környezetbe, akár egy baba a babaházba. Nevetgélve unszolt, hogy mindenképp az ő asztalához üljek le. Valahogy lenyűgözött a személyisége – nem tudtam ellenkezni, csak hagytam, hogy helyettem is beszéljen újdonsült barátnőm. Csak ültem és hallgattam jóízűen. Bárcsak sokkal több reggelit ehetnék meg ilyen környezetben! Ahol senkinek nem kell sietnie, senkinek nem kattog az agya a napi teendőkön és a tegnapról megmaradtakon. Ehelyett karamellás teát szürcsölgetünk és együtt fedezzük fel az előre elkészített ajándékdobozkánkat. Mindenki kapott!
A szemlélődés és az ízek élvezete után zenével töltődtünk: gyönyörű, élő harangjátékkal! Ismeretlen karácsonyi dallamokba feledkezhettem bele néhány percre. Közben azon gondolkodtam, hogyan vihetném mindezt haza?
A legjobb volt, amikor Jocelyn beszélni kezdett. Végre elértünk ahhoz a részhez, amikor a szívünket kápráztattuk el! Úgy éreztem, minden mondata válaszol kérdéseimre, engem tanácsol és bátorít. Kiderült, hogy másoknak is vannak problémáik, és nem én vagyok gyenge. Jocelyn őszintén mesélt saját életének megpróbáltatásairól és azok megoldásáról. A válasz számomra is az volt, hogy bár nagyon tud fájni a nehézség, általa mégis erőssé, bölcsebbé válok. Isten nem hagy magamra a próbák között, de szeretné, ha tanulnék és így egyre értékesebbé, arannyá válnék. Ahogy ott ültem, azon gondolkodtam, hogy milyen jó az én Istenem! Nem telhetetlen, hanem gondoskodó és figyelmes. Elmosolyodtam, mert valamit megéreztem Isten szeretetéből. Egy darabkát. Felszabadultam a komor hétköznapok nyomása alól és új erőt kaptam a szívembe. Annyira örültem annak, hogy a nehézségeim áldássá válnak számomra azáltal, hogy átélem őket. Ráadásul Isten megadja hozzá nekem a segítséget, ha kérem őt imáimban.
Az alkalom végén folytatott vidám beszélgetéseim a többiekkel igazi hab volt a tortán. Nagyon klassz dolog, hogy rögtön volt kivel megosztani a gondolataimat!
Röpködve, nevetgélve, hálás szívvel sétáltam haza, és valóban úgy éreztem, hogy az egész világon Istent szeretem a legjobban… Na meg a Női Reggeliket. :)"
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése