Üdvözlünk!

Jó, hogy megtaláltál bennünket! Ez a blog a Paksi Pünkösdi Gyülekezet életét mutatja be, és rajta keresztül Te is kapcsolatba léphetsz velünk. Gyülekezetünk nagy szeretettel vár Téged minden alkalommal, amikor felkeresel bennünket akár itt, akár bármelyik összejövetelünkön.

70 évesek vagyunk!

2014-ben 70 éves lett a Paksi Pünkösdi Gyülekezet a közösség 1944-es alapítása óta. Isten hűségét az alapítókra és szolgálóinkra hálával emlékezve ünnepeljük.

Magunkról

Mi is az a Paksi Pünkösdi Gyülekezet, hogyan és miként, de mindenekelőtt miért...

Találj meg bennünket!

A Gyülekezet elérhetőségei, rendszeres rendezvényei, és sok más hasznos információ.

Letöltések

Minden vasárnapi tanításunkat megtalálod itt meghallgatásra és letöltésre is. A gyűjtemény hetente frissül!

2012. március 27., kedd

Nagyszerű kapcsolatok

Hogyan javíthatod a kapcsolataidat?

Jól kijössz az emberekkel?

Ez egy fontos kérdés, mert – nézzünk szembe a ténnyel – emberek mindenütt vannak. Emberek vannak a családodban… a munkahelyeden… a szomszédságodban… Nem tudsz elmenekülni előlük. És az emberek nem mindig olyanok, amilyennek mi szeretnénk őket látni. Nagymértékben befolyásolja életed minőségét az, hogy kijössz-e a másikkal. Ezért nagyon fontos tudnunk, hogyan viszonyuljunk különféle emberekhez – nem csak azokhoz, akiket kedvelünk.

2012. március 21., szerda

Valódi riport egy kreatív délutánról

Néha elgondolkodom azon, hogy milyen érzés lehet annak, aki először lép be a gyülekezetünk ajtaján. A saját "első pillanatomra" nem emlékszem, mert akkor maximum 1 éves lehettem. Azóta járkálok ki-be az ajtón. :)

Ahogyan arról hírt is adtunk a blogon, március 3-án tartottuk első kreatív délutánunkat a hölgyeknek. Új ötlet volt ez, melyet úgy tűnt, örömmel üdvözöltek vendégeink. Kis kézügyességgel és türelemmel mutatós kis ajándéktárgyakat készítettünk; mindenki nagyon lelkesen dolgozott rajta. A program végén Fani barátnőmmel beszélgettem, aki – külföldi létére – akkor találkozott először a Gyülekezetünkkel. Arról beszélgettünk, hogyan érezte magát közöttünk első alkalommal.

Fru: Mivel még soha nem jártál nálunk, kíváncsi lennék, hogy mi volt az első benyomásod, ahogy beléptél?
Fani: Mintha otthon lennék! Barátságos hely.

Fru: Tetszett az a program amivel készültünk? Például milyen volt a dísztárgy készítés?
Fani: Nagyon érdekes volt! Főleg azért, mert olyan eszközöket hasznosítottunk, amit más esetben szemétnek látunk.

Fru: Nehéz feladatnak bizonyult az elkészítés?
Fani: Egyáltalán nem! Egyszerű és kreatív volt, mindenki ügyes volt! Én amúgy is nagyon szeretek kézzel készíteni dolgokat, a kreativitás nem áll messze tőlem.

Fru: Hogyan emlékszel, milyen hangulatban telt az idő?
Fani: A társaság nagyon barátságos volt, mintha egy nagy család lettünk volna. Mindenki szenvedélyesen dolgozott a saját művén. Kutattunk a megfelelő szalvéta, szalag vagy virág után és elmélyülten ragasztgattunk. És persze vidáman beszélgettünk közben. Mondhatni zsongott a terem :)

Fru: Mit emelnél ki, mi tetszett a legjobban?
Fani: Azt hiszem az, amikor elkészültem a művemmel, mert az sikerélményt adott. Elismerően dicsérgettük egymás alkotásait!

Fru: Mit gondolsz, egy következő alkalmon is szívesen részt vennél?
Fani: Persze, mindenképpen!

Teljesen boldog voltam a gondolattól, hogy pozitív élményekkel távoztunk. És nem csak mi, de a többiek is nagyon jól érezték magukat. Köszönjük a szervezőknek! Áldja meg a Gyülekezetet Isten még sok ilyennel!



2012. március 20., kedd

Rombolj & Építs!

Ez volt a címe 2012-ben a kiskőrösi pünkösdi fiatalság szervezte ifjúsági találkozónak. Volt sok fiatal, igen penge zenekar, nagy forgalom a Szent Korona Cukrászdában, a foci-bajnokság győztese pedig meglepetésre az inárcsi csapat lett. A paksi delegáció külön bejáratú, szubjektív beszámolója következik. Az itt olvasható események és karakterek fiktívek, a valósággal való bármely vélt vagy valós hasonlóság teljességgel akaratlan és véletlenszerű.

Idén is volt előregisztráció, ahol nagyon ügyesen lehetett délutáni fakultatív programokat ajánlani a szervezőknek. Például bárányfelhőnézést. Azt mondják, olyan sok kívánság érkezett, hogy úgy döntöttek, az lesz a legigazságosabb, ha egyiket sem hallgatják meg. Így aztán nem lett a bárányfelhőnézésből semmi. Olyan tündöklő napsütés volt egész nap a felhőtlen égen, hogy csak úgy menekültünk az ártalmas sugarak D-vitamin-összetevői elől.

Idén sem regisztráltam előre, viszont izgalmas kifogásom volt rá! A helyszínen aztán széles mosollyal és kikerekedett szemekkel meséltem lelkesen. Az asztal másik felén türelmesen és érdeklődve hallgatták a mesét, körülbelül fél másodpercig, aztán mikor óvatlanul levegőt vettem az első mondat közepén, közölték, hogy perkálhatok. Viszont kaptam ebédet! Jófélét! A büdös-halikrás-fűrészporos "szendvicsem" megmaradt vacsorára. A visszaút felére nem is emlékszem, mert a kormány alatt, a hátizsákomba bújva töltöttem egészen Soltig.

A találkozó főelőadója Perjesi István, a Pestszentlőrinci Agapé Gyülekezet pásztora, minden tükörben jól fest. Különösen reggelente. Sok dologról beszélt, de legtöbbet mégis a szószék alatti kárpitról. Az idő nagy részében azon állt ugyanis. Három részletben tanított a szombati napon, amin mi is részt vettünk. Délelőtt Jábec történetéről hallottunk az 1Krón. 4:9-10 alapján. Hozzá hasonlóan nekünk sem kell engednünk az emberek gyakorolta elnyomásnak, hanem fordulhatunk Istenhez, aki képes felemelni ezek alól. Felfedezhetjük mindazt, amit Isten nekünk szánt, hogy használjuk: képességeinket, ajándékainkat, kapcsolatainkat. Határaink felfedezése nem csak lehetőség, de felelősség is: Istennek nem azért van terve velünk és számunkra, hogy ennek jóleső tudatában lubickoljunk, hanem azért, hogy betöltsük azt. Éppen ezért áldást, gondviselést, szabadítást kérni nem önzés vagy telhetetlenség, mivel mindez nem puszta örömünkre, hanem mások építésére is szolgál – vagyis felelősséggel jár. Sokunknak sokkal több adatott még ebben a lehangolt és gonosz világban is, mint hozzánk nagyon hasonló emberek millióinak.

A felelősséget természetesen nem akasztja a nyakunkba mennyei Atyánk, mint holmi malomkővel tettek némely gazfickó büntetéseként, mielőtt a tengerbe hajították volna őket a csúnya középkorban. Nagyon is emberi volna egy olyan terv, mely kiosztja a feladatot a résztvevőknek, s aztán várja a behajtás határidejét. Isten terve nem ilyen – Ő nem csak feladatot ad, hanem erőt, bölcsességet, tulajdon Szellemét is. Tudjuk ezt, mégis túlságosan ritkán látjuk valóban működni az életünkben. Ennek okait boncolgattuk az 1Sám. 4:1-11 és környéke alapján. Isten erejének megnyilvánulása mindig akadályba ütközik, ha a kegyes dolgok végzése és a bőséges ismeret mögött bűn, hibás motiváció húzódik meg. Ezekkel könyörtelenül le kell számolni; ez az ár, amit meg kell fizetnünk, ha szeretnénk Isten működő erejét megtapasztalni. Aki hajlandó erre, annak életében Isten megnyilvánul. Ahogyan a szövetség ládájának, Isten jelenléte zálogának helyet kellett készíteni, úgy kell helyet készíteni a Szellemnek is.

Apropó, helykészítés. Mire idáig jutottunk, épp készült némi hely a gyomrunkban egy tál levesnek és kettő vagy több tál marhapörköltnek.

Este a Jón. 3:6-4:11 bátorító Igéit olvastuk el. István számos bizonyságon keresztül arról mesélt, hogy gyakran Isten olyan eszközöket használ az életünkben, amikre mi szörnyülködve, de legalábbis gyanakodva nézünk. Ahogyan Jónás életében Isten eszköze volt a szél, a bálna, a bokor, a bogár, úgy tudja Isten használni a mi életünkben a legkülönfélébb dolgokat, miket sokszor balesetnek, krízisnek, csapásnak vélünk. Isten mégis ott van mindezek mögött, gondosan irányítva az eseményeket, előre látva mindent. Nem kell hát aggódnunk, sem feladnunk a reményt, mert Urunk nem távozik el a megpróbáltatás idején, sőt, talán ekkor van legközelebb. Ez persze jó akkor, amikor rólunk van szó – de ugyanez igaz arra az emberre is, aki a legkevésbé szimpatikus, akin a legkevésbé segítenénk, akit szeretnénk elkerülni, akinek a történetét nem szívesen hallgatnánk meg, akinek nem akarunk megbocsátani. Kijózanító gondolat, hogy ebben az esetben Krisztus Királyságának akadálya nem a másik ember érdemtelensége, hanem a mi gőgünk.

A dicsőítés vezetésének szolgálatát az Enharmony végezte, nagyon remekül; élveztünk velük együtt lenni az Úrnál. Azóta vérre menő harcok dúlnak a dicsőítő csapatban, hogy melyik dalukat ne tanuljuk meg. Ezt nem rójuk fel nekik: együtt élünk a nekik adott kegyelemmel.

Üdítő színfoltok is voltak a nap folyamán ügyesen időzítve, hogy ne aludjon el mindenki. Például reggel egy kis közös mozgással kezdtünk. Úgy éreztük magunkat, mint akik a Hillsong Kids egyik pezsdítő dalára csinálunk egy energikus és látványos koreográfiát, miközben úgy néztünk ki, mint egy csapat másnapos lajhár, idétlenül kalimpálva és forogva, minden koncepciót nélkülözve. Ennek egyetlen oka nem a reggeli álomittasságban keresendő, hanem azon egyszerű tényben, hogy a tánc betanítói elfelejtették mondani, hogy tükörben tanítanak avagy sem.

Volt aztán egy másik cirkusz is, amikor egy csomó munkaruhás emberke rontott be a színpadra, magukból kikelve kiáltozva. Nem hallottuk, hogy mit, mert mi magunk is éppen nagyon kiáltoztunk. Nem tudom, hogy mit, mert épp azon gondolkodtam, hogy miért van egy csomó kiabáló munkásember a színpadon, gereblyével és seprűvel a kezükben. Biztosan a munkavédelmi előadásra tartottak, csak eltévedtek. Ennek okán elkezdtek valami zenére táncolni, aminek hatására a nézők között sorban kezdtek átváltozni az emberek táncoló kantáros munkásemberekké. Épp kezdtem figyelni, hogy rajtam mikor terem munkaruha, de aztán vége szakadt a bulinak, és a munkások elmentek. Biztos kész lett a vacsora.

Még az esti tanítás előtt megtekintettük Nyikolaj Vasziljevics Gogol Revizorjának sajátos feldolgozását, melyet a helyi fiatalság vitt színre, játszott el és kísért szakadatlan nevetéssel velünk együtt. A drámai komédia előadása igen pazarul sikerült, olyannyira, hogy még István is egészen a rendező-dramaturg-főszereplő polgármester hatása alá került. Nem is értettem, miért nem tapsoltuk őket vissza. Én például szívesen megtekintettem volna még egyszer azt a jelenetet, amiben a srácok becipeltek egy nagy fekete paravánt, azzal szerencsétlenkedtek a sarokban néhány percig, aztán kivitték, mintha ez volna a legtermészetesebb teendőjük. Vagy mondjuk azt a jelentet, amikor behoztak egy világháború előtti, összecsukható kempingágyat, amit egyetlen beleüléssel sikerült hangosan és látványosan leharcolni, mígnem a szín végén darabokban kellett elszállítani a tetthelyről.

Az egész nap pompás volt, rettentően élveztük, akik ott voltunk. Még nagyon sokszor szeretnénk ezt megtenni, de legalábbis addig, amíg ki nem szárad a Büdös-tó, illetve be nem zár az ország legjobb cukrászdája. Mindössze két kifogásolni valót találtunk az egész napban. A kevésbé fontos, hogy Efi a végén nem mondta, hogy "vesszőt teszünk a nap végére", emiatt mindenki csak tanácstalanul nézelődött. A lényegesebb, hogy nem volt WiFi.


Élmény volt ismét Kiskőrösön lenni, temérdek ismerőssel és ismeretlennel találkozni, jókat beszélgetni, és a nap végén elégedetten konstatálni, hogy "uralma méretének első deriváltja még mindig konstans, de legalábbis nullától különböző pozitív".

Nyilatkozat: a cikk írása közben számos vadon élő, tenyésztett és egyéb állatnak esett baja, de ezek közül egy sem hozható közvetlen vagy közvetett összefüggésbe a cikk írásával. Az itt használt humortól a cikk írójaként szigorúan elhatárolódom, mélységesen elítélve a cikk írójának orcátlan pimaszságát. Valamint itt mutatnék rá arra a tényre is, hogy bármilyen téves következtetést próbálna is bárki levonni jelen cikk tartalmából, határozottan állítom, hogy én magam (minden bizonnyal a cikk írójával ellentétben) a legkiválóbban éreztem magamat és Istent, és mindenkinek tiszta szívemből ajánlom, hogy sirassa meg, ha nem volt ott.


2012. március 14., szerda

A félelemtől a megbocsátásig

A múlttal való szembenézés szabadságot hozott

Negyvenöt éves lehettem, és még mindig szenvedtem a gyerekkoromban elszenvedett fájdalmas bántalmazástól, amikor félreérthetetlen ösztönzést éreztem arra, hogy konfrontálódjak az apámmal. Isten megmutatta, hogy a félelem megtörésének egyetlen módja, ha szembenézek a bántalmazómmal. Rendkívül nehéz volt ezt megtennem, mivel tudtam, hogy újra dühös lesz rám – és így is történt. De megtettem, amire Isten indított, és ez segített, hogy felszabaduljak. Mindig meg kell tennünk a mi részünket, amire Isten kér, függetlenül attól, hogy a másik hogyan fog reagálni.

Mivel egy mérges ember diktált nekem éveken át, én is mérges voltam, és haragomnak szabad folyást is engedtem a szavaimban és a magatartásomban. Amikor a dolgok nem úgy alakultak, ahogy én akartam, gyakran dühös voltam. De nem volt igazam, és egy isteni konfrontációra volt szükségem. Férjemnek, Dave-nek az egyik legnagyobb jótéteménye felém az volt, hogy nem engedte, hogy a haragom őt is boldogtalanná tegye. Hiszem, hogy az egyik legjobb dolog, amit egy dühös emberrel tehetsz, hogy megmutatod neki : létezik jobb életvitel, jobb magatartás.

Légy példája a sértett embereknek!

Mivel soha nem éltem stabil légkörben, nem is tudtam, hogy milyen az. Dave volt számomra a stabilitás példája, és ez rendkívül fontos volt. Ha csak annyit mondott volna, hogy ne légy dühös, és a haragomra haraggal reagált volna, azt hiszem, soha nem változtam volna meg. Ahogy mondani szokta, "kettő rosszból nem lesz egy jó."

Isten Igéje szerint a haragra nem szabad haraggal válaszolnunk, sem a gonoszságra gonoszsággal, vagy a bántásra bántással. Ahogyan az 1Péter 3:9 mondja, Ne fizessetek a gonoszért gonosszal, vagy a sértésért sértéssel [szidalommal, gyalázkodással], hanem ellenkezőleg: mondjatok áldást [imádkozzatok jólétükért, boldogságukért, védelmükért és őszintén sajnáljátok és szeressétek őket], hiszen arra hívattatok el, hogy áldást örököljetek [Istentől – hogy áldást kapjatok mint örökösök, ami jólétet, boldogságot és védelmet hoz]. (AMP)

Nagyon is tudatában vagyok annak, hogy sokkal nehezebb ezt megtenni, mint olvasni róla; de bármire is kér Isten, megadja hozzá az erőt, ha készek vagyunk az engedelmességre. Istennek minden problémádra megvan a megoldása, és az Ő terve mindig működik, ha együtt dolgozol Vele. Teljes szívemből hiszem, hogy Dave példája volt az, ami engem változásra sarkallt. Határozott volt velem, de sosem hagyta, hogy ellopjam az örömét. Megmondta, hogyha boldogtalan akarok lenni, az az én döntésem, de ő, tőlem függetlenül, boldog lesz. Hosszú időn keresztül következetes volt, és én végül rájöttem, hogy sok minden kimarad így az életemből, és változnom kell.

Senki sem tud megváltozni, csak akkor, ha akar. Ha te akarsz másokat megváltoztatni, az csak frusztrációhoz vezet. Csak Isten tud valakit megváltoztatni. Belülről kezdi a munkát, és kifelé halad, és mindezt a saját időzítése szerint teszi. Úgyhogy imádkozz azokért akik küzdenek a haraggal, hogy Isten dolgozzon az életükben, és légy számukra a békesség és a stabilitás példája!

Ne engedd, hogy a sérült emberek boldogtalanná tegyenek!

©2005-2012 ~Sytrus
Amikor azt mondom a konferenciákon, hogy nem szabad megengednünk, hogy mások magatartása határozza meg az örömünk mértékét, mindig erőteljes reakciót kapok. Látom az arcokon, hogy vannak, akik ezt teszik, és tudatában sincsenek, hogy van más választás is.

Lehetünk vidámak akkor is, amikor a körülöttünk levő emberek mérgesek és boldogtalanok? Igen, lehetünk, ha elhatározzuk! Szeretném ismét hangsúlyozni, hogy hiszem, hogy ez a legjobb, amit egy mérges emberért tehetünk. Csak tanúsíts higgadt örömöt a jelenlétükben! Biztosítsd őket afelől, hogy szereted őket és szeretnéd, ha jól éreznék magukat, de azt nem engeded, hogy az ő döntésük határozza meg életminőségedet! Más szóval ne függj a másik viselkedésétől!

Légy Isten partnere az útkészítésben!

Ne add fel a reményt az életedben levő a dühös emberekkel kapcsolatban. Nyilván van a múltjukban egy megkötözöttség, sérelem, vagy valami negatív, ami a haragjukat okozza. Imádkozz, és ne is hagyd abba az imát értük, hogy meglássák az igazságot, és elkezdjenek járni a világosságban!

A Máté 7:7 azt mondja: Kérjetek [folyamatosan], és adatik nektek, keressetek [folyamatosan], és találtok, zörgessetek [folyamatosan], és megnyittatik nektek.(AMP)

Megdöbbentő változásokat láttam emberek életében az ima erejének köszönhetően. Őszinte imáink ajtót nyitnak Isten előtt, hogy munkálkodhasson az életükben. Isten szereti ezeket az embereket, és megvan a módszere arra, hogy megváltoztassa őket.

Hiszek abban, hogy amikor mi imádkozunk, Isten dolgozik! Néha azonnal választ kapunk, máskor egy életen át imádkozunk. Légy odaszánt és ne hagyd abba az imát és a hálaadást, mert Isten munkálkodik, még ha most nem is látod az eredményt!

Írta: Joyce Meyer

2012. március 6., kedd

Őrizd a szíved!

Mit szólnál hozzá, ha azt mondanám, hogy szívproblémáim vannak? Hogyan reagálnál? Valószínű meglepődnél és sajnálnál. De az az igazság, hogy vannak szív problémáim… és valószínű neked is.

©2006-2012 ~snul
Szívügyek
A szíved állapota attól függ, hogy mit engedsz be. Ezek a bejövő dolgok formálják a gondolataidat, viselkedésedet, és végül is formálják lényed legbensőbb részeit. Mindegy milyen (külső) körülmények között élsz, ha a szíved (a bensőd) rendben van, akkor jól vagy. De ha a szívedben levő rossz dolgok nincsenek kezelve, akkor azok mélyen meggyökereznek, és egy idő után már nehéz kezelni őket. Minél hamarabb észrevesszük, és rendbe tesszük a szív rossz állapotát, annál jobb.
Hogyan hozható rendbe a szív?

Hogyan őrizzük a szívünket?
©2008-2012 *oprisco
Nekünk, keresztyéneknek sokkal gyakrabban kell ellenőriznünk a szívünket. Sokszor gépies módon tesszük a "keresztyén dolgokat", de közben valami beférkőzik a szívünkbe, ami sérülést okoz bennünk, és másokban is.
Példabeszédek könyve 4:23 mondja: "Mindenek felett őrizd a szívedet, mert az határozza meg életed folyását" (NLT). Nem azt mondja, hogy valaki majd őrizni fogja a szíved. Nem arról van szó, hogy Isten, a szomszéd, vagy a lelkipásztorod majd őrzi a szíved. Azt mondja, hogy neked kell őrizned! Te vagy a felelős azért, hogy őrizd a saját szívedet. Ez egy teljes idejű munka, mert soha nem tudhatjuk, hogy mi fog történni. Nem tudhatjuk előre, hogy valaki majd olyant fog mondani, ami sértő lesz, hogy csalódást fog okozni, vagy cserbenhagy. Ilyenkor hirtelen egy sérülés keletkezik bennünk, amivel foglalkozni kell. Ezért folyamatosan együtt kell dolgoznunk a Szentlélekkel, hogy rendben tartsuk a szívünket.

A legfontosabb dolog
Nincs semmi fontosabb a belső életednél, ami a szívedben összpontosul (1Péter 3:3-4). Az egyik legnagyobb kijelentés, amit Istentől kaptam, hogy a valódi életem a belső életem. És ez rád is igaz! Az élet nem a körülményeid, nem az, hogy milyen házban laksz, hol dolgozol, vagy mennyi pénzt keresel. Lehet, hogy mindenből megvan a legjobb, mégis boldogtalan vagy.
Másrészt pedig megdöbbentő, hogy mennyire békés és boldog lehetsz a legrosszabb körülmények között is, beleértve azt a felfordulást, ami ma a világban van, ha a szívedet a megfelelő állapotban tartod.
Máté 5:8 mondja: "Boldogok (áldottak) a tiszta szívűek, mert ők az Istent meglátják" (NIV). Szeretem ezt a verset! Akarod hallani Isten hangját? Tartsd tisztán a szíved. Szeretnéd ismerni Isten titkait? Tartsd tisztán a szíved. Időt szakítani arra, hogy tisztán tartsd a szíved hasonló ahhoz, mint amikor kitakarítjuk a szuterént vagy a padlást. Amikor felkapcsolod a villanyt, és kezdesz szét nézni, ne lepődj meg, ha váratlan dolgokra bukkansz.

Szívbe fúródó nyilak
Jézus mondott néhány nagyon kemény megállapítást a szívről. Azt mondta, hogy ha bűnös kívánsággal tekintesz egy asszonyra, akkor már házasságtörést követtél el a szívedben (Máté 5:28). A bűnös érzéki vágy szörnyű hatást gyakorol a szívre, ezért ezt feltétlen kerülnünk kell. Csak gondoljunk bele, milyen romboló hatása van a pornográfiának, mely manapság olyan könnyen hozzáférhető!
Egy másik tüzes nyíl, amit a gonosz próbál a szívünkbe lőni, a gyűlölet. A Biblia azt mondja, hogy ha gyűlölöd a testvéredet, az olyan, mintha meggyilkolnád (Jakab 4:2). Fel kell emelnünk a pajzsunkat, hogy tisztán tartsuk a szívünket.

Védekezés további szívártalmakkal szemben
Arra jöttem rá, hogy ha már kora reggel foglyul ejtem a gondolataimat Isten szerint való gondolkodásra az ima és az Igén való elmélkedés által, akkor könnyebb megvédeni a szívemet. Vagy megkockáztatom azt, hogy várok vele délutánig, amikor már megengedtem az ellenségnek, hogy szemetesládaként használjon egy ideig, és aztán próbálom kezelni a helyzetet. Nyilvánvaló, hogy jobb a megfelelő indulás reggel!

©2011-2012 *escaped-emotions
Szeretném, ha megértenéd: valahányszor rosszra hajlana a szíved, és mégis úgy döntesz, hogy a helyes dolgot teszed, növekedni fogsz – Isten pedig mosolyog. Tehát fejleszd magadban az önuralmat. Légy elkötelezett, tartsd meg a szavad, és tedd azt, amit Isten vár tőled. És valahányszor rosszra hajlana a szíved, dönts úgy, hogy mégis a jót teszed. Nem azt mondom, hogy hagyd figyelmen kívül az érzéseidet. Fontos megfelelően kezelnünk az érzelmeinket. Én elmondom Istennek, hogyan érzek. De aztán azt is elmondom Neki, hogy mit fogok tenni az Ő ereje és hatalma által. A lényeg ez: ha győztes keresztyén akarsz lenni, vigyázz a szívedre – bárhogyan is érzel.

Írta: Joyce Meyer


2012. március 2., péntek

Ne halogasd!

Amikor Dávid ránézett az óriásra, "sietett és futott a viadalra" (1Sám. 17:48). Dávid tudta, hogy ha sokáig nézegeti Góliátot, lehet, hogy ő maga fog elfutni. Azonnal akcióba lépett, és engedelmeskedett Istennek. 

Nekünk is mindig ezt kell tennünk. Amikor Isten indít, hogy tegyél meg valamit, gyorsan tedd meg! Az Ő kegyelme ott lesz, hogy segítsen. Ne késlekedj! Akik halogatnak dolgokat, gyakran soha nem jutnak el az Istennek való engedelmességre. A jó szándék megvan bennük – de sajnálatos módon – a "megfelelő idő", úgy tűnik, soha nem jön el. Végül kudarcot vallanak, csupán azért, mert nem léptek ki hittel a megfelelő időben.

Írta: Joyce Meyer


Twitter Delicious Facebook Digg Stumbleupon Favorites More