Mária pedig ezt mondta: "Magasztalja lelkem az Urat, és az én lelkem ujjong Isten, az én Megtartóm előtt, mert rátekintett szolgálóleánya megalázott voltára: és íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék, mert nagy dolgokat tett velem a Hatalmas, és szent az ő neve, irgalma megmarad nemzedékről nemzedékre az őt félőkön. Hatalmas dolgot cselekedett karjával, szétszórta a szívük szándékában felfuvalkodottakat. Hatalmasokat döntött le trónjukról, és megalázottakat emelt fel. Éhezőket látott el javakkal, és bővelkedőket küldött el üres kézzel. Felkarolta szolgáját, Izráelt, hogy megemlékezzék irgalmáról, amint kijelentette atyáinknak, Ábrahámnak és az ő utódjának mindörökké." (Lk 1:46-55)
Egész évben kedvenc időtöltéseim közé tartozik az emberek figyelése, de karácsonykor a legérdekesebb. A postán a sorban állva, csomagok és lapok feladására várva szándékosan figyelem és hallgatom az ünneppel kapcsolatos beszélgetéseket, frusztrációkat. Vásárlás közben is, a pénztárnál vagy a húsos pultnál, türelmetlenkedés helyett inkább a többi emberre figyelek, akik céltudatosan vagy éppen valami ötletre várva bolyonganak a karácsonyi bevásárlás közben. Akár hiszed, akár nem, örömet lelek abban, hogy másokat figyelhetek.
Velem tartanál, hogy együtt hallgassunk bele minden idők legdicsőbb karácsonyi beszélgetésébe? Azt hiszem, ez az egyetlen ünnepi eszmecsere örökre megváltoztathatja a szíved!
Miután az idős Erzsébet megáldotta a Mária szűz méhében fogant gyermeket, Mária dicsőíteni kezdte az Urat. Erőteljes, hatalmas dicsőítésben és őszinte, szívből jövő magasztalásban tört ki válaszul. Úgy tudom elképzelni ezt a jelenetet, hogy Mária térdre esett és a Menny felé tárt karokkal dicsőítette a Mindenhatót.
"Magasztalja lelkem az Urat!" Ez az egyszerű felkiáltó mondat volt az első, ami elhagyta Mária száját, mióta megérkezett Erzsébethez. Mária szavai különösen gyönyörűekké válnak, ha arra gondolunk, hogy a "lelkünk" a szenvedély, az érzelmek, a vágyak szülőhelye. Mária lelke nem volt összezavarodva, és nem is kétségeskedett – arról a tényről tett bizonyságot, hogy érzései, vágyai a körülményektől és eseményektől függetlenül mindig Isten jelenlétébe, a dicsőítés helyére vezetik őt.
"És az én lelkem ujjong Isten, az én Megtartóm előtt." Mária lelke és szelleme a hála csodálatosan szép duójában egyesült. Az emberi szellem a szervezetnek az a része, ami folyton vágyik Istenre és az ő jelenlétére. A szellem tesz képessé a hitben járásra a láthatókra való támaszkodás helyett. Mária szelleme állandó kapcsolatban volt Isten Szellemével, és ennek a kapcsolatnak őszinte öröm volt az eredménye.
Miként reagálsz olyan körülményekre vagy eseményekre, amiket nem értesz, vagy talán nem választanál? Mivel tölti az idejét a lelked ezen a karácsonyon? Irányítást és értelmet vesztve költekezik, tömi magába az ételeket, türelmetlenné válik? Vagy megfigyelte és magáévá tette Mária példáját és ezek helyett inkább az Urat magasztalja?
Az az imám számodra, hogy lelked és szellemed boruljon térdre, te pedig felemelt kézzel kiálts a Menny felé.
My prayer is that your spirit and your soul will fall to their knees and
that you will lift your hands and your voice toward heaven!
Magasztalja lelkem az Urat, és az én lelkem ujjong Isten, az én Megtartóm előtt.
Írta: Carol McLeod
©2012 Just Joy Ministries
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése