2012. december 12., szerda

Advent: Isten jelenlétének öröme

Azokban a napokban útra kelt Mária, és sietve elment a hegyvidékre, Júda egyik városába. Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, megmozdult a magzat a méhében. Megtelt Erzsébet Szentlélekkel, és hangos szóval kiáltotta: "Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse! Hogyan is lehetséges ez, hogy az én Uram anyja jön el énhozzám? Mert íme, amint felfogta fülem köszöntésed hangját, ujjongva mozdult meg a magzat méhemben. Boldog, aki hitt, mert beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki." (Lk 1:39-45)
Erzsébet már nagyjából hat hónapja sütkérezett a meglepetés-terhesség örömében, amikor Mária megérkezett hozzá. A fiatal lány, aki a Megváltó édesanyjául választatott, sietett meglátogatni idősebb és bölcsebb rokonát, Erzsébetet.

Abban a pillanatban, hogy Mária belépett Zakariás és Erzsébet otthonának ajtaján, örömében megmozdult a magzat Erzsébet méhében. Ahogy megérezte a meg sem született János a Megváltó Jézus jelenlétét, ugrálni kezdett az örömtől!

A csecsemő, akit évtizedekkel később Keresztelő Jánosként ismert meg a világ, édesanyja méhében, természetes szemével nem láthatta a szintén pocaklakó Jézust – mégis tudta, hogy Isten jelenlétében van. Isten jelenlétére pedig egyetlen lehetséges választ ismert: az örömet. Erzsébet meg is mondta Máriának, hogy nem gyengéd, apró bökdösődést érzett, hanem egy óriási rúgást. János táncolt örömében az Úr jelenlététől!

János szelleme Jézus Krisztus szellemének válaszolt, akinél mindig teljes öröm van.

Évekkel később az unokatestvérek talán együtt játszottak rokonlátogatások alkalmával. Azon gondolkodom, hogy az eleven János talán minden alkalommal fel-s-alá kezdett ugrálni, amikor Jézus belépett a szoba küszöbén. Édesanyja, az illedelmes Erzsébet, aki paplakban nevelkedett, és akinek pap volt a férje, talán rá szokott szólni ilyenkor: "Jánoskám, ne ugrálj! Túl élénk vagy, drágám!" "Dehát nem tehetek róla, anyám! Ha Jézus mellett vagyok, a lábaim ugrálni kezdenek az örömtől, akár akarom, akár nem!"

Amikor Jézus belép világunkba, életünkbe, otthonunkba, teljes örömmel kell üdvözölnünk őt. Szellemünkben ideje elkezdeni ugrálni, ahogyan János tette.

Csak az Ő jelenlétében fogsz igazi örömet tapasztalni. Gyermekeid körében ülni a karácsonyi asztal körül, halomnyi ajándékot kapni, feldíszíteni a lakásod, különleges és hagyományos ételeket enni... ezek nem tudnak maradandó örömet adni. Az idei karácsonyon készíts helyet az Ő jelenlétének! Tölts időt barátaiddal és családoddal, énekeljetek karácsonyi énekeket, olvassátok el Jézus születésének történetét a Bibliából, együtt!

A karácsony a biztosítéka, hogy addig is, amíg e Földön élünk, a mennyei öröm élvezői lehetünk.
Ezt mondom az ÚRnak: Te vagy az én Uram, rajtad kívül nincs, ami jó nekem. URam, te vagy osztályrészem és poharam, te tartod kezedben sorsomat. Az ÚRra tekintek szüntelen, nem tántorodom meg, mert a jobbomon van. Ezért örül a szívem, és ujjong a lelkem, testem is biztonságban van. Mert nem hagysz engem a holtak hazájában, nem engeded, hogy híved leszálljon a sírba. Megismerteted velem az élet útját, teljes öröm van tenálad, örökké tart a gyönyörűség jobbodon. (Zsolt 16:2,5,8-11)

Írta: Carol McLeod
©2012 Just Joy Ministries

0 hozzászólás:

Megjegyzés küldése

Twitter Delicious Facebook Digg Stumbleupon Favorites More