Ezekben a hetekben arra hívunk, kedves Olvasó, hogy együtt merüljünk bele egy kicsit a Filippi-levél tanulmányozásába. Hetente egy-két rövid elmélkedést teszünk közzé, miközben együtt olvassuk a levelet.
A Bibliatanulmányokat Mark Hall, a Stockbridge-i, Georgia-beli Eagle's Landing Első Baptista Gyülekezet ifjúsági pásztora, a Casting Crowns együttes frontembere tartja. A tanulmány rövid, 4-6 perces videók sorából áll. Mindenkinek ajánljuk, aki szeretné egyszerűen, érthetően megragadni a Biblia üzenetét.
A videókhoz magyar nyelvű átirat készült, amit a videó alatt találhatsz meg. Ajánljuk azonban a videó megtekintését is, amihez a magyar nyelvű felirat szintén rendelkezésre áll.
A tanulmányban használt Igeversek (egyéb jelzés hiányában) a Magyar Bibliatársulat új fordítású Bibliájából (UFO) származnak.
A tanulmányban használt Igeversek (egyéb jelzés hiányában) a Magyar Bibliatársulat új fordítású Bibliájából (UFO) származnak.
Számunkra tanulságos volt a tanulmány, motiváló volt vele dolgozni. Kívánjuk, hogy te is találj benne áldásra!
Most a sorozat hatodik része következik, mely a Fil. 1:18c-26 alapján készült.
"Sőt még inkább örülni fogok. Mert tudom, hogy ez üdvösségemre válik a ti könyörgésetek és Jézus Krisztus Lelkének segítsége által. Ezért várom és remélem, hogy semmiben sem fogok szégyent vallani, hanem mint mindenkor, úgy most is Krisztust egészen nyíltan fogják magasztalni énértem, akár életben maradok, akár meghalok. Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség! Ha pedig az életben maradás az eredményes munkát jelenti számomra, akkor, hogy melyiket válasszam: nem tudom. Szorongat ez a kettő: vágyódom elköltözni és Krisztussal lenni, mert ez sokkal jobb mindennél; de miattatok nagyobb szükség van arra, hogy életben maradjak. Erről meggyőződve tudom is, hogy életben maradok, és együtt maradok mindnyájatokkal, a hitben való növekedésetekre és örömötökre; így méginkább dicsekedtek majd velem Krisztus Jézusban, amikor ismét megjelenek nálatok."
Mizújs, barátaim, a Filippi-levelet olvassuk, az első fejezetben vagyunk, komoly igazságokat tanulunk, és most a 18/19. vers következik. Hogy is mondják, 18b? Nem is tudom követni. Őrület.
Itt arról a küzdelemről beszél, amit magában vív: végigcsinálni a szenvedést avagy elmenni a Mennybe. És ezt tényleg nagyon hasznos megnéznünk, hiszen időről időre mi is olyan helyzetben találjuk magunkat, hogy sokkal, de sokkal könnyebb volna itt hagyni az egészet a bánatba, menni a Mennybe, feledni mindent. Pál nézőpontja nagyon különleges. Olvassuk együtt!
A 18. vers legvége és a 19-20. vers. "Sőt még inkább örülni fogok. Mert tudom, hogy ez üdvösségemre válik a ti könyörgésetek és Jézus Krisztus Lelkének segítsége által. Ezért várom és remélem, hogy semmiben sem fogok szégyent vallani, hanem mint mindenkor, úgy most is Krisztust egészen nyíltan fogják magasztalni énértem, akár életben maradok, akár meghalok." [Fil 1:18c-20] Milyen más megvilágítás! Legtöbbször szabadulásért imádkozunk, nem azért, hogy bármi legyen is, Isten terve érjen célt, és az nekünk is jó. Lehetne ez a mai cím: "Ami jó Istennek, az jó nekem."
Megyünk tovább a 20. versre! Nem is, a 21-re. "Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség! Ha pedig az életben maradás az eredményes munkát jelenti számomra, akkor, hogy melyiket válasszam: nem tudom. Szorongat ez a kettő." Kukucs! Várj még egy percet! Ok. A kilenc éves kislányom volt az. Van ilyen. Ő is mindjárt szorongatva lesz. Hssss. Tehát, 22. vers: "Ha pedig az életben maradás az eredményes munkát jelenti számomra, akkor, hogy melyiket válasszam: nem tudom. Szorongat ez a kettő." Ezt egy börtönben ülő ember írja a barátainak, akiket talán sosem fog viszontlátni. Értjük? Nem sok jó néz ki neki ebben a helyzetben, és a Menny valószínűleg igen jól hangzik most. "Ha pedig az életben maradás az eredményes munkát jelenti számomra, akkor, hogy melyiket válasszam: nem tudom. Szorongat ez a kettő: vágyódom elköltözni és Krisztussal lenni, mert ez sokkal jobb mindennél; de miattatok nagyobb szükség van arra, hogy életben maradjak. Erről meggyőződve tudom is, hogy életben maradok, és együtt maradok mindnyájatokkal, a hitben való növekedésetekre és örömötökre; így méginkább dicsekedtek majd velem Krisztus Jézusban, amikor ismét megjelenek nálatok." [Fil 1:22-26]
Az igazán nem semmi, amit a 25. versben ír ez a hapsi, börtönben, elítéltek között, életét féltve: "Erről meggyőződve tudom is, hogy életben maradok." Na, ez a csávó máshonnan szedi a híreket mint a többi elítélt a börtönben. És még azt is mondja, hogy "méginkább dicsekedtek majd velem". Emlékszünk még, mit írt korábban? Azt mondta, hogy a börtönőrök tudják, hogy Jézusért van ott, az elítéltek tudják, hogy Jézusért van ott, a testvérek pedig felbátorodnak azon, amit ő Jézusért elvisel, Isten jóra használja a helyzetet. Itt pedig azt mondja, hogy tudja, hogy Isten ki fogja hozni onnan, és még több okunk lesz belemerülni abba, amit Jézus tartogat nekünk. Ez aztán a hozzáállás!
Egy kicsit életszerűbbé vált ez a gondolat nekem, amikor az egyik végzősömmel beszélgettem január környékén, amikor a ballagás kezdett közeledni, és ő kezdett egyre inkább abban élni, hogy hamarosan főiskolás lesz és olyan nehéz még itt lenni. Awwww. Jönnek a levelek sorba a főiskoláktól, stb. Én pedig kezdtem kérdezgetni őt azokról az alsóbb évesekről, akikkel ő foglalkozott annak idején. Rájött, hogy miattuk még itt kell lennie, én meg csak lestem. Azt mondja: "Ezek rám vannak bízva." Kérdeztem tőle, hogy mit fog tenni. "Tudod, akármennyire is szeretnék már elballagni, nincs belőlem még egy, aki velük maradjon. Itt kell lennem, törődni velük, a nagyobb testvér lenni ezeknek a srácoknak az ifiben, Isten erre hív."
Isten adja, hogy legyen olyan szolgálatunk mint Pálé, hogy valakinek annyira fontosak legyünk szellemileg, hogy kitartsunk érte. Kitartsunk a viharban, mert a mi bizonyságunk miatt növekszik az ő hitük. Sajnos ilyen küzdelme nem soknak van. Nem sokan fektetünk emberekbe olyannyira, hogy nem csak Jézusért, de miattuk is kitartanánk egy nehézségben. Pedig Pál erről beszél. "Barátaim, miattatok elviselem ezt a börtönt is, mert tudom, hogy az, hogy engem lecsuktak, jó lesz nektek." Ez annyira különbözik a mi kultúránktól! Szükséges elolvasnunk párszor.
Szükséges jól magunkba szívni a gondolatait, hogy megértsük, rosszul gondolkodunk. Arról, amit mi üldözésnek látunk, szemben azzal, amit Pál lát üldözésnek. Amit mi áldozatnak érzünk, szemben azzal, amit Pál áldozatnak tart. El kell kezdenünk a három dimenziós szellemi Jézus-barátságokat építeni, ismeretért és megértésért imádkozni a kapcsolatainkban, és annyira törődni emberekkel, hogy annyira szeressük őket, hogy végigcsináljuk a nehézséget csak azért, hogy velük legyünk, hogy átadjuk a hitünket.
Hát ez történik, amikor Bibliát olvasol. Amikor mélyre ereszted a gyökereid. Nem olyan gyülit keresel, aki szenvedélyes, hanem te leszel a gyüli, aki szenvedélyes, mert Isten benned él. Ezt látom Pálban. Ez nem valami, amit ő keresett magának, nem arra hajtott, hogy hangosabb dicsőítő vagy nagyobb tanúságtevő legyen. Annyira szereti Jézus, hogy annyira szereti az embereket, mint Jézus, és annyira szereti az embereket, hogy nem is merné őket magukra hagyni, akármi éri is. Ez igen.
Emésszétek ezt egy kicsit, olvassátok a 19-26 verseket, és kérdezd Istent: "Mit kell elengednem, hogy annyira szerethesselek téged és másokat, mint ő?" Köszönöm, és sziasztok!
Itt arról a küzdelemről beszél, amit magában vív: végigcsinálni a szenvedést avagy elmenni a Mennybe. És ezt tényleg nagyon hasznos megnéznünk, hiszen időről időre mi is olyan helyzetben találjuk magunkat, hogy sokkal, de sokkal könnyebb volna itt hagyni az egészet a bánatba, menni a Mennybe, feledni mindent. Pál nézőpontja nagyon különleges. Olvassuk együtt!
A 18. vers legvége és a 19-20. vers. "Sőt még inkább örülni fogok. Mert tudom, hogy ez üdvösségemre válik a ti könyörgésetek és Jézus Krisztus Lelkének segítsége által. Ezért várom és remélem, hogy semmiben sem fogok szégyent vallani, hanem mint mindenkor, úgy most is Krisztust egészen nyíltan fogják magasztalni énértem, akár életben maradok, akár meghalok." [Fil 1:18c-20] Milyen más megvilágítás! Legtöbbször szabadulásért imádkozunk, nem azért, hogy bármi legyen is, Isten terve érjen célt, és az nekünk is jó. Lehetne ez a mai cím: "Ami jó Istennek, az jó nekem."
Megyünk tovább a 20. versre! Nem is, a 21-re. "Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség! Ha pedig az életben maradás az eredményes munkát jelenti számomra, akkor, hogy melyiket válasszam: nem tudom. Szorongat ez a kettő." Kukucs! Várj még egy percet! Ok. A kilenc éves kislányom volt az. Van ilyen. Ő is mindjárt szorongatva lesz. Hssss. Tehát, 22. vers: "Ha pedig az életben maradás az eredményes munkát jelenti számomra, akkor, hogy melyiket válasszam: nem tudom. Szorongat ez a kettő." Ezt egy börtönben ülő ember írja a barátainak, akiket talán sosem fog viszontlátni. Értjük? Nem sok jó néz ki neki ebben a helyzetben, és a Menny valószínűleg igen jól hangzik most. "Ha pedig az életben maradás az eredményes munkát jelenti számomra, akkor, hogy melyiket válasszam: nem tudom. Szorongat ez a kettő: vágyódom elköltözni és Krisztussal lenni, mert ez sokkal jobb mindennél; de miattatok nagyobb szükség van arra, hogy életben maradjak. Erről meggyőződve tudom is, hogy életben maradok, és együtt maradok mindnyájatokkal, a hitben való növekedésetekre és örömötökre; így méginkább dicsekedtek majd velem Krisztus Jézusban, amikor ismét megjelenek nálatok." [Fil 1:22-26]
Az igazán nem semmi, amit a 25. versben ír ez a hapsi, börtönben, elítéltek között, életét féltve: "Erről meggyőződve tudom is, hogy életben maradok." Na, ez a csávó máshonnan szedi a híreket mint a többi elítélt a börtönben. És még azt is mondja, hogy "méginkább dicsekedtek majd velem". Emlékszünk még, mit írt korábban? Azt mondta, hogy a börtönőrök tudják, hogy Jézusért van ott, az elítéltek tudják, hogy Jézusért van ott, a testvérek pedig felbátorodnak azon, amit ő Jézusért elvisel, Isten jóra használja a helyzetet. Itt pedig azt mondja, hogy tudja, hogy Isten ki fogja hozni onnan, és még több okunk lesz belemerülni abba, amit Jézus tartogat nekünk. Ez aztán a hozzáállás!
Egy kicsit életszerűbbé vált ez a gondolat nekem, amikor az egyik végzősömmel beszélgettem január környékén, amikor a ballagás kezdett közeledni, és ő kezdett egyre inkább abban élni, hogy hamarosan főiskolás lesz és olyan nehéz még itt lenni. Awwww. Jönnek a levelek sorba a főiskoláktól, stb. Én pedig kezdtem kérdezgetni őt azokról az alsóbb évesekről, akikkel ő foglalkozott annak idején. Rájött, hogy miattuk még itt kell lennie, én meg csak lestem. Azt mondja: "Ezek rám vannak bízva." Kérdeztem tőle, hogy mit fog tenni. "Tudod, akármennyire is szeretnék már elballagni, nincs belőlem még egy, aki velük maradjon. Itt kell lennem, törődni velük, a nagyobb testvér lenni ezeknek a srácoknak az ifiben, Isten erre hív."
Isten adja, hogy legyen olyan szolgálatunk mint Pálé, hogy valakinek annyira fontosak legyünk szellemileg, hogy kitartsunk érte. Kitartsunk a viharban, mert a mi bizonyságunk miatt növekszik az ő hitük. Sajnos ilyen küzdelme nem soknak van. Nem sokan fektetünk emberekbe olyannyira, hogy nem csak Jézusért, de miattuk is kitartanánk egy nehézségben. Pedig Pál erről beszél. "Barátaim, miattatok elviselem ezt a börtönt is, mert tudom, hogy az, hogy engem lecsuktak, jó lesz nektek." Ez annyira különbözik a mi kultúránktól! Szükséges elolvasnunk párszor.
Szükséges jól magunkba szívni a gondolatait, hogy megértsük, rosszul gondolkodunk. Arról, amit mi üldözésnek látunk, szemben azzal, amit Pál lát üldözésnek. Amit mi áldozatnak érzünk, szemben azzal, amit Pál áldozatnak tart. El kell kezdenünk a három dimenziós szellemi Jézus-barátságokat építeni, ismeretért és megértésért imádkozni a kapcsolatainkban, és annyira törődni emberekkel, hogy annyira szeressük őket, hogy végigcsináljuk a nehézséget csak azért, hogy velük legyünk, hogy átadjuk a hitünket.
Hát ez történik, amikor Bibliát olvasol. Amikor mélyre ereszted a gyökereid. Nem olyan gyülit keresel, aki szenvedélyes, hanem te leszel a gyüli, aki szenvedélyes, mert Isten benned él. Ezt látom Pálban. Ez nem valami, amit ő keresett magának, nem arra hajtott, hogy hangosabb dicsőítő vagy nagyobb tanúságtevő legyen. Annyira szereti Jézus, hogy annyira szereti az embereket, mint Jézus, és annyira szereti az embereket, hogy nem is merné őket magukra hagyni, akármi éri is. Ez igen.
Emésszétek ezt egy kicsit, olvassátok a 19-26 verseket, és kérdezd Istent: "Mit kell elengednem, hogy annyira szerethesselek téged és másokat, mint ő?" Köszönöm, és sziasztok!
A sorozat következő részét itt találod: Mark Hall: Filippi-levél #7
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése