Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. (János ev. 3:16)
A karácsonyi készülődés időszakában van egy szó, melyet minden más szónál többet hallunk. Ez a szó nem az, hogy "kellemes", nem az, hogy "karácsonyfa", nem az "ünnep", de sajnos nem is az, hogy "Jézus".
Ez a szó az "ajándék". Fekete Péntektől kezdődően (néha még korábban is), elindul egy hónapig tartó rohangálás, hogy a listánkon szereplő minden személynek megtaláljuk a megfelelő ajándékot. Az "ajándék" szó, szinte teljesen felemészt minket egy álló hónapig.
Sokan azt hiszik, hogy a karácsonyi ajándékozást a bölcsek indították el, mikor ajándékokat vittek az újszülött Jézusnak. De Isten volt az, aki az első karácsonyi ajándékot adta.
Isten annyira szeretett, hogy adott. A Biblia ezt mondja: "Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." (János 3:16) Az első karácsonyon, Isten adta mindenek felett, a legnagyobb ajándékot: odaadta a Fiát. Odaadta a Fiát, hogy meghaljon a kereszten, hogy bocsánatot nyerj a múltadra, hogy legyen életcélod, és legyen egy otthonod a mennyben. Jézus az eredeti karácsonyi ajándék.
Mi azért ajándékozhatunk, mert Isten már megajándékozott minket.
Karácsony a nagylelkűségről szól. Nemcsak az együttérzésről. A karácsony szellemisége a nagylelkűség. Az Apcsel 15:11 ezt így fejezi ki: Megmenekültünk, mivel az Úr Jézus csodálatos módon, csupa nagylelkűségből megindult, hogy megmentsen minket. (MSG)
Ha Isten nem lett volna ilyen nagylelkű, semmink sem lenne. A levegő, amit belélegzünk, Isten nagylelkűségének ajándéka. A vér, mely ereinkben áramlik, Isten nagylelkűségének ajándéka. Szívünk minden dobbanása, Isten nagylelkűségének ajándéka. Minden jó dolog az életedben – beleértve a saját életedet is – Isten nagylelkűségének az ajándéka.
Isten nagylelkűségének legnagyszerűbb megnyilvánulása azonban az volt, mikor elküldte a Földre számunkra Jézust.
Írta: Rick Warren
