Impresszum

Ezen az oldalon a blog munkatársait szeretnénk bemutatni Nektek, kedves érdeklődők. Ha érdekel, kik írják a blog bejegyzéseit, kik dolgoznak az oldal mögött, akkor ezt a lapot Neked találtuk ki. Itt mindenféle érdekes és érdektelen információt találhatsz az oldal készítőiről és íróiról, köztük néhány egészen meglepő és személyes dolgot. Szeretnénk, ha látnátok: a monitor másik felén is emberek vannak. :) És ha már így megismertek bennünket, talán mi is remélhetjük, hogy megismerhetünk Benneteket is jobban!

Tehátakerlő sok. [miez??]

Az oldal a Paksi Pünkösdi Gyülekezet honlapja, amit a Média Munkacsoport fejleszt és üzemeltet. A munkacsoport egyébként a Vezetőségtől kapta a megbízását. Legnagyobb projektje ez az oldal, de ezen kívül hírleveleket is szerkeszt, illetve a Gyülekezet napi és heti működését támogatja számos módon.

A honlapon megjelenő cikkek és a blogbejegyzések a munkacsoport tagjainak ujjai alatt születnek meg. Az oldal szerkesztői és cikkírói jelenleg ők:

Hogy hívnak?
Weller Fruzsina [Fruzsina, Fru]

Ki vagy te?
Én vagyok az aranytartalék. Leggyakrabban beszámolókat írok a szerkesztő felkérésére a Gyülekezet egy-egy programjáról.

Mi foglalkoztat mostanában?
Szénnel és színes temperával kísérletezek papíron. A gyerekekkel való foglalkozás csínját-bínját igyekszem elsajátítani az egyetemen, otthon és a gyülekezetben is. És persze a tavasz közeledtével szeretném felújítani a biciklim, a teraszom és a ruhatáram.

A hét melyik részét élvezed leginkább?
A vasárnap délutáni Nyugalom-szigeteket! Talán a legjobb dolog a zúgva robogó hetekben, amikor egy mosolygós vasárnapi istentisztelet után hazaérkezünk a családdal és megebédelünk. Aztán pedig csak lógunk. Nem tudom, ki ismeri ennek a szónak a jelentését, de valami nagyon tétlen és kellemesen illatos szó, ami belopta magát a szívembe. Ilyenkor szoktam filozofálni a szüleimmel/nagyszüleimmel, henyélni a testvéreimmel, sétálni a városban az öcséimmel, művészkedni(festés, lakberendezés, barkácsolás, rajzolás, táncolás, éneklés), esetleg bedobok egy házi wellness délutánt és persze nem készülök semmit a hétfői sulira! Hm...mintha azt mondtam volna, hogy nagyon tétlen..:D Számomra egy vasárnap a testi-lelki frissülés napja és minden szombaton izgatottan alszom el és várom a reggelt!
Hogy hívnak?
Korvin Hedvig [Hédi]

Ki vagy te?
Cikkíró vagyok. Folyamatosan figyelem az internetet, építő és ihletett igei üzenetek után kutatva. Rendszeresen fordítok ilyen rövid tanításokat, amik a blog Ige-morzsák rovatában jelennek meg.

Mi foglalkoztat mostanában?
Keresem a fejlődés, továbblépés útjait a személyes életemben, és a gyülekezet életében is; nem szeretnék megrekedni. Mostanában szívesen próbálok ki internetről letöltött süti recepteket.

Idézz fel nekünk egy különleges gyermekkori emléket!
3-4 éves lehettem. Tél volt, a régi házunkban laktunk, az udvart vastag hó borította. A ház és a fészer között a hóba ásott "mélyútban" közlekedtünk. Amikor ott sétáltam, olyan magas hó-falak vettek körül, hogy nem is láttam ki. Különös érzés... Apropó: idén a hideg téli esték slágere volt nálam a gyümölcstea mézzel… Főleg az erdei gyümölcsödből, és a narancs ízűből fogyott sok.

Hogy hívnak?
Weller Barnabás [Barnabás, Barnus]

Ki vagy te?
A blog megálmodója, létrehozója, fejlesztője és szerkesztője. Időnként cikkeket is írok, főként a Hírek rovatba.

Mi foglalkoztat mostanában?
Általában egyszerre számos dologgal van teletömve a fejem. Köztük leginkább az foglalkoztat mostanában, hogyan lehet különböző érzelmeket és életérzéseket színekkel, természeti képekkel és szavak hangalakjával kifejezni.

Meséld el egyik kedvenc téli kalandod!
Kemény téli hidegben, főleg nagy hóesésben gyakran eszembe jut egy régi barátom, akivel hosszú évek óta nem találkoztam. Akkoriban ugyanabban a kollégiumban laktunk, és egy kőkemény hózivataros téli napon, unaloműzés gyanánt kitaláltuk, hogy elmegyünk a nem túl távoli hipermarketbe. A kaland igazi expedíciónak bizonyult, hiszen az erős szél és a hóesés miatt nagyjából kartávolságnyi volt a látótávolság. A húsz centis hóban egymás lábnyomában mentünk, az 5-10 perces séta közel fél órás kemény harc lett. Odafelé én mentem elöl, visszafelé a barátom. Az utcák üresek voltak, a hipermarket is, teljesen őrültnek éreztük magunkat, és valószínűleg ezzel mások is egyet értettek volna. Rettenetesen élveztük, nekem az egyik legjobb téli emlékem.

Twitter Delicious Facebook Digg Stumbleupon Favorites More