„Ha a szíved kószál és szenved, óvatosan vidd vissza a
helyére és helyezd gyengéden a te Istened jelenlétébe. És ha soha semmi mást
nem csináltál egész életedben, csak a szívedet hoztad vissza és helyezted Isten
jelenlétébe, habár újra és újra elfutott miután visszahoztad, akkor nem éltél
hiába.” (Szalézi Sz. Ferenc)
Fontos hogy az Úrral folyamatos összeköttetésben legyünk. Ez
folyamatos odafigyelést, igazodást igényel. Mert a mindennapi élet sodrása, az
élet gondjai és örömei elfojthatják bennem az „áramlást”. Azt az áramlást,
melyben a szívem az Úr jelenlétében tud maradni, melyben gondolok rá, szólok
hozzá, és melyben ő is tud szólni hozzám.
Ha mi magunk betöltjük a bennünk levő űrt, ott az Úrnak nem sok
keresnivalója marad – hallottam nem régen valakitől. Hagyjunk, adjunk helyet
magunkban az Úrnak.
„Szüntelen imádkozzatok. Mindenben hálákat adjatok…” 1Thes
5,17-18
