Nagy nyereség

„De valóban nagy nyereség az Istenfélelem, megelégedéssel; Mert semmit sem hoztunk a világra, világos, hogy ki sem vihetünk semmit; De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele” (1Tim 6,6-8).

Pál apostol az élelem és ruházat alapszintjére hozza le a megelégedettség szintjét. Nagy nyereség, nagy haszon, ha panaszkodás nélkül tudunk élni. Ha mindig panaszkodsz, az emberek nem szeretnek körülötted lenni. Persze ha baj van, nem kell úgy tenni, mintha nem lenne. És ez azt sem jelenti, hogy ne akarjunk előbbre jutni. De az alapállás legyen a hála és a megelégedés.

Egyszer majd leplezetlenül kell megállnunk Krisztus ítélőszéke előtt. A látható részünk (a matéria) eltűnik és a láthatatlan részünk, az énünk, a személyiségünk, akik belül voltunk, láthatóvá válik. Amit itt a testben cselekedtünk, és akivé váltunk, láthatóvá lesz, és lesz jutalom! A lényegeset elvisszük.

Lehet hogy azt gondolták, hogy nem sokra vitted, vagy (le)sajnáltak, de te megelégedettséggel és hálával éltél. Ez Isten előtt láthatóvá fog válni. Sok egyszerű ember nagy dicséretet fog kapni, és akikről azt gondoltuk, hogy nagy jutalmat kapnak, nem fognak. A rejtett stiklik, ott hátrányt fognak jelenteni. Itt úgy tűnik, hogy a becsületes élet nem válik a javadra, inkább a bűnösök jutnak előre. De Isten trónja előtt a személyiséged, az egód megjelenik, és olyan jutalmat kapsz, ami soha meg nem szűnik. Ezért gyúrjunk a jövőre! Énünk, a személyiségünk legyen méltó a dicséretre.

„Boldogok a halottak, a kik az Úrban halnak meg mostantól fogva. Bizony, azt mondja a Lélek, mert megnyugosznak az ő fáradságuktól, és az ő cselekedeteik követik őket” (Jel 14,13). Ne gondold, hogy nincs értelme cselekedeteidnek. Nem hiábavaló amit teszel, van jutalma - a cselekedeteid követnek. Mindegy, hogy más hogyan él melletted. Te a saját döntéseidet hozd meg. A nehezebb általában értékesebb.

Prédikáció jegyzet - 2020. július 26. D Nagy Tamás

Tovább olvasom

Szemeid előre nézzenek

„A te szemeid előre nézzenek, és szemöldökid egyenest magad elé irányuljanak. Egyengesd el lábaid ösvényit, s minden te útaid állhatatosak legyenek. Ne térj jobbra, se balra, fordítsd el a te lábadat a gonosztól.” (Példabeszédek 4,25-27)

Fontos az életben az előrehaladás, a célra-tartás. Isten azt akarja, hogy előre nézzünk, ne hátra. Sokan leragadnak a múltban. Fontos, hogy a mában éljünk. Minden napra készítsünk tervet és ahhoz tartsuk magunkat. Célszerű felírni valahova, hogy a mai napon mit szeretnénk elvégezni. Persze előfordul, hogy közbejön valami, és nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy elterveztük. Ez nem baj, legyünk rugalmasak. De egy irányvonal, egy terv, mindig legyen előttünk. Távolabbra tekintve is legyenek elképzeléseink. Mit szeretnék ezen a héten megvalósítani? Mit szeretnék ebben az évben elérni?

„Egyengesd el lábaid ösvényit, s minden te útaid állhatatosak legyenek.” Imádkozó szívvel mérlegeljünk dolgokat, lehetőségeket, legyenek célkitűzéseink és következetesen ezek mentén haladjunk. Legyünk kitartóak, főleg akkor, amikor lankad a kedv, és a lelkesedés. Ha Isten adott nekünk egy igét, arra figyeljünk. Isten szavát tartsuk szem előtt, mikor különféle dolgok, körülmények próbálnak elbizonytalanítani. Könnyen kifolyhat az idő a kezünk közül. Olyan könnyű leragadni például a képernyő előtt, vagy elmerülni egy kedvtelésben, míg a keményebb munkák, az önfegyelmet igénylő tennivalók elmaradnak.

„Ne térj jobbra, se balra, fordítsd el a te lábadat a gonosztól”, olvassuk a 27. versben. A megkeseredés például lehet egy olyan kísértés, ami megpróbál letéríteni a helyes útról. Egy-egy minket ért sérelem után nagy erővel támadhat a keserűség, és szinte kényszerítő erővel akar az önsajnálat, harag mellékösvényeire terelni. De „ne térj jobbra, se balra”, olvassuk az Igében.

Megkísérhet a túlzott másokra figyelés is. Amikor látom a másik életét, talentumait, és elkezdem hozzá hasonlítani magam, vagy próbálom utánozni. Ez is egy mellékvágány, ami eltérít saját elhívásomtól. Valaki egyszer ezt írta, „vannak gondolatok, melyek arra várnak, hogy én gondoljam ki, vannak még megíratlan saját dalok, elmondatlan saját imák”. Maradjunk „saját ösvényünkön”, figyeljünk Jézusra, és legyünk állhatatosak. Végezzük el azokat a feladatokat, melyeket Isten ránk, és csakis ránk bízott!

Tovább olvasom