Üdvözlünk!

Jó, hogy megtaláltál bennünket! Ez a blog a Paksi Pünkösdi Gyülekezet életét mutatja be, és rajta keresztül Te is kapcsolatba léphetsz velünk. Gyülekezetünk nagy szeretettel vár Téged minden alkalommal, amikor felkeresel bennünket akár itt, akár bármelyik összejövetelünkön.

70 évesek vagyunk!

2014-ben 70 éves lett a Paksi Pünkösdi Gyülekezet a közösség 1944-es alapítása óta. Isten hűségét az alapítókra és szolgálóinkra hálával emlékezve ünnepeljük.

Magunkról

Mi is az a Paksi Pünkösdi Gyülekezet, hogyan és miként, de mindenekelőtt miért...

Találj meg bennünket!

A Gyülekezet elérhetőségei, rendszeres rendezvényei, és sok más hasznos információ.

Letöltések

Minden vasárnapi tanításunkat megtalálod itt meghallgatásra és letöltésre is. A gyűjtemény hetente frissül!

2014. május 21., szerda

Az élet nehéz - Az élet szép

Az élet nehéz. Ez egy alapvető, általános tény. Ha elfogadjuk és értékeljük ezt a realitást, jobban fogjuk magunkat érezni és boldogabbak leszünk, amint haladunk tovább ebben az utazásban, amit életnek hívunk. Hadd magyarázzam el!

Ha tudjuk, és megértjük, hogy az élet nehéz, és elkerülhetetlen, hogy mindenféle megpróbáltatásokkal és kihívásokkal nézzünk szembe, akkor úgy fogunk rá tekinteni, mint megoldandó problémák sorozatára. Minden egyes napra pedig úgy, hogy ismét lehetőségünk van problémák megoldására, kényes dolgok, nehéz helyzetetek kezelésére. Valahányszor megoldunk egy problémát, győztesnek érezhetjük magunkat. Minél több győzelmet érünk el, annál boldogabbak vagyunk. A boldogság szinte mindig összefügg a győzelemmel. Viszont ha azt gondoljuk, hogy az élet egy jéghegy-mentes sétahajókázás, minden problémát, amivel találkozunk, "boldog" életünk kellemetlen megszakításaként élünk meg. Amint ezek a megszakítások sokasodnak, keserűvé, elégedetlenné válunk az élet különféle helyzetei miatt.

A nagyszerű író és humorista, a néhai Erma Bombeck két könyvcímében is utal erre a két különböző magatartásra. (A fű mindig zöldebb az emésztőgödör felett, ill. Ha az élet habos torta, miért nem kaptam villát?) Szórakoztató stílusában mondja el, hogy soha nem szabad meglepődnünk az élet nehézségein. Fogadjuk el, és keressük, miként fordíthatjuk őket a javunkra! Nemrég láttam egy feliratot egy egyszerű üzenettel: "Az élet nem arról szól, hogy várjuk, mikor múlik el a vihar, hanem hogy megtanuljunk énekelni az esőben."

Mindig is vállalkozó kedvű voltam, s ennek egyik oka, hogy szeretek problémákat megoldani. Ha saját vállalkozásod van, az élet megoldandó problémák sorozata lesz. Ezt vagy nehezményezzük, vagy szembenézünk a problémákkal, és amikor megoldjuk őket, örömet és megelégedettséget fogunk átélni. Fényképészeti vállalkozásomban minden nap új nehézségekkel és kihívásokkal találkozok. Főleg igaz ez, amikor régi, megrongálódott fotókat restaurálok. De ahelyett, hogy bosszankodnék, vagy frusztrált lennék, készségesen elfogadom a legyőzésre váró akadályokat.

Sokan úgy érzik, hogy a napról-napra ismétlődő feladataik miatt napjaik unalmasak, és mindig ugyanazt csinálják. Szerencsére én nem így élem meg a dolgokat. Minden nap valami újat hoz: új, megoldásra váró feladatok sorát. Ezért határozottan állíthatom, hogy az élet szép! 

Néhány példa arra, hogy a Biblia mit mond a mindennapi élet nehézségeiről:

Öröm és reménység a küzdelemben. 
A nehézségek megtanítanak minket a kitartás értékére, ha elhatározzuk, hogy átküzdjük magunkat rajtuk, és nem csak valahogy kibírjuk. "De nem csak ezzel dicsekszünk, hanem a megpróbáltatásokkal is, mivel tudjuk, hogy a megpróbáltatás munkálja ki az állhatatosságot, az állhatatosság a kipróbáltságot, a kipróbáltság a reménységet." (Róm 5:3-4)

Növekedés küzdelmek által. 
Mint ahogy a pillangó megerősödik azáltal, hogy kitör a gubójából, küzdelmeink szolgálhatják jelen- és jövőbeli megerősödésünket. "Tudván hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez. Az állhatatosság pedig tegye tökéletessé a cselekedetet, hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül." (Jak 1:3-4)

Írta: Jim Mathis


2014. május 16., péntek

Mindenki adhat valamit

Másokért odaszánni életünket – ez az egyik legnagyszerűbb dolog, amit megtanulhatunk. Ha arra fordítom a figyelmemet, hogy adjak, és szeressek, életem napról–napra átformálódik.

Fontosnak tartom, hogy adásra kész szívünk legyen, és egy adakozó életvitelt alakítsunk ki. Ha szívünket "ráállítjuk" az adásra, a Szentlélek vezetni fog majd, hogyan tegyük.

Hogyan "fejleszthetünk ki" egy adakozó szívet? Úgy gondolom, hogy a hálás magatartás egy jó kiinduló pont. Amikor elkezdjük számolni az áldásokat az életünkben, valami csodálatos dolog megy végbe a szellemünkben, és ezt szeretnénk ki is fejezni, általában valamilyen adakozás formájában. Tudom, hogy mindnyájan találunk valamit, amiért hálásak lehetünk. És ha már egy valamit találsz, akkor valószínű többet is fogsz. Hány áldást tudsz összeszámolni?

A hála természetes következménye a nagylelkűség. Amikor arra gondolunk, hogy Isten mennyi mindennel megáldott, szívünk meglágyul és együttérzővé válik azok felé, akik kevésbé szerencsések. A hála adakozásra ösztönöz. És minél inkább nagylelkűek vagyunk, annál áldottabbak leszünk. Lk 6:38 mondja, "Adjatok és néktek is adatik... Amilyen mértékkel mértek, azzal a mértékkel kaptok vissza." Tehát amint az áldásainkat számoljuk, mi magunk is áldássá válunk.

Írta: Joyce Meyer


2014. május 6., kedd

Röviden a növekedésről

Amikor Jézus a mezei liliomokról beszélt a Mt 6:28-32-ben, azt is kifejezte, hogy Isten azokról a növényekről ott gondoskodik, ahova tetszése szerint plántálta őket. Ott növekednek, ahova Isten helyezte őket, szépségükkel Teremtőjük dicsőségéről téve bizonyságot. Isten maga tartja el őket, mert nem képesek magukra gondot viselni. Különleges gondot és teljes figyelmet szentel nekik. Ha Isten ezt megteszi a mező füvével, mennyivel inkább vágyik rá, hogy rólunk gondoskodjon, akiket megváltott Fia, Jézus élete árán, kifizetve bűneink büntetését! Oda helyez bennünket, ahova akar, hogy növekedjünk és bizonyságot tegyünk dicsőségéről. 

Sokan azonban megtagadjuk, hogy ott növekedjünk, ahova Ő tett bennünket. Ezzel elmulasztjuk betölteni létezésünk célját – Isten dicsőségének hirdetését. Drága időt vesztegetünk értelmetlen kérdések kérdezgetésével azzal kapcsolatban, ahová Isten helyezett minket ahelyett, hogy arra figyelnénk inkább, hogy fényünket árasszuk az Ő dicsőségéért pontosan ott, ahol vagyunk. Növekedjünk, virágozzunk és ragyogjuk Isten fényét ott, ahol vagyunk  – ahogyan a mező füve teszi.

Írta: Allen R. Buchanek

2014. május 3., szombat

Kicsiny kezdet

"Mert akik gúnyolódtak a kicsiny kezdet napján, azok is örülni fognak, ha meglátják Zerubbábel kezében a zárókövet." (Zak 4:10)

Ki meri megvetni a kicsiny dolgok napját... (Zak 4:10 AMP)
A Zakariás 4:10 arra int bennünket, hogy ne vessük meg a "kicsiny dolgok napját". Amikor valamit megvetünk, akkor azt könnyedén vesszük: figyelmen kívül hagyjuk és semmiségnek tartjuk.

Amikor hisszük, hogy Isten valami "nagy" dolgot fog tenni, vagy adni, emlékeznünk kell rá, hogy a nagy dolgok kicsiben kezdődnek. Értékelnünk kell a "kicsiny dolgok napját", mert a kis dolgok növekedni fognak, ha felismerjük, értékeljük őket, és megbecsüléssel tekintünk rájuk, mint Istentől való ajándékokra, és mint melyek jelzik, hogy nagyobb dolgok vannak készülőben.

Írta: Joyce Meyer


Twitter Delicious Facebook Digg Stumbleupon Favorites More