„Felette nagy
hiábavalóság!” – azt mondja a prédikátor. „Felette nagy hiábavalóság! Minden hiábavalóság!”
Micsoda haszna van az embernek minden ő munkájában, mellyel munkálkodik a nap
alatt?” (Préd. 1,2-3)
Egész életünkben küzdünk,
fáradozunk, nyomulunk és erőlködünk, hogy elérjünk valamit, valami célt – de
mégis mit? Hogy megpróbáljunk értelmet adni az egésznek, bebeszéljük magunknak,
hogy a gyermekeinkért tesszük… Aki bölcs, megérti, hogy a „prédikátor” igazat
szólt - ezen a földön teljesen értelmetlen minden, és a nullánál is kevesebbet
ér. Mégis egész életüket azzal töltik az emberek, hogy értelmetlen nullákat adogassanak
össze.
Ám ha mindenek előtt
Isten királyságát keressük, az azt jelenti, hogy az életünkben Isten
királyságát tettük a legfontosabb helyre. Amikor pedig Isten királysága van az
első helyen, hirtelen minden nulla értelmet kap mögötte: 10; 100; 1000; 10000;
100000; 1000000; 10000000! Minden nulla értelmetlen az életben, hacsak nem
Isten királysága áll legelöl! „Keressétek először Istennek országát, és az ő
igazságát; és ezek mind megadatnak néktek” (Mát 6,33). Tedd csak oda minden más
elé Isten királyságát, és nemcsak megleled az élet végső célját és értelmét,
hanem még a kicsi dolgok is jelentőséget kapnak!
Részlet
Daniel Kolenda: „Élned kell mielőtt meghalsz” című könyvéből
