De ti…

„De ti megszégyenítettétek a szegényt”, írja Jakab olvasóinak (Jak 2,6). Mindig törekednünk kell arra, hogy gondolkodásunkat Isten gondolkodásához igazítsuk. És persze arra is, hogy a viselkedésünk is legyen istenes, Istennek tetsző. Jakab leírja, hogy Isten hogyan gondolkodik a szegényekről és a gazdagokról: nem személyválogató! Ezért nekünk sem kellene személyválogatóknak lennünk. „De ti”, írja Jakab, megalázó módon bántok a szegényekkel. Bánjunk minden emberrel tisztelettel, megbecsüléssel. Hisz Isten is ezt teszi. Előtte minden ember személye egyformán értékes.

„Testvéreim, amikor dicsőséges Urunkba, a Jézus Krisztusba vetett hitetek szerint éltek, ne legyetek személyválogatók. Mert ha belép hozzátok a gyülekezetbe fényes ruhában egy aranygyűrűs férfi, és ugyanakkor egy szegény is belép kopott ruhában, és ti arra figyeltek, aki a fényes ruhát viseli, sőt ezt mondjátok neki: "Te ülj ide kényelmesen", a szegényhez pedig így szóltok: "Te állj oda", vagy "Ülj le ide a zsámolyomhoz", nem kerültetek-e ellentmondásba önmagatokkal, és nem lettetek-e gonosz szándékú bírákká? Figyeljetek csak ide, szeretett testvéreim: vajon nem Isten választotta-e ki azokat, akik a világ szemében szegények, hogy hitben gazdagok legyenek, és örököljék azt az országot, amelyet Isten az őt szeretőknek ígért. De ti megszégyenítettétek a szegényt.” (Jakak 2,1-6, ufo)

 

Tovább olvasom

Templomszentelés után

Gondolatok Pataky Albert igehirdetéséből
2021. szeptember 5. Épület felszentelő istentisztelet

Alapige: 2Krón 7,11-14

Templom szentelés után, otthon, éjszaka megjelent az Úr Salamonnak. Ami a „templomban” egy istentiszteleten történik, például felemelő dicséret, látványos dolgok… stb., mindezeknek az az értelme, ami utána következik. Hogy az Úr személyesen is megszólítson, otthon, útközben… hogy legyen „hétköznap esti Isten-élményünk”, megszólítottságunk.

Mi a templom, mi az Isten háza? Az Istennel való közösség helye az emberi közösség számára, ahol egyéni és közösségi áldásban részesülünk, és a szolgálatra felkészülünk.

Szükségünk van emberi közösségre. Az ember egyedül kiszolgáltatott. Sátán, a Diabolosz (szétdobáló), mindent szét akar dobálni, darabokra akar szórni napjainkban. Egy nyájtól, a csordától leválasztott jószág támadható.

Kevés az, ha mi áldottak vagyunk, de nem válunk áldássá. Olyan mértékben tud növekedni az áldás az életemben, ahogy én áldássá tudok válni. A gyülekezet a felkészülés helye, hogy innen kimenjünk és szolgáljunk.

Egy idő után megfáradunk, belefáradunk, ha elindulunk az Úrtól kapott látás útján. Meg kell újulnunk! A Jeruzsálemi templomot 20 évig építették. Lehet hogy újra és újra adunk, befektetünk és nem látjuk az eredményt. De legyünk kitartóak!

Az ünnepnapok áldása realizálódjon a hétköznapokban.

Jó, ha szép filozófiai gondolatokat megfogalmazunk, de nekünk a megfeszített és feltámadt Krisztust kell hirdetnünk. Ez nem trendi.

Amikor Isten azt mondja nekünk, hogy „nyitott ajtót adtam neked”, válaszoljunk így: „nyitott ajtót adok Neked.”

„Amikor Salamon sikeresen elkészítette az Úr házát, a királyi palotát és mindazt, amit elkészíttetni szándékozott Salamon az Úr házában és a maga palotájában, akkor megjelent az Úr Salamonnak éjjel, és ezt mondta neki: Meghallgattam imádságodat, és kiválasztottam magamnak ezt a helyet az áldozat házául.

Ha majd bezárom az eget, és nem lesz eső, vagy parancsolok a sáskáknak, hogy leegyék a földet, vagy ha dögvészt bocsátok népemre, de megalázza magát népem, amelyet az én nevemről neveznek, ha imádkoznak, keresik az én orcámat, és megtérnek gonosz utaikról, én is meghallgatom a mennyből, megbocsátom vétküket, és meggyógyítom országukat.” (2Krón 7,11-14) 

Tovább olvasom

Gyengeségeinkkel együtt

„Hiszen jól tudjátok, hogy először a betegségem miatt maradtam tovább, és hirdettem nektek az örömüzenetet. Bár a betegségem terhet jelentett számotokra, ti mégsem utáltatok meg…” (Gal 4,13-14/a, egyszerű ford.)

„Tudjátok pedig, hogy testem erőtlensége miatt hirdettem néktek az evangyéliomot először. És megkísértetvén testemben, nem vetettetek meg…” (Károli ford.)

Pál erőtlensége miatt, erőtlensége folytán hirdette az örömüzenetet a galáciabelieknek. Isten fel tudja használni gyengeségeinket, akár betegségeinket is céljai megvalósítására. Pál nem titkolja gyengeségét… sőt egy másik levelében egyenesen dicsekszik vele (2Kor 11,30; 12,5). Mi szeretnénk mindig erősek lenni, mert azt gondoljuk, hogy úgy jobban tudjuk szolgálni az Urat. Isten azonban erősségeinkkel és gyengeségeinkkel együtt akar kézbe venni és használni.

„Sebeid nem tűnnek el, ha begyógyítom őket, hanem szent sebekké lesznek, áldás árad belőlük… csak a sebeken keresztül áramlik ki a valódi fényesség.” (Lackfi János)

Tovább olvasom

Megértés

„Futni fogok (nemcsak járni) parancsolataid útján, ha készséges szívet adsz nekem” (Zsolt 119, 32 Amplified ford.).

„Futok, hogy engedelmeskedjek parancsaidnak, ha a szívem készségessé teszed.” (egyszerű ford.).

 

„Ha kiszélesíted, kitágítod szívem”, ez áll a vers második felében a héberben. Az ige mélyebb, kijelentés szerű megértésének hatására, kedvet, ösztönzést, és erőt kapunk a megcselekvésre. Először a szívünk mozdul meg, aztán az akaratunk is. Végül pedig tegyük meg amire Isten indít! Minél előbb annál jobb. Ne maradjon el a cselekvés. „Just do it”, ahogy a Nike szlogen mondja. Az eredmény szellemi előrehaladást, növekedés, gyümölcsözés lesz.

Tovább olvasom

Szívedben és szádban

Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked. Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz! 5Móz 6,6-7.

Fontos, hogy Isten szava ne csak „a felszínt súrolja”, hanem mélyre, a szívembe kerüljön. Fontos, hogy megérintsen, megszólítson, „szántson” a bensőmben. Az az ige lesz hatékony a számban, ami a szívemből jön ki. Annak lesz ereje, súlya. „Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj.” (Mát 12,34)

Én is tehetek azért, hogy az ige a szívembe kerüljön. Például úgy, hogy nem töltöm meg minden mással csordultig a gondolataimat, hanem helyet biztosítok magamban az igének, és időt szánok rá, hogy meditáljak, gondolkodjak rajta.

Tovább olvasom

A vak meggyógyítása

„Amikor Jézus továbbment, meglátott egy születése óta vak embert. Tanítványai megkérdezték tőle: "Mester, ki vétkezett: ez vagy a szülei, hogy vakon született?" Jézus így válaszolt: "Nem ő vétkezett, nem is a szülei, hanem azért van ez így, hogy nyilvánvalóvá legyenek rajta Isten cselekedetei. Nekünk - amíg nappal van - annak a cselekedeteit kell végeznünk, aki elküldött engem. Mert eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhat. Amíg a világban vagyok, a világ világossága vagyok." Ezt mondta, és a földre köpött, sarat csinált a nyállal, és rákente a sarat a vakon született ember szemeire, majd így szólt hozzá: "Menj el, mosakodj meg a Siloám tavában" - ami azt jelenti: küldött. Az pedig elment, megmosakodott, és már látott, amikor visszatért.” (Ján 9,1-7 egyszerű ford.)

 

Ha egy problémával, tragédiával találkozunk, természetes reakciónk, hogy rögtön keressük az okát. „Miért Uram?” Keressük a hibást. „Ki a hibás? Mi történt itt?” Ebben a történetben is ezt látjuk.

Jézus azonban azt mondja, hogy senki sem vétkezett. „Ti keresitek, hogy kit lehet okolni, de nem ez itt a kérdés. Inkább arra figyeljetek, hogy Isten mit akar cselekedni.” A bűnbak keresés, a vádaskodás sosem hoz megoldást… vakvágányra visz.

Jézus kilép az emberi gondolkodás kereteiből - felülemelkedik azon. A fókuszt más irányba tereli: Istenre, és az ő szándékára irányítja a figyelmet. Azért történt, ami történt, hogy Isten megmutathassa a hatalmát ezen az emberen!

Majd ezt mondja, „Nekünk - amíg nappal van - annak a cselekedeteit kell végeznünk, aki elküldött engem. Mert eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhat”. Érdekes, hogy Jézus többes számot használ, „nekünk”. Egy szorult helyzetben nem jó, ha túl sok időt töltünk a „miértek”-nél. Ha egy idő után nem tudjuk Isten kezébe letenni nyitott kérdéseket, esetleg beleragadunk a vádaskodásba, keserűségbe.

Jézus mintha azt javasolná, hogy „meneküljünk előre”. Ne hátrafelé tekintgessünk, hanem induljunk előre, és kezdjük el tenni azt, amit Isten ránk bízott. Jézus is ezt tette. Akcióba lépett, és tette az Atya akaratát: meggyógyította a vak embert!

Életünk egy-egy kilátástalan helyzetében, Isten tud rólunk, és van elképzelése, terve velünk. Meg akarja mutatni rajtunk az ő hatalmát! Ha továbblépünk Vele, ha tesszük amit ránk bízott, gyógyulás, csoda történik – saját életünkben, és általunk mások életében is!

 

Tovább olvasom

Elfogadom?

„Fedd meg a bölcset és szeret téged.” (Péld 9,8)

A feddés senkinek sem esik jól. Legalábbis az egónknak nem. Hogyan viszonyulok hozzá? Megállok, elgondolkodok? Megvizsgálom magam? Legyőzőm a büszkeségem, esetleges önigazultságom, sértettségem? Ha ingem, magamra veszem? Tudok rá úgy tekinteni, hogy az intő mögött Isten áll? Tudom elsősorban Tőle venni, fogadni a figyelmeztetést?
Igaz, hogy végső soron Istennek kell megfelelnem, nem embereknek. De Isten nagyon sokszor embereken keresztül szól, embereket használ a formálódásomra.

John Maxwell szerint a legnagyobb hiba, amit elkövethetünk az, ha nem kérdezzük meg, milyen hibát követünk el.

Tovább olvasom

Jót tervezett

„Csalárdabb a szív mindennél” (Jer 17,9).

„Vedd észre, hogy nem minden, amit szeretnél, a legjobb számodra. Mondd el Istennek a kéréseidet, de mindig légy kész a változásra, ha észreveszed, hogy nem vagy összhangban Isten akaratával. Ha Isten akarata az, amit kérsz, akkor a kellő időben meglesz. Ha nem történik meg, akkor valami jobbat tervezett számodra.”

Joyce Meyer

Tovább olvasom

Tanulságok

Tanulságok az ötezer ember megvendégeléséből (Ján 6,1-13)

A Lydia magazinban olvastam egyszer, hogy „sok-sok olyan ember él, aki azért nem tesz soha semmit, mert nem tud mindent megtenni”.

Ebből a történetből (Ján 6,1-13) tanulság lehet az, hogy azzal a kevéssel, amink van, induljunk el, és menet közben történik a csoda. Azt a kicsit adjuk, amink van, még ha az reménytelenül kevésnek tűnik is. Ha el sem indulunk, mert olyan kilátástalannak látjuk a helyzet, akkor semmi sem fog történni.

Egy másik tanulság lehet, hogy becsüljük meg a „maradékot”, becsüljük meg a kicsit is. Ne pazaroljunk. Ezt érthetjük az anyagi és a szellemi javakra is. Jézusnak fontos volt, hogy szedjék össze azt, ami megmaradt.

„Jézus ezután elment a Galileai-tengernek, a Tibériás tavának túlsó partjára. Nagy sokaság követte őt, mert látták azokat a jeleket, amelyeket a betegeken tett. Jézus pedig felment a hegyre, és ott leült a tanítványaival együtt. Közel volt a húsvét, a zsidók ünnepe.

Amikor Jézus körültekintett és látta, hogy nagy sokaság közeledik hozzá, így szólt Fülöpnek: "Honnan vegyünk kenyeret, hogy ezek ehessenek?" Ezt pedig azért kérdezte tőle, hogy próbára tegye, mert ő már tudta, mit fog tenni. Fülöp így válaszolt neki: "Kétszáz dénár árú kenyér sem elég nekik, hogy mindenki kapjon valami keveset." Egyik tanítványa, András, a Simon Péter testvére így szólt hozzá: "Van itt egy gyermek, akinél van öt árpakenyér és két hal, de mi ez ennyinek?"
Jézus ezt mondta: "Ültessétek le az embereket." Nagy fű volt azon a helyen. Letelepedtek tehát a férfiak, szám szerint mintegy ötezren. Jézus pedig vette a kenyereket, hálát adott, és kiosztotta az ott ülőknek; ugyanúgy osztott a halakból is, amennyit kívántak.
Amikor pedig jóllaktak, így szólt tanítványaihoz: "Szedjétek össze a felesleges darabokat, hogy semmi ne menjen kárba." Összeszedték tehát, és tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyérből való darabokkal, amelyek feleslegesek voltak azoknak, akik ettek.”
(János ev. 6,1-13)

Tovább olvasom

Isten tetszését keresd

"El kell döntenünk, hogy bármi is az ára, Isten tetszését fogjuk keresni – nem az emberekét. Úgy tudunk Isten tetszésére lenni, ha hiszünk és engedelmeskedünk a szavának (Zsid 11,6; Péld 2,1-2). Még ha ez a hírnevünk vagy barátaink elvesztésével jár is, el kell döntenünk, hogy Isten kedvében fogunk járni. Ha emiatt elveszítjük a barátainkat, Isten újakat fog adni." Joyce Meyer

„Most tehát embereknek akarok a kedvében járni, vagy Istennek? Vagy embereknek igyekszem tetszeni? Ha még mindig embereknek akarnék tetszeni, nem volnék Krisztus szolgája” (Gal 1,10).

 

Tovább olvasom

Velem van az Úr

Velem van az ÚR, nem félek, ember mit árthat nekem? (Zsolt 118,6)

Talán félsz az emberek bántásától? Félsz, hogy elveszik az állásodat, vagy hogy nem kapod meg tőlük, azt amire szükséged van? Előfordulhat, hogy az emberek igazságtalanul bánnak veled, vagy elutasítanak. Talán amiatt aggódsz, hogy mit gondolnak, vagy mit mondanak rólad mások. Arra bíztatlak, hogy inkább azzal törődj, hogy Isten mit gondol rólad, és ne azzal, hogy az emberek mit gondolnak. A Biblia azt mondja, hogy ne az emberektől féljünk, hanem az Istent féljük tisztelettel és imádó szívvel. Ha visszautasítjuk az emberektől való félelmet, és inkább az Urat féljük, akkor Isten maga fog cselekedni az érdekünkben, hogy semmi, amivel az emberek próbálkoznak, ne ártson nekünk, ne okozzon tartós kárt. A gonoszok egy úton jöhetnek ellenünk, de hét úton menekülnek előlünk. (5Móz 28,7)

Egy ideig úgy tűnhet, hogy valaki kihasznál. De ha szemedet Istenen tartod, ha továbbra is őt dicséred, ha a beszéded összhangban van az ő szavával, akkor a végén Isten megjutalmaz, és elhozza az igazságot, mert ő az igazságosság Istene. Szereti az igazságot, és gyűlöli, ha valami rossz történik. Isten az igazságszolgáltató. Ő a rossz dolgokat mindig helyrehozza, ha kitartunk a Benne való bizalomban - elég ideig.

Ne magunk akarjuk megoldani a problémáinkat, hanem vessük az Úrra a gondjainkat. Ha Istenben bízunk, akkor senki nem fog kihasználni – legalábbis, sokáig nem. Istennek ezerféle módja van arra, hogy megáldjon. Amikor egy ajtó bezárul, akkor ő kinyit egy másikat. Ha nincs ajtó, akkor csinál egyet!

Joyce Meyer

Tovább olvasom

Mert mi

„Mert mi, a kik élünk, mindenkor halálra adatunk a Jézusért, hogy a Jézus élete is látható legyen a mi halandó testünkben.” 2Kor 4,11

 

Pál apostol arról beszél ebben az igeversben, hogy Jézus élete legyen látható a mi halandó testünkben. Jézus képviselői vagyunk ezen a földön. Ő látható módon nincs itt köztünk. De mi magunk, - a testünk - lehet eszköze Jézus „megjelenítésének”, láthatóvá válásának. Gesztusaink, mosolyunk, egy-egy szavunk, viselkedésünk, beszédünk, tetteink – ezek mind-mind eszközök lehetnek, mellyel Jézust láthatóvá tesszük a körülöttünk élőknek. Ehhez néha meg kell halnunk az egónknak.

Figyeljünk naponta Jézusra, és amire késztet, azt tegyük meg. Ne rejtsük el a fényünket :)

 

„Ne azt várd, hogy te mit kaphatsz a világtól, hanem hogy te mit tudsz adni.” (Dr. Edit E. Eger)

Tovább olvasom

És megadá nékik...

„És megadá nékik, a mit kívántak; és ösztövérséget bocsáta lelkökbe.” (Zsolt 106,15. Károli ford.)
„Pontosan azt adta, amit kértek, de azzal együtt kaptak egy üres szívet is.” (Message ford.)

Ez héberül valahogy így hangzik: „Soványságot küldött a lényükbe.” Az ösztövérséget, soványságot lehetne még így is fordítani: elégtelenség, kielégítetlenség, kisebb, rövidebb mint a szabvány, sorvasztó, legyengítő (betegség).

Ez arra az esetre utal, amikor Izrael népe a pusztában húst kívánt, és Isten fürjeket küldött nekik. (4Móz 11,31-35)

Lehetséges az, hogy Isten megadja a kérésedet, de mégsem leszel tőle boldog. Ő jobban tudja, mi jó neked :)

Tovább olvasom

A szeretet…

A szeretet forrása Isten. „Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten is őbenne” (1Ján 4,16). Azért tudunk szeretni, mert mi magunk, megtapasztaltuk Isten szeretetét. „Mivel ő előbb szeretett minket, ezért szeretjük egymást” (1Ján 4,19. NLT fordítás). Aki szeretetet kap, az tud szeretetet adni.

A szeretet több, mint egy jó érzés. A szeretet egy döntés, hogy a másik javát keresem. Amikor szeretek, a másikat előnyben részesítem magammal szemben. „A szeretet nem érzés, a szeretet egy döntés, hogy úgy bánok az emberekkel, ahogy Jézus bánna” (Joyce Meyer).

A szeretet személyes. Személytől személyhez szóló. „Nem tehetünk mást, mint hogy keresünk egy embert, akin segítünk, és akinek átadhatjuk Isten szeretetét, majd keresünk még egyet, s aztán még egyet” (Philip Yancey).

A szeretetnek cselekedetei vannak. „Fiacskáim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel; hanem cselekedettel és valósággal” (1Ján 3,18). Ha nem fejezzük ki a szeretet, nem sokat ér. Kifejezhetjük például jó szóval, dicsérettel, öleléssel, figyelmességgel, tettekkel… stb. „Jobb a nyílt feddés a titkolt szeretetnél.” (Péld 27,5). Ne „titkoljuk” szeretetünket, hanem keressünk rá módot, hogy kifejezzük. 

Tovább olvasom