„Amikor Jézus továbbment, meglátott egy születése óta vak
embert. Tanítványai megkérdezték tőle: "Mester, ki vétkezett: ez vagy a
szülei, hogy vakon született?" Jézus így válaszolt: "Nem ő vétkezett,
nem is a szülei, hanem azért van ez így, hogy nyilvánvalóvá legyenek rajta
Isten cselekedetei. Nekünk - amíg nappal van - annak a cselekedeteit kell
végeznünk, aki elküldött engem. Mert eljön az éjszaka, amikor senki sem
munkálkodhat. Amíg a világban vagyok, a világ világossága vagyok." Ezt
mondta, és a földre köpött, sarat csinált a nyállal, és rákente a sarat a vakon
született ember szemeire, majd így szólt hozzá: "Menj el, mosakodj meg a
Siloám tavában" - ami azt jelenti: küldött. Az pedig elment,
megmosakodott, és már látott, amikor visszatért.” (Ján 9,1-7 egyszerű ford.)
Ha egy problémával,
tragédiával találkozunk, természetes reakciónk, hogy rögtön keressük az okát.
„Miért Uram?” Keressük a hibást. „Ki a hibás? Mi történt itt?” Ebben a
történetben is ezt látjuk.
Jézus azonban azt
mondja, hogy senki sem vétkezett. „Ti
keresitek, hogy kit lehet okolni, de nem ez itt a kérdés. Inkább arra
figyeljetek, hogy Isten mit akar cselekedni.” A bűnbak keresés, a vádaskodás sosem
hoz megoldást… vakvágányra visz.
Jézus kilép az
emberi gondolkodás kereteiből - felülemelkedik azon. A fókuszt más irányba tereli: Istenre, és az ő szándékára
irányítja a figyelmet. Azért történt, ami történt, hogy Isten megmutathassa a hatalmát
ezen az emberen!
Majd ezt mondja, „Nekünk - amíg nappal van - annak a
cselekedeteit kell végeznünk, aki elküldött engem. Mert eljön az éjszaka,
amikor senki sem munkálkodhat”. Érdekes, hogy Jézus többes számot használ,
„nekünk”. Egy szorult helyzetben nem jó, ha túl sok időt töltünk a
„miértek”-nél. Ha egy idő után nem tudjuk Isten kezébe letenni nyitott kérdéseket,
esetleg beleragadunk a vádaskodásba, keserűségbe.
Jézus mintha azt
javasolná, hogy „meneküljünk előre”. Ne hátrafelé tekintgessünk, hanem induljunk
előre, és kezdjük el tenni azt, amit Isten ránk bízott. Jézus is ezt tette. Akcióba
lépett, és tette az Atya akaratát: meggyógyította a vak embert!
Életünk egy-egy kilátástalan
helyzetében, Isten tud rólunk, és van elképzelése, terve velünk. Meg akarja
mutatni rajtunk az ő hatalmát! Ha továbblépünk Vele, ha tesszük amit ránk
bízott, gyógyulás, csoda történik – saját életünkben, és általunk mások
életében is!