Jó, hogy megtaláltál bennünket! Ez a blog a Paksi Pünkösdi Gyülekezet életét mutatja be, és rajta keresztül Te is kapcsolatba léphetsz velünk. Gyülekezetünk nagy szeretettel vár Téged minden alkalommal, amikor felkeresel bennünket akár itt, akár bármelyik összejövetelünkön.
2014-ben 70 éves lett a Paksi Pünkösdi Gyülekezet a közösség 1944-es alapítása óta. Isten hűségét az alapítókra és szolgálóinkra hálával emlékezve ünnepeljük.
2013. március 31-én gyülekezetünk bemerítési alkalmat tartott, ahol Polgár Judit és Váradi Gyöngyi döntött Jézus követése mellett. Ez a nap éppen egybeesett a húsvéttal is, ezért a kettős ünnepen nagyon sokan részt vettünk. Örömteli vasárnap volt ez mindannyiunknak!
Mindkét ünnep nagyon mély jelentéstartalommal rendelkezik, de talán akkor értjük meg teljesen, ha személyesen átéljük. Istent az őszinte szív találhatja meg.
Húsvétkor megemlékezünk arról a csodáról és ajándékról, amit Jézus Krisztus halálával és feltámadásával kaptunk. Mióta Jézus önként meghalt minden ember bűnéért, azóta hit által örök életünk lehet, és Isten családjához tartozhatunk. Ez hatalmas kegyelem és örömhír. Nem elég egyszer megérteni: újra és újra megköszönjük Jézusnak.
A bemerítkezéssel arról teszünk bizonyságot, hogy döntöttünk Jézus követése mellett, elhagyjuk régi önmagunkat, és egy teljesen új életet kezdünk. Ennek jelképe, hogy víz alá merülünk. Mi a hitvalló keresztséget gyakoroljuk: minden bemerítkező saját maga hozza meg a döntést.
Ennek fizikai megvalósulása a színpadra felállított melegvizes medencében zajlott. Előtte Judit és Gyöngyi lehetőséget kaptak, hogy elmondják bizonyságukat arról, miért szeretnének bemerítkezni. Már a medencében állva, megvallásként válaszoltak néhány egyszerű, de fontos kérdésre: hogy igen, önszántukból jöttek ide, és igen, hisznek Jézus Krisztusban. Ezután a pásztor teljesen alámerítette őket a víz alá, a következő másodpercben pedig új emberként vettek levegőt!
A gyülekezet felé D. Nagy Tamás szolgált igehirdetéssel, ami megtalálható a honlapunkon A rend evangéliuma címmel.
Hadd köszönjem meg Istennek, hogy elhozta ezt a napot Juditnak, Gyöngyinek és nekünk!
Az ilyen vasárnapok közösséggé formálnak minket, közelebb kerülhetünk Istenhez, és akár az életünket is formálhatja! Köszönjük, hogy Jézus halálával és feltámadásával számunkra is nyitva áll a Mennyország!
Vacsorával egybekötött beszélgetésre invitáltuk vendégeinket öt vasárnap délután, 2013. február 24. és március 17. között. A beszélgetések témáját az élet fogós kérdései adták: örömök és nehézségek általában és a személyes sors részeként. Olyan dolgokról beszélgettünk őszintén, amikről azt gondoljuk, hogy érdemes eszmét cserélni – még akkor is, ha a tökéletes válaszokkal magunk sem minden esetben vagyunk készen. Közben azonban lehetőség adódik megismerni egymás véleményét, hitünk válaszait, és talán kicsit közelebb jutunk Isten gondolataihoz is. Az élvezetes társalgást folytatni is tervezzük.
Élni. Az idővel együtt az életünk is folyamatosan halad előre. Mindenki így van ezzel. Az élet olyan összetett, annyi minden történik benne, hogy nehéz megtalálni a fontos dolgokat, felismerni az igazi értelmét. Sőt ami talán a legnagyobb kihívás, hogy megismerjük az életen túlmutató dolgokat, a természetfelettit, valami örökkévalót.
Tegyünk egy próbát! Lássuk érdekelnek-e a következő kérdések:
Számodra mi a boldogság? Hol keresed?
Ha Isten létezik, miért enged katasztrófákat, éhezést, gonoszságot?
Megfejtetted már az örök élet titkát?
Tudtad, hogy van Jézus Krisztusnak egy személyes ajándéka számodra?
Milyen lehet az élet Isten dimenziójában?
A gyülekezetünkben elindítottunk egy programsorozatot, melynek keretén belül időt szántunk a fentihez hasonló kérdések megbeszélésére. A körülmények adottak voltak a gondolat-dús eszmecserére: közel 30 tagú vidám társaság, vitavezető érdekes témákkal, és finom vacsorák némi teával és kávéval.
Pieter Bruegel: Kis Bábel tornya
Nem hasonlítanám tanórához vagy valami előadássorozathoz az Élet Csoportot. 6-8 fős körökben ültünk le. Pásztorunk, D. Nagy Tamás néhány dia segítségével bevezette a nap témáját, irányította a beszélgetést. Az amúgy sem túlszabályozott diskurzusok egyik alapkritériuma volt a szabad véleménynyilvánítás. Sok oldalukat megmutatták a témák: más-más nézőpontok, különböző mélységek kerültek felszínre. Szerettük volna, ha nem csak a mi nézeteink hangoznak el; de mivel hiszünk a Bibliának, elsősorban az is elhangzott. Ezt biztosította, hogy nem csak gyülekezeti tagok, hanem barátok, ismerősök, akár vallást nem gyakorló személyek is megtiszteltek minket jelenlétükkel.
Én ugyan nem láttam a fejekbe a beszélgetések alatt, de az arcok árulkodtak. Jókedvű társaságban az ember könnyebben megnyílik. Nem az volt a cél, hogy mindenkibe beletuszkoljuk Istent meg a világnézetünket. Az Élet Csoport csak bemutatja Isten igazságát és lehetőséget ad megismerni az Ő nézőpontját, ami néha meglepő, amivel néha vitatkoznál, amitől néha leesik az állad vagy épp kicsordul a könnyed.
Szívből remélem, hogy minden résztvevő áldást merített az Élet Csoportból, és azt, hogy hasznára válik mindenkinek.
Tervezzük, hogy hamarosan újra indítunk egy Élet Csoportot, vagy egy hozzá hasonló beszélgetős programot. Találkozzunk újra, beszéljünk újra az Életről!
Bárhol is vagy az életedben, bármilyen mentális, érzelmi és fizikai állapotban vagy, Isten jelen van. Jöjj, dicsérd őt, ahol és ahogyan éppen most vagy!
1 Jónás így imádkozott Istenéhez, az Örökkévalóhoz a hal gyomrában:
2 "Az Örökkévalóhoz kiáltottam
szorult helyzetemben,
és ő meghallgatott engem!
A halál gyomrából kiáltottam hozzád,
mégis meghallottad hangomat!
3 Mert a mélységbe hajítottál,
a tenger közepébe dobtál,
körülvett az áradat,
összecsaptak hullámaid a fejem fölött,
s örvényeid elborítottak. 4 Már azt gondoltam:
bizony végleg eltaszítottál szemed elől!
Vajon láthatom-e még valaha
szent Templomodat?
5 Bezárult fölöttem a mély víz,
elborít az ár, a torkomig ér,
hínár szövődött fejemre, 6 a hegyek alapjáig süllyedtem,
örökre bezárultak
a föld reteszei mögöttem!
Örökkévaló Isten,
te mégis kiemelted
lelkem a pusztulásból! 7 Mikor elcsüggedtem,
rád emlékeztem,
imádságom feljutott eléd,
szent Templomodba.
8 Akik hitvány bálványokhoz
ragaszkodnak,
elhagyják az egyetlent,
aki könyörülhet rajtuk! 9 De én hálával áldozom neked, Istenem,
és fogadásaimat megadom!
Bizony, az Örökkévalótól
jön a szabadulás!"
10 Akkor szólt az Örökkévaló a halnak, az pedig kivetette Jónást a tenger partjára.
Üzenet
Egészen eddig csendben volt Jónás. Más prófétáktól eltérően ő meg sem próbálta kifejteni Istennek a fenntartásait (lásd 2Móz 4:1 ill. Jer 1:6). Erre a halálközeli élményre (vö. Jón 2:5-6) volt szüksége ahhoz, hogy felismerje, hogy csak az Istennel való élet számít. (vö. Jón 2:4)
Amikor szeretteink meghalnak, aggódhatunk amiatt, hogy vajon megbékéltek-e az Istennel. Jónás élménye bepillantást enged az élet utolsó pillanataiba. A halál pillanatában semmink nincsen, amit Isten elé hozhatnánk, csak szótlan kiáltásunk, amivel szellemünk az övéhez fordul. (vö. Jón 2:1,7)
Isten rendjkívüli kedvessége
Jónás imája tökéletlen volt – nem ismerte el engedetlenségét, sőt megpróbált kifogásokkal élve magyarázkodni (lásd Jón 2:4 és Jón 1:3), azt sugallva, hogy Isten elkergette őt. Mennyire megnyugtató Isten válaszának határtalan kedvessége! (vö. Jón 2:6)
Jónás élménye Jézus feltámadásának előképe, (lásd Mt 12:40) amelyben mi magunk is osztozunk. Jónás "alászállt" a halálba, Isten találkozott vele a hal "gyomrában" (vö. Jón 2:2) és arra utasította a bálnát, hogy adja vissza őt az életnek. (vö. Jón 2:10) Bizonyosak lehetünk benne, hogy amikor meghalunk, Isten találkozik velünk és megparancsolja a halálnak, hogy adjon át bennünket az új életre.
Válasz
A Róm 8:37-39 arra emlékeztet bennünket, hogy semmi sem választhat el bennünket Krisztus szeretetétől; még a halál sem. Ezt tudva imádkozz azokért, akik a halál torkával néznek szembe!
Mélyebbre eveznél?
Minden bizonnyal egyikünk sem mondhatja el magáról, hogy imádkozott már bálna gyomrában, mégis sokan jöttünk már Istenhez nagyon sötét helyeken. Most nem is annyira lényeges, hogy fizikai, érzelmi, vagy környezeti nyomás okozta a sötétséget, illetve hogy felelősök voltunk-e mi magunk valamilyen mértékben azért, hogy oda jutottunk.
Jónás imája az ilyen helyzetekből jól ismert, zavaros érzéseket mutatja.
Tudja, hogy Isten vele van, meghallja őt és válaszol, mégis elutasítva, elválasztva érzi magát Istentől. Reménytelennek érzi magát, a helyzetét, és összecsaptak a feje felett a hullámok – besokallt, nem lát kiutat. Mégis, panaszába reménység is vegyül. Isten képes rá, hogy visszaadja az életét, és meg is teszi. Jónás annyira biztos ebben, hogy a szabadításról múlt időben szól, ("Kiemelted lelkemet a pusztulásból.") holott még meg sem történt, hiszen még mindig a bálna gyomrában van.
Dávidhoz hasonlóan, aki a hetedik zsoltárban erről énekel, Jónás is tudja, hogy csak az Istenre tekintés és az ő személyébe vetett hit adhat neki erőt ahhoz, hogy szembenézzen a helyzetével – ezért emlékezteti magát arra, ahogyan Isten viselkedett azelőtt. Isten valóban Isten, és bár az ima nem nagyon beszél erről, az egész könyv mégis annak bizonyítéka, hogy Isten valóban kegyelmes, ezért lehet Jónásnak reménysége, bízhat benne, és szolgálhatja őt tovább. Nem is hangzik el Jónás szájából kérés arra vonatkozóan, hogy Isten szabadítsa őt meg; ő csak azt teszi, ami a dolga, Istent szolgálja a lehetetlen helyzetben. Isten pedig, nagy kegyelméből megszabadítja őt.
Van hozzá bátorságod, hogy egészen őszinte legyél Istennel? A Zsid 4:16 arra bátorít, hogy bátran menjünk Isten trónjához, mert kegyelmet találunk. Jöjj a trónhoz most! Hozd égető gondjaid!
1 Az Örökkévaló szava érkezett Jónáshoz, Amittaj fiához: 2 "Készülj az útra, sietve menj Ninivébe, a nagy városba, figyelmeztesd lakóit a közelgő veszedelemre, mivel tudok róla, hogy mennyi gonoszságot követtek el, és meg fogom büntetni őket ezért!"
Jónás el akar futni az Örökkévaló elől
3 Jónás azonban el akart futni az Örökkévaló elől, és elhatározta, hogy éppen az ellenkező irányba, Társisba utazik. Ezért lement Jáfó kikötőjébe, és keresett ott egy Társisba induló hajót. Miután kifizette az útiköltséget, felszállt a hajóra, hogy a többi utassal együtt Társisba menjen. Így akart elmenekülni az Örökkévaló elől.
4 El is indultak, de az Örökkévaló erős szelet küldött, és oly hatalmas vihart támasztott a tengeren, hogy a hajó már-már összetört. 5 A hajósok rémülten kiáltottak segítségért: ki-ki a maga istenéhez imádkozott. A rakományt a tengerbe dobálták, hogy ezzel is könnyítsenek a hajón.
Jónás azonban félrehúzódott a hajó belsejébe, és lefeküdt aludni. 6 A kapitány felfedezte, és rákiáltott: "Ébredj föl! Hogy tudsz ilyenkor aludni?! Kiálts az istenedhez, hátha megkönyörül rajtunk, és nem veszünk el!"
Dobjatok a tengerbe!
7 A hajósok ekkor elhatározták, hogy kiderítik, ki miatt támadt ez a nagy vihar. Ezért sorsot húztak, és a sors Jónásra esett. 8 "Mondd meg az igazat, miért kerültünk ilyen nagy viharba? Ki vagy te, és mi a mesterséged? Hol van a hazád, és honnan jössz? Melyik néphez tartozol?" – kérdezték. 9 Jónás így válaszolt: "Héber vagyok, és az Örökkévalót, a menny Istenét tisztelem, aki a tengert és a szárazföldet teremtette." 10 Amikor azt is bevallotta, hogy az Örökkévaló elől menekül, az emberek még jobban megrémültek, és azt kérdezték: "Hogy tehettél ilyet?!" 11 Közben a vihar egyre nagyobb erővel tombolt. Akkor megkérdezték Jónást: "Mit tegyünk veled, hogy a vihar lecsendesedjen?" 12 "Dobjatok a tengerbe – válaszolta ő –, akkor a vihar lecsendesül, és a tenger megnyugszik. Hiszen jól tudom, hogy miattam támadt ez a szörnyű vihar." 13 A hajósok ennek ellenére teljes erővel próbáltak a partra evezni, de hiába, mert a vihar egyre jobban dühöngött. 14 Akkor minden hajós az Örökkévalóhoz kiáltott: "Örökkévaló, kérünk téged, ne engedd, hogy mind elpusztuljunk emiatt az ember miatt! Kérünk, ne terheljen bennünket egy ártatlan ember meggyilkolásának a bűne! Te pedig, Örökkévaló, tegyél úgy, ahogy jónak látod!"
Jónást elnyeli a nagy hal
15 Azután felkapták Jónást, és bedobták a tengerbe, amely azonnal lecsillapodott. 16 Ezt látva az emberek még inkább félték és tisztelték az Örökkévalót: áldozatokat mutattak be, és fogadásokat tettek neki. 17 Az Örökkévaló pedig odaküldött egy hatalmas halat, hogy nyelje el Jónást, aki három nap és három éjjel a hal gyomrában maradt.
Üzenet
Elutasítás
Jónás meg volt róla győződve, hogy Ninive lakói megérdemlik a pusztulást, és elég jól ismerte Istent ahhoz, hogy tudja, Ő esetleg másként gondolhatja. (vö. Jón 4:2) Jónás nem akarta, hogy Isten Isten legyen ebben a helyzetben, ezért visszautasította a küldetést. (vö. Jón 1:3)
Jónás nem imádkozik (vö. Jón 1:6) és csak kényszer hatására (vö. Jón 1:9) ismeri el Isten fennhatóságát. Szótlansága a tünet, amiből látható, hogy nem ért egyet Istennel. Akár szándékosan futunk Istentől, akár észrevétlen sodródunk el tőle, az ilyen utat mindig jellemzi az ima és a bizonyságok hiánya.
A kereső Isten
Jónás – tévesen – azt gondolta, hogy az Istennel való nézeteltérése senkire nincsen hatással önmagán kívül, így nem is tartozik másra. Döntése azonban önmagában kívül súlyos veszélybe sodorta a tengerészek vagyonát (vö. Jón 1:5) és életét. (vö. Jón 1:6-10) Milyen jó, hogy ezt a szörnyű helyzetet Isten jóra fordította – a pogány matrózok megismerték az élő Istent. (vö. Jón 1:14)
Igen figyelemreméltó a tény, hogy Isten nem ítélettel válaszolt Jónás engedetlenségére.
A tengerészek azt gondolták, hogy a vihar büntetés. (vö. Jón 1:4,11,13,15) Pedig a történet nem büntetésről, hanem keresésről szól. Jónás döntése lefelé ívelő pályára helyezte őt, (vö. Jón 1:3,5,15) mégis, Isten minden állomásnál ott volt, a kegyelmét kínálva, (vö. Jón 1:4,17) Jónás figyelmét és szívét keresve. Isten kegyelme néha a legváratlanabb formát ölti: bálna formájában érkezik, vagy éppen kínzóeszköznek látszik, amilyen az ókori kereszt volt.
Válasz
Imádkozz valakiért, aki Isten elől menekül! Ismerje fel az őt kereső, szerető Istent!
Mélyebbre eveznél?
Ha Jónás könyvének első fejezetét az egész könyv ismerete nélkül, a teljes történet összefüggéséből kiragadva olvasnánk, akkor valószínűleg azt gondolnánk, hogy Jónás azért nem akarta elvállalni a rábízott küldetést, mert az túl nehéz volt számára, a vihar és Jónást folyamatosan érő új és új csapások az engedetlensége miatti büntetés voltak. De ismerjük a negyedik fejezetet is, ezért tudjuk, hogy Jónás egész könyve valójában Isten kegyelméről szól. Jónás azért menekült Isten elől, mert nem tetszett neki az a lehetőség, hogy Ninive lakói esetleg kegyelmet kapnak Isten türelme miatt, és semmiképpen nem akart semmilyen szerepet játszani abban, hogy Isten asszíroknak megkegyelmezzen.
Talán érthető ez a gondolkodás, ha figyelembe vesszük Ninive gonoszságának mértéktelenségét; ez a hozzáállás mégsem lehet elfogadható egy olyan ember számára, aki a kegyelem Istenét követi és szolgálja. Nem válogathatunk Isten tulajdonságai között, kiválasztva, hogy egy adott helyzetben melyik érvényesüljön. Isten nagyobb, jobb, irgalmasabb és félelmetesebb annál, amilyennek mi vagy Jónás szeretnénk, hogy legyen bizonyos helyzetekben.
A Tarsis felé vezető hajóút szörnyűsége, hogy Jónást kidobták a hajóból, hogy lenyelte őt egy bálna, nem isteni büntetés volt, hanem a kegyelem jele. Jónásnak a legjobbját kellett nyújtania Istennek, amire csak képes volt, de ehhez néhány dolgot meg kellett tanulnia. Makacssága, öntörvényűsége miatt csak ilyen kemény leckén át tudott tanulni.
Ha Isten megengedte volna Jónásnak, hogy elfusson a ninivei küldetés elől, akkor Jónás sosem tanulta volna meg kezelni és érteni Isten személyiségét. Ez hatalmas veszteség lett volna Jónásnak. Isten nem csak Ninivének kegyelmezett meg: kegyelmet adott a makacs Jónásnak is, sőt, a szívükben jó, de rossz istent követő tengerészeknek is.
Ha szeretnénk jobban megismerni Istent, fel kell készülnünk arra, hogy Isten bizony váratlan dolgokat tesz, megdöbbentő utakat választ és kihívás elé állít. Imádkozz ma így: adj engedélyt Istennek arra, hogy a határokat feszegesse, a bicskát nyitogassa a zsebedben azzal, hogy megtámadja a róla alkotott téves elképzeléseidet! Engedd meg neki, hogy valami hihetetlenül újat mutasson meg önmagából, amire talán sosem számítanál!
1 Ezután történt, hogy Jézus ismét elment a zsinagógába. Volt ott egy férfi, akinek a karja megbénult. 2 Mivel szombat volt, az emberek gyanakodva lesték Jézust, hogy meggyógyítja-e a bénát, mert mindenáron valami ürügyet kerestek, hogy vádolhassák Jézust. 3 Ő odafordult a béna kezű férfihoz: "Állj ide a középre!"
4 Majd megkérdezte a többieket: "A Törvény szerint szabad-e szombaton jót, vagy rosszat tenni, életet menteni, vagy megölni valakit?" De senki nem szólt egy szót sem.
5 Jézus haragosan körülnézett rajtuk, és elszomorodott a szívük keménysége miatt. Majd a férfi felé fordult: "Nyújtsd ki a karodat!" – mondta neki.
Az pedig kinyújtotta a karját, és azonnal meggyógyult. 6 A farizeusok ekkor kimentek a zsinagógából, és a Heródes-pártiakkal arról kezdtek tanácskozni, hogyan öljék meg Jézust.
Üzenet
Támadás a törvényeskedés ellen
Jézus radikálisan új módon hirdette és mutatta be Isten országát – úgy, ahogyan előtte még senki. Elképesztően jó hír, és egyben felháborítóan felforgató is volt az, amilyen Istent Jézus bemutatott. Olyannyira, hogy a Jézussal való találkozás mindenkiben nyomot hagyott. Tőle senki sem távozott érintetlenül, változatlanul, mert Jézus minden személyes találkozás alkalmával kihívás elé állított, felkavart. A hatás más és más volt: volt, aki meggyógyult, volt, aki megszabadult, és volt, aki a megölését tervezte.
Ebben a szakaszban is arról olvasunk, hogy Jézus szembeszegül a farizeusok [vallási vezetők] megrögzött törvényeskedésével; itt éppen a szombattal, a pihenőnappal kapcsolatban. A megelőző szakaszban Márk arról is beszámol, hogy Jézus tanítványai korábban ugyanezen a napon gabonaföld mellett járva éhségükben letéptek néhány kalászt, ami szintén tiltott volt a vallási szabályok szerint. A farizeusok szerint jobb éhezni, mint a szabályok ellen véteni. Sőt, a zsinagógában történtekből azt is láthatjuk, hogy a farizeusok szerint jobb egy embernek, ha béna marad, mint hogy szombaton gyógyuljon meg. Mennyire megtévedt fontossági sorrendet mutat ez!
Isten bemutatása
Jézus félelem nélkül konfrontál, amikor választás elé állítja őket (4). Jót vagy gonoszat, megmentést vagy megölést, életet vagy halált választanak? A halált választják! Jézus maga is mélységesen felháborodik ezen a reakción (5). Hogyan érthetik félre ennyire Istent?
Isten az élet Istene, a nagylelkűség, a gyógyítás Istene. Jézus küldetése az volt, hogy bemutassa az Atyát. (lásd Jn 14:9) Ahogyan az életét élte, ahogyan szolgált, ahogyan meghalt, ahogyan feltámadt – mindebben az Atya valódi természetét mutatta meg: szeretetet és szabadságot.
Válasz
Nem viselkedsz időnként úgy, mintha Istent jobban érdekelnék a szabályok, mint az emberek? Mintha Istent jobban foglalkoztatná az elítélés, mint a felszabadítás? Kérd Istent, hogy fedje fel az Ő személyével kapcsolatos téves elképzeléseidet, hitedet! Dicsérd őt ma a jóságáért!
Mélyebbre eveznél?
A helyszín egy galileai zsinagóga, a figyelem középpontja pedig egy sorvadt kezű ember. A betegsége nem volt halálos, de biztosan rontotta az elhelyezkedési és egzisztenciális lehetőségeit. A rabbinikus törvények szombaton csak életveszélyes esetben engedélyeztek gyógyítási tevékenységet, így ez az eset ökölre ment a vallási hatalmakkal. Ez alkalommal túl messzire ment Jézus – túlzásba vitte a szabályok megkérdőjelezését. Már csak alapot, ürügyet kerestek rá, hogy megvádolják (2), Jézus azonban meghunyászkodás helyett szinte pimaszul, nyilvánosan derített fényt a szombattal kapcsolatos álláspontjuk tarthatatlanságára. Válaszként örök következményekkel járó, istentelen szövetséget kötöttek (melyről csak Márk számol be).
A konfliktust Jézus okozta, kezdeményezte. Ő állította ki a sorvadt kezű embert középre, ő tett fel támadó, felbujtó kérdést a vallási vezetőknek. Egy beteg ember személyes szüksége kapcsán egy nagyobb, általános alapelvet támadott meg: mi engedhető meg szombaton. Emberi szükségről van szó: ha lehetőség van jót tenni, és valaki úgy dönt, hogy nem teszi meg, az épp olyan gonosz, mintha rosszat tenne? Ez összezavarta a fennhatóságokat, mert szűk látókörű, prűd szabályaik tétlenséget diktáltak, és ezzel rendkívül rossz irányba mutattak.
Nagy volt a tét. Jézus felháborodott rajtuk, haragudott rájuk makacsságuk miatt, mivel visszautasították a szabályokat eredetileg motiváló alapelvek érvényesítését. Eközben a farizeusok hitének legalapvetőbb dogmái álltak támadás alatt, mégpedig az, hogy a vallás lényege a törvénynek való feltétlen engedelmesség. Társadalmi hatalmuk és státuszuk nagyban függött attól az általános nézettől, hogy igazuk is van.
A farizeusok valódi hívők voltak: megingathatatlanul hittek Istenben, és erő felett megtettek mindent az Ő követéséért. A legjobbat akarták tenni, és azt gondolták, hogy azt is teszik. Csakhogy időközben a vallás önmaga, a dogmatizmus, a szabályrendszer, és nem utolsó sorban a hatalmi pozíció túl nagy figyelmet kapott, és lassan az legfőbb fontosságot nyerte.
Nem idegen ez a hiba tőlünk sem. Mi is képesek vagyunk rá, hogy elvakulva ne legyünk hajlandóak máshogyan látni bizonyos dolgokat. Minket is megragadhat és csábíthat a státusz és a hatalom.
2013. április 14-én vasárnap délelőtt Dunaföldvárra utazik az egész Gyülekezet. A várban fogjuk eltölteni a napot, közösségben, és (reménység szerint) a végre megérkező, tavaszi jó időben.
10 órától szabadtéri istentiszteletet tartunk, ahol természetesen mindenkit szeretettel várunk. D. Nagy Tamás fogja hirdetni az Igét. Délben együtt fogunk ebédelni a várétteremben, melynek költségére önkéntes gyűjtést tartunk. (A költség felét szeretné vállalni a Gyülekezet, így résztvevőnként 500,- Ft felajánlást örömmel fogadunk a tizeden felül.)
Ebéd után is együtt maradhatunk, tetszés szerint beszélgetve. Fakultatív programként ajánljuk a közeli termálfürdő használatát, múzeumlátogatást, jó idő esetén városnézést, sétát.
Örömmel látunk körünkben mindenkit! Aki az ebédet velünk szeretné elkölteni, attól azt kérjük, hogy jelezze szándékát Weller Istvánnál a következő pentefonos telefonszámon: +36 (20) 203-2263.
A rendezvényt kedvezőtlen időjárás esetén is megtartjuk!
Mindeddig megsegített bennünket az Úr! (1Sám 7:12)
Korvin János és Katalin
65. házassági évfordulójukat ünnepelve.
Évek óta ez a mottója az idős Korvin házaspárnak, amikor családjuk körében esztendőről esztendőre megemlékeznek Isten hűségéről, mely hordozza és jól tartja őket. Idén talán még nagyobb súllyal érezzük e szavak tartalmát – nem mindennapi számokról beszélünk ugyanis.
2013. március 24-én a család és a Gyülekezet a Korvin házaspár 65. házassági évfordulóját ünnepelve mondott hálát két istenfélő ember példaértékű, örökre összeforrasztott életéért. Az elmúlt 65 évben ki-ki osztozott a házaspár örömeiben és harcaiban – sokan mégis arról beszélünk, mennyi áldást közvetítettek ők életünkbe. Fiatalemberként, az élet ösvényén már jártas vándorként és a célhoz közeledve is jó ilyen életutat látni magunk előtt. Bátran megfogadhatjuk a Zsidókhoz írt levél szerzőjének tanácsát: "Ne feledkezzetek meg vezetőitekről, akik az Isten igéjét hirdették nektek. Figyeljetek életük végére, és kövessétek hitüket." Érdemes. (A kiemelés a szerkesztőé.)
Korvin János
Az ünnep egyébként egybeesett Katalin és János születésnapjával is: János bácsi egy héttel az évforduló előtt lépett a 90. évébe, Kató néni pedig éppen az ünnep napján töltötte be 90. életévét. Van abban valami rendkívüli, tiszteletre méltó, amikor egy 89 éves, nyugdíjas lelkipásztor feláll, hogy elmesélje, hogyan mentette meg őt az Isten háborúból, betegségekből, nehézségekből, vagy éppen a rákból.
Korvin János három ízben (először 1953 és 1991 között, aztán 1996 és 2001 között újra, végül
2003 és 2004 között), összesen 44 éven át volt a Gyülekezet pásztora. Nyugdíjasként a mai napig aktív tagja a közösségnek. Neve szabómesterként is ismert városszerte.
Korvin Katalin
Katalin férjével együtt 7 gyermeket nevelt fel Isten kegyelméből, és ez nem pusztán kegyes szófordulat. Az Úr annyi betegségből gyógyította meg, hogy már ő maga sem tartja őket számon. Döbbenetes a jókedve, mosolya; hálás jelleméért és őszinte lelkesedéséért könnyű megszeretni őt. Bár teste már meggyengült, amikor csak teheti, eljön a gyülekezetbe, és bátorít, hálát ad, megdicsér.
A Korvin házaspárt 7 gyermekük után 20 unokával és 12 dédunokával örvendeztette meg Isten. 65 évvel ezelőtt, 1948. március 31-én kötötték össze életüket Isten és emberek előtt.
A szépkorba lépett Kató nénit Paks város vezetése nevében Hajdú János polgármester és Tell Edit alpolgármester asszony köszöntötték otthonában. Az erről készült riport alább megtekinthető.
Az ünnepi istentiszteleten készült képek megtekinthetők a Picasa albumban.
A házaspár 65 közös évének emléket állító, rövid fényképes összeállítás itt is megtekintető:
A hit az üzenet hallásából fakad, az üzenetet pedig a Krisztusról szóló beszéd által halljuk meg. (Róm 10:17 NIV)
Legtöbbünkről nem mondható el, hogy túlzottan magabiztosak, vagy bátrak volnánk. Félünk a kockázatvállalástól, a kudarctól, félünk a haláltól. Nem élünk magabiztosan, ha nem vagyunk a hit emberei.
Szeretnél a hit embere lenni? A hitet Isten szava gerjeszti. A Biblia Róm 10:17-ben ezt mondja: A hit az üzenet hallásából fakad, az üzenetet pedig a Krisztusról szóló beszéd által halljuk meg. (NIV) Előfordult már veled, hogy elolvastál egy igeverset, és hirtelen az az érzésed támadt: "Ezt meg tudom tenni! Meg tudom tenni!" Ez az, amikor Isten szava aktivizálja a hitedet. Ez a különbség a Biblia és egy tanácsadó könyv között. A sikerkönyvek hasznos információkat közölnek. Elmondják mit kell tenned, de nem adnak hozzá erőt. Elmondják, hogy ne aggódj, hogy hagyj fel minden káros szokással. Persze ezek hasznos tanácsok, de nincs hozzá erőd, hogy megtedd. Ezek a könyvek nem élők. De Isten szava nemcsak megmondja, hogy mit tegyél; erőt is ad hozzá. És amint megteszed, a hited növekszik. Amikor olvasom a Bibliában a sok-sok ígértet, hogy ha engedelmeskedek Istennek, akkor ő cselekszik az érdekemben, az magabiztosságot ad. Tudom, hogy ha megteszem amit kér tőlem, annak bizonyos eredménye lesz.
1981-ben, az év nagy részét depresszióban töltöttem. Előtte való évben költöztünk Dél-Kaliforniába, hogy elindítsuk a Saddleback Gyülekezetet. Érzelmileg, mentálisan, fizikailag és szellemileg is kimerültem. Mintha egy felhő lett volna a fejem felett, amitől nem tudtam szabadulni. Soha nem fogom elfelejteni azokat az Igéket, melyek újraélesztették a hitemet. 2Móz 23:29-30 ezt mondja: "De nem egy esztendőben űzöm őt ki előled, hogy a föld pusztává ne legyen, és meg ne sokasodjék ellened a mezei vad. Lassan-lassan űzöm őt ki előled, míg megszaporodsz és bírhatod a földet." Isten odaígérte Izrael népének az Ígéret Földjét. Át kellett kelniük a Jordán folyón, és néhány ott élő törzset le kellett győzniük. Azt hitték nem tudják megtenni, mert túl nagy a feladat. 2Móz 23:29-30-ban Isten mondja, "Ismeritek az ellenséget? Erősebbek mint ti. De nem fogom nektek adni az egész földet az első évben. Apránként fogjátok elfoglalni – egyszerre egy csatát nyerve meg. Folyamatosan fogtok megerősödni. Amikor elég erősek lesztek arra, hogy birtokba vegyétek, akkor fogom nektek adni az egész területet." Amikor elolvastam ezeket a verseket, úgy éreztem, kimondottan nekem szólnak. Rájöttem, hogy nem kell mindent megoldanom az első évben. Az életem hátralevő részét Jézus Krisztus szolgálatával töltöm, úgyhogy az Ő menetrendje, és az Ő léptéke szerint fogok haladni. Amikor ezt megértettem, bátorságot kaptam arra, hogy hatalmas célokat tűzzek ki.
Az Ige aktivizálta a hitemet. Isten szava a te hitedet is aktivizálja.
Ez a honlap a Paksi Pünkösdi Gyülekezet hivatalos internetes megjelenési platformja. Az oldalon található tartalmak (egyéb jelzés hiányában) a Gyülekezet tulajdonai. Az integrált szolgáltatások külső szolgáltatók tulajdonai lehetnek.
A hozzászólás OpenID-regisztrációhoz kötött. Az oldalon tiszteletben tartjuk az emberi méltóságot.
Az itt publikált írásokra (egyéb jelzés hiányában) a CC-BY-NC-3.0 (vagy újabb) licenc érvényes – újrapublikálásuk és feldolgozásuk a forrás feltüntetése mellett lehetséges, kereskedelmi forgalomba nem hozhatóak.
