Észreveszed?

„Hogy észrevegyük a Gondviselés munkáját, a hit szemére van szükségünk, mert egy tapasztalatot különféle módon értelmezhetünk. Dönthetünk úgy is, hogy csak véletlennek tekintjük.” (Charles Colson)

Valóban így van. Előfordulnak életünkben olyan események, melyeknél nagyon egyértelmű, hogy Isten lépett közbe! Például megmenekülés egy halálos veszedelemből. Ezek általában még egy hitetlen ember előtt is csodaszámba mennek. De nem mindig ennyire nyilvánvaló és észrevehető Isten gondviselése.

Philip Yancey írja, „Bízunk Istenben, és ezért nem a véletlennek tulajdonítjuk az ima és a valóság között mutatkozó hasonlóságot… Ha végig gondolom azokat az imáimat, amelyekre választ kaptam, szinte mindegyikre akadna más magyarázat is… A hit révén ismerjük el Isten háttérmunkáját.” William Temple mondta, „Amikor imádkozom, sok a véletlen egybeesés az életemben, amikor nem imádkozom, akkor nem sok.”

Vajon meglátom-e, észreveszem-e életem eseményei mögött a Gondviselés kezét? Ha a hit szemével látunk, gyakran fakad fel bennünk öröm és hálaadás, mikor felismerjük Isten hatalmas csodáit egy-egy eseményben. Néha ezek csak utólag tudatosulnak bennünk. „Isten gondviselése olyan, mint a héber írás, csak visszafelé lehet kiolvasni.” (John Flavel)

A 107. zsoltár, mely Isten különféle szabadító tetteit veszi számba, végül, mint egy tanulság, ezzel a felhívással fejeződik be, „Aki bölcs, jegyezze meg ezeket, és értse meg az ÚR kegyelmes tetteit!”

Tovább olvasom

Változások

„… nem akarnak megváltozni, és nem félik az Istent.” (Zsolt 55,19/b)

Érdekes, hogy Dávid egyik panasza támadói ellen, hogy nem akarnak megváltozni. És ehhez kapcsolódik az istenfélelem hiánya is.

Az élőlények jellemzője, hogy folyamatosan változnak. Szervezetünkben bizonyos időszakonként, a sejtek nagy része megújul, kicserélődik. Jézus minket, tanítványait, a szőlővesszőkhöz hasonlít, akik Hozzá, vagyis a szőlőtőhöz kapcsolódnak, és általa növekednek. Fejlődésre lettünk elhívva, hogy egyre jobbá váljunk, és gyümölcsöt teremjünk. Ez a folyamat életünk végéig tart. Dávid azt mondja, hogy az igazak, „még vén korban is gyümölcsöznek” (Zsolt 92,15).

Talán most jött el az életedben az a pillanat, amikor valamiben lépni kell: talán egy rossz szokást kell elhagyni, egy régóta megtűrt bűnt kell felszámolni, valamire nemet kell mondani, másra pedig igent, egy halogatott feladatot kell elvégezni, vagy a magatartásodon kell változtatni.

A változáshoz taníthatóság és alázat kell. A változás általában kényelmetlen és néha nehéz. Valaki egyszer azt mondta, hogy a változás szép arcú gyilkosa a kényelem. Egy másik akadálya lehet a változásnak a félelem, hogy mit fognak hozzá szólni mások - főleg a számunkra fontos emberek. De Pál azt mondja, hogy ha inkább embereknek akarna tetszeni, nem Istennek, akkor nem volna Krisztus szolgája (Gal 1,10). Kell hogy lássuk a változás hasznát, hogy kedvünk legyen hozzá.

Isten különféle módon ösztönözhet minket a változásra. Például egy kényszerpihenő, egy betegség, egy veszteség felnyithatja szemünket és kimozdíthat az állóvízből. Dávid így figyelmeztet, „Ne legyetek olyan oktalanok, mint a ló, vagy az öszvér, amelyeknek kantárral és zablával kell fékezni szilajságát, másképpen nem közelít hozzád” (Zsolt 32,9).

Ha mi magunk változunk, az a környezetünkre is jó hatással lesz. Útjelző táblák, jó példák lehetünk számukra!

Tovább olvasom