Üdvözlünk!

Jó, hogy megtaláltál bennünket! Ez a blog a Paksi Pünkösdi Gyülekezet életét mutatja be, és rajta keresztül Te is kapcsolatba léphetsz velünk. Gyülekezetünk nagy szeretettel vár Téged minden alkalommal, amikor felkeresel bennünket akár itt, akár bármelyik összejövetelünkön.

70 évesek vagyunk!

2014-ben 70 éves lett a Paksi Pünkösdi Gyülekezet a közösség 1944-es alapítása óta. Isten hűségét az alapítókra és szolgálóinkra hálával emlékezve ünnepeljük.

Magunkról

Mi is az a Paksi Pünkösdi Gyülekezet, hogyan és miként, de mindenekelőtt miért...

Találj meg bennünket!

A Gyülekezet elérhetőségei, rendszeres rendezvényei, és sok más hasznos információ.

Letöltések

Minden vasárnapi tanításunkat megtalálod itt meghallgatásra és letöltésre is. A gyűjtemény hetente frissül!

2012. december 30., vasárnap

Adj hálát mindenben

Mindenben hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra. A Lelket ne oltsátok ki. (1Thessz 5:18-19)
Miután a Biblia arra bátorít, hogy minden helyzetben adjunk hálát Istennek, azt mondja, hogy "ne oltsuk ki" (ne nyomjuk el) a Szentlelket.

Úgy gondolom, a Szentlélek megoltásának egyik módja a panaszkodás. Az az igazság, hogy szükségünk van arra, hogy a Szentlélek munkálkodjon az életünkben. Minél hálásabbak vagyunk, a Szentléleknek annál nagyobb szabadsága van arra, hogy munkálkodjon a körülményeinkben. Természetes hajlamunk a panaszkodás; az viszont természetfeletti, ha hálát adunk akkor, amikor a körülményeink által próbára vagyunk téve.

Írta: Joyce Meyer


2012. december 26., szerda

Advent: a világ rád vár

Talán már ezerszer hallottad a karácsonyi történetet. A nagy kérdés nem is az, hogy ismered-e; sokkal inkább, hogy elhiszed-e. Elhiszed, hogy a történet, amit Ady regének nevezett, a teljes igazságot mondja el, a valóságot tárja eléd? Vagy a Mikulás belül-nagyobb-mint-kívül zsákja és a törpék közé helyezed gondolatban, mint karácsonyi fantazmagóriát?

Az igaz karácsonyi történet, amiben én hiszek, és amit belefontam életem szövetébe, egy átlagos, fiatal, nem túl képzett lány története. Isten kiválasztotta őt, a méhébe helyezte önmagát, hogy egy napon te és én is hordozhassuk az Ő jelenlétét életünkben.

Az Atya Isten, az univerzum teremtője, minden dicsőséges és csodálatos végzője, kiválasztott téged és engem, hogy rajtunk keresztül ajándékozza meg nemzedékünket. A mi ajándékunk az a lehetőség, hogy bemutathatjuk Jézust a világnak, melyben élünk. A te személyes ajándékod az elhívásod, hogy bemutasd Jézust annak a világnak, amelyben élsz.

A világ csak annyiban fogja megismerni Jézus születésének örömét, amennyire én bemutatom azt. Csak annyira fogják megízlelni az Ő eljövetelének békéjét, amennyire én megélem azt közöttük. Akkor fogják megismerni a karácsony reménységét, ha meglátják, hogy én a szenvedés és csalódás közepette bizakodó hívőként reagálok. A világ meg fogja látni a világ Világosságát, amikor életem világítótoronnyá, jelzőtűzzé válik az emberiség előtt.

A karácsony nem csak Máriáról, és Józsefről, vagy Erzsébetről és Zakariásról, vagy pásztorokról és bölcsekről szólt, nem. A karácsony Rólad szól! A karácsony akkor történik, amikor elérhetővé teszed önmagad a történelemnek ebben a pillanatában a körülötted élők számára, mint életforrás; amikor bemutatod a Megváltó jelenlétét és szeretetét. Ma te magad vagy az ajándék, amit a gondos Isten átad a világnak. A nemzedéked eleped a Megváltó dicsőségére vágyva. Nélküled lehet, hogy sosem fogják megismerni Őt. Ha te nem élsz, teszel és szólsz, talán sosem fogják megérteni, hogy miért jött el.

Lehet, hogy a fejedben már az új évi fogadalmak listáját állítgatod össze, amivel bizonyos mértékben irányt szabsz következő 365 napodnak. Odaadnád magad Istennek újra? Megengednéd, hogy használjon? Eldöntenéd ma, hogy megengeded Istennek, hogy életedből jászolt készítsen, amin a világ Megváltója megjelenhet?

Örömet hirdetek neked – Jézus megszületett benned! Isten olyan hívőket keres ma, akik elég bátrak és örömmel teljesek ahhoz, hogy a karácsony csodáját magukévá, önmaguk csodájává tegyék; nem csak az év egy-két napján, hanem mindenkor.

Írta: Carol McLeod
©2012 Just Joy Ministries

2012. december 25., kedd

Advent: "oktalan" ujjongás

A karácsonyban válik lehetővé az emberiségnek, hogy a Földön élve megtapasztalja a Menny örömét. Amikor Jézus eljött közénk, utat készített az boldogság számára egyenesen a szívedbe.

A hívő ember számára az egyik legfontosabb dolog a karácsonyban, hogy reagáljon Jézus megjelenésének örömére. Különösen akkor lényeges ez, ha körülményeid kihívást intéznek feléd, vagy csalódás ért. Ne várd, hogy az ünnepség elnyomja a fájdalom érzését – csak Isten jelenléte képes rá, hogy ezt megtegye, az ünnep erre nem képes.

Jézus születése előtt közel nyolcszáz évvel Ézsaiás próféta pontosan megjövendölte, hogy mit fog tenni a Messiás, amikor eljön. "Pedig a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta." (Ézs 53:4) Jézus nem csak azért jött, hogy a bűneid felvigye a fára, de azért is, hogy megszabadítson mindentől, ami gyászt és fájdalmat okoz neked az életben. Jézus elvette ezeket az érzéseket és eseményeket, felvitte őket magával a fára, és meghalt értük, hogy te boldogan élhess!

János már édesanyja méhében ugrált az örömtől, amikor a Jézussal várandós Mária megérkezett hozzájuk. A még meg sem született János arra az örömre reagált, ami Jézus jelenlétében van. "Mert íme, amint felfogta fülem köszöntésed hangját, ujjongva mozdult meg a magzat méhemben." (Lk 1:44) A "megmozdult" ebben az eredeti görög szövegben a "skirtao" szóval van leírva, ami szó szerint azt jelenti, hogy "ujjongva szökellni".

 A skirtao szó az egész Újszövetségben egyetlen helyen szerepel ezen kívül: "Boldogok vagytok, amikor gyűlölnek titeket az emberek, és amikor kiközösítenek, gyaláznak benneteket, és kitörlik neveteket mint gonosz nevet, az Emberfiáért. Örüljetek azon a napon, és ujjongjatok! Íme, nagy a ti jutalmatok a mennyben, mert ugyanezt tették atyáik a prófétákkal." (Lk 6:22-23; a fordító kiemelése)

Jánoshoz hasonlóan nekünk is ujjonganunk kell, bármikor tapasztaljuk meg Jézus jelenlétét. Az ujjongás ideje van, amikor szenvedünk. Az ujjongás ideje van, amikor bántanak, elárulnak, elutasítanak bennünket. Erre nincs logikus magyarázat, mégis ez az egészséges válasz ezekre a helyzetekre, érzésekre. Ujjongani csak akkor tudsz, ha Isten jelenlétében időzöl. Az Ő jelenléte képessé tesz téged a skirtao-ra életed legrosszabb pillanataiban.

Írta: Carol McLeod
©2012 Just Joy Ministries

2012. december 24., hétfő

Advent: az ajándék ideje

Tudtad, hogy a karácsony az ajándékokról szól? De... még mielőtt személyiséged szánalmas, önelégült Dagobert bácsija felbukkanna, gondold csak végig!

A csodás adventi időszak minden örömteli napja, az ünnepre szeretettel sütött sütemények, a sietve postára adott lapok, mind az ajándékozásról beszélnek. Az a szándék áll mögöttük, hogy megajándékozz velük valakit, aki az életed része. Az ajándék lehet szeretet-motiválta áldozathozatal, vagy valamilyen szükséget betöltő apróság.

Néhány reprezentatív ajándékot azért veszel meg, mert úgy érzed, illő, elvárt, hogy ajándékot adj az illetőnek. Másokat azért ajándékozol meg, mert egyszerűen nem tudod máshogyan elképzelni az ünnepet. Sokan a hagyományokat követve készítenek ajándékokat, vagy a családi tradícióknak próbálnak megfelelni. Leginkább mégis a szeretet kifejezése a karácsonyi ajándék. Azért adjuk őket, mert törődünk valakivel, és szeretnénk kifejezni felé az érzéseinket.

A Menny minden nemzedék minden személyének a legnagyobb ajándékot adta. A Bibliában így áll: "Gyermek született nékünk". Képzeld ennek az ajándéknak a csodáját! Érezd magadénak az örömet: Isten ajándékul adta Fiát neked!

Az első karácsony is, már kétezer évnél is régebben, az ajándékokról szólt. Arról az ajándékról, Aki a Mennyből érkezett, neked címezve. Szeretettel, Istentől. Nem volt drága, piros papírba csomagolva, sem aranyszínű masnival átkötve, de ettől még személyesen neked választotta Mennyei Atyád.

Tudta, hogy nem élhetsz ez az ajándék nélkül. Tudta, hogy ez az ajándék örökre megváltoztatja az életed.

Az ajándékot kézbesítették: csecsemő feküdt a jászolban. A Biblia ezt mondja: "Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta". Ha szeretsz valakit, meg akarod ajándékozni. Isten annyira szeretett, hogy azt adta, amit leginkább szeretnél: feltétlen szeretetet és örökre szóló örömet a szívedbe.

Átveszed, elfogadod a Menny ajándékát idén? Már odaadták, a tiéd, hogy elfogadd. Az Atya ajándéka gyermekének. Garantálja a Menny megjelenését minden körülményedben, és garantálja a te belépődet a Menny örömébe.

Will you receive heaven’s gift this year? The gift has already been given and is yours to receive. It is the gift of a Father to His child. It is a gift that will guarantee heaven’s entrance into all of your circumstances, and a gift that will ensure your entrance into the joy of heaven.

Írta: Carol McLeod
©2012 Just Joy Ministries

2012. december 23., vasárnap

Advent: a dicsőítés ereje

Miután a bölcsek megérkeztek a Gyermekhez, megtapasztalták az imádat tiszta örömét, értékes ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. Ezek tényleg királyhoz méltó ajándékok voltak a szent családnak.

"Mivel azonban kijelentést kaptak álomban, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza hazájukba." (Mt 2:12)

Mennyire könnyen meghalljuk Isten hangját, miközben szívünk mélyéből dicsőítjük Őt és felajánljuk ajándékainkat a királyok Királyának! Ezt az élményt megelőzően a tudósoknak is a földi tudományok segítségére kellett támaszkodniuk, ismeretek bőségét kellett felhasználniuk útmutatásért. Ezzel szemben, miután megismerték Jézust, miután személyesen találkoztak Vele, porig alázták magukat Előtte őszinte hódolatban, és azt adták Neki, ami számukra értéket képviselt, Isten vezetése kristálytisztán hallhatóvá, könnyedén megérthetővé vált számukra. A hívő ember életében a dicsőítés mindig felhangosítja a Menny adását.

A keleti bölcselők ahhoz szoktak egész karrierjük során, hogy ismereteiket a csillagok állásából, a bennük felfedezni vélt mintákból nyerték. Koruk nagy koponyáinak bölcsessége és a papírtekercsekben rejlő titkok voltak az ismeret forrása. A Mindenható egészen máshogyan kommunikált velük ezután: fülükkel hallották az időtlen Isten hangját. A könyvtárhoz és asztalhoz szokott tudósok egyenesen Istentől kaptak irányítást. Nem csak hallották az Ő hangját, ennél sokkal többet tettek: engedelmeskedtek neki! Milyen gyökeres változást jelez ez olyan emberek életében, akik olyan nagyra becsülték az emberi tudást, a tanulást.

Isten álomban figyelmeztette őket, hogy más úton térjenek haza saját földjükre, mint amelyiken érkeztek. Heródes szándéka az volt, hogy megöli az újszülöttet, a zsidók királyát, és arra várt, hogy a keleti bölcsektől megtudja a család tartózkodási helyét, amikor azok ismét áthaladnak Jeruzsálemen. A dicsőítés nem csak arra tesz képessé, hogy meghalljuk Isten hangját, de gyakran arra is késztet bennünket, hogy irányt változtassunk.

A dicsőítés új távlatokat, új irányt, új perspektívát nyújt, új értelmet ad küldetésednek, és meghatározza az utat, amin keresztül eljutsz oda, ahova Isten vezetni szeretne.Soha ne becsüld le a dicsőítés és az őszinte adakozás erejét, amiken keresztül megnyílik az út előtted Isten akarata felé.

Isten szeretne, hogy a bölcsekhez hasonlóan te is meghalld az Ő hangját és annak megfelelően változtasd meg életed irányát. A te szereped az élet egyenletében, hogy teljes odaadással imádod Istent és áldozatkészen adakozol Neki. A dicsőítés és az adakozás a karácsony központi elemei kétezer éve.

Írta: Carol McLeod
©2012 Just Joy Ministries

2012. december 22., szombat

Advent: az igazi imádat ideje

A bölcsek térdre borultak és imádták Jézust. Szívből jövő, őszinte imádat volt ez, nem hasonló Heródes üres beszédéhez. Ő azt állította, hogy imádni akarta a zsidók királyát, de ez csak beszéd volt, amit nem gondolt komolyan. Miközben a dicsőítésről beszélt, a szívében már a gyilkosság tervét fonta.

Ezek a tanult és tisztelt bölcsek, akik valószínűleg jóval több, mint 1000 kilométert utaztak, hogy felkeressék az újszülött Királyt, térdre borultak és földig hajoltak az Ő jelenlétében. Jézus még csecsemő volt, minden bizonnyal fiatalabb, mint két éves, amikor a bölcsek megérkeztek. Mégsem szégyellték magukat, hogy tudósok létére így hódolnak egy kisgyermek előtt.

Miközben Jézus gügyögni tanult, és lelkesen mesélt annak ellenére, hogy az anyján kívül senki nem érthette meg, az idők titkait fejtegető tudósok a földön csúszva, arcra borulva imádták Őt.

Az igazi imádat mindig a személyiség, az önbecsülés, és gyakran a testhelyzet változásával is jár. Ezek az emberek nem törődtek hagyományokkal vagy liturgiával a szent gyermek jelenlétében. Csak azt tudták, hogy Ő méltó a hódolatra, így aztán térden állva imádták Istent a gyermek lábainál. Te is arcra borulsz Jézus jelenlétében?

Az igazi imádat mindig örömmel jár. A tudományos, a világ dolgaitól ódzkodó emberek világát alapjaiban rengette meg az a kitörő öröm, amit Jézus Krisztus jelenlétében találtak. Az egyetemi köntösüket egyszeriben a hálaadás palástjára cserélték. Képes vagy lemondani emberi méltóságodról, érzelmi védekezésedről? Megengeded inkább, hogy az Ő öröme átjárjon?

Az igazi imádat mindig valami értékesről való lemondással jár. A bölcsek kincseket hoztak magukkal az aprócska Király jámbor, szerény családja számára. Te milyen értéket hozol Jézusnak ezen a karácsonyon?

A dicsőítés az a hely, ahol Isten és ember találkozik. A dicsőítés az a pillanat, amikor az ember önként hull térdre örömében.

Sokunkat megtéveszt az ünnepkör varázsa, és eltereli a figyelmünket arról, hogy ami valójában történik, az pedig tényleg, igazán csodálatos. A karácsony csodája tőled is csak egy döntésnyire van. Elköveted a hibát, hogy hó, ajándékok és család után vágyakozol? Vagy felemeled a tekinteted a karácsony csodáját szemlélni?
Jöjjetek, örvendezzünk az ÚR előtt, ujjongjunk szabadító kősziklánk előtt! Menjünk eléje hálaadással, ujjongjunk előtte énekszóval! Mert nagy Isten az ÚR, nagy király minden isten fölött. Kezében vannak a föld mélységei, a hegyek ormai is az övéi. Övé a tenger, hiszen ő alkotta, a szárazföldet is az ő keze formálta. Jöjjetek, boruljunk le, hajoljunk meg, essünk térdre alkotónk, az ÚR előtt! Mert ő a mi Istenünk, mi pedig legelőjének népe, kezében levő nyáj vagyunk. (Zsolt 95:1-7)

Írta: Carol McLeod
©2012 Just Joy Ministries

2012. december 21., péntek

Advent: a boldogság forrása

A csillag a Világ Világosságához vezette a keleti bölcseket. Nem is volt igazán szükségük Heródes király és udvarának segítségére, hogy megtalálják – csak követniük kellett a csillagot.

Amikor a csillag az út végén megállt, a Biblia szerint ezeknek a tanult emberek "igen nagy volt az örömük". Milyen különleges ünnep volt akkor éjjel! Milyen gazdag jelentéssel bír ez öt szó: "igen nagy volt az örömük"! Ez a pár szó az Írás egyik legkifejezőbb része. Az angol fordítás szerint "rendkívül örvendeztek nagy boldogsággal".

Amikor valaki örvendezik, akkor a jövő áldásainak reménysége felet örül. Milyen kiváló reményégre ad okot ez az öröm! Ez a szó, hogy "örvendeztek", azt üzeni nekünk generációkon és történelmi korokon keresztül, hogy a jászolban született Gyermek miatt felemelhetjük a fejünket. Sem aggódnunk, sem rettegnünk nem kell, hanem reménykedhetünk, és várhatjuk a jót. Amikor Jézussal találkozol, van okod az örömre az áldások tömkelege miatt, amit Ő feléd irányít.

A "rendkívül" szó azt jelenti, hogy "nagyon", "erősen", de akár még "hevesen"-t is jelenthet. Az első századi tudósok nem összezárt ajkakkal, csendben hajoltak meg, remegő, papírtekercseket pergető ujjaikkal félve takarva el arcukat. Nem; az öröm, amit Jézus jelenlétében átéltek, robbanásszerű boldogság volt, ami lelökte tanult, magas homlokú koponyájukról a sisakot. Ezek a tiszteletre méltó urak ugráltak örömükben, mint János tette. Megtalálták az okot az ünneplésre, mert megtalálták az öröm forrását.

A rövid "nagy" szó arra utal, hogy amit ezek az emberek megtapasztaltak, az az értelem, a lélek érzéseinek és gyengédségének odaadó törekvése volt. Nem véletlenül foglalja magában a szó ilyen definíciója az értelmet. A kelet bölcsei az irattekercsek ismerői, az elme, a tudás mesterei voltak. Abban a pillanatban, hogy a csillag megállt Jézus jelenlétében, minden ismeretük, amit egész életükben magukévá tettek, a semmibe veszett a pillanat dicsőségében. Az univerzum teremtőjének jelenlétében lenni olyan jelentős, meghatározó élmény volt számukra, ami megváltoztatta azt, ahogyan gondolkodtak, ahogyan ismereteket alkottak, információkat fogadtak be – megváltoztatta azt, ahogyan az élethez egész addig hozzáálltak; megváltoztatta őket.

A "boldogság" szó a leggazdagabb talán az összes közül jelentéstartalomban, asszociációban. A jelentése annyit tesz, áldott állapot, amit az Úr jókedvében ad. Isten minden áldása (ami immár mind a tiéd) a karácsonyra mutat.
Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából újjá szült minket Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által élő reménységre, arra az el nem múló, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyben van fenntartva számotokra. Titeket pedig Isten hatalma őriz hit által az üdvösségre, amely készen van, hogy nyilvánvalóvá legyen az utolsó időben. Ezen örvendeztek, noha most, mivel így kellett lennie, egy kissé megszomorodtatok különféle kísértések között, hogy a ti megpróbált hitetek, amely sokkal értékesebb a veszendő, de tűzben kipróbált aranynál, Jézus Krisztus megjelenésekor méltónak bizonyuljon a dicséretre, dicsőségre és tisztességre. Őt szeretitek, pedig nem láttátok, őbenne hisztek, bár most sem látjátok, és kimondhatatlan, dicsőült örömmel örvendeztek, mert elértétek hitetek célját, lelketek üdvösségét. (1Pt 1:3-9)

Írta: Carol McLeod
©2012 Just Joy Ministries

2012. december 20., csütörtök

Advent: valódi dicsőítés

A Bibliában említett bölcsek, akik Jézus előtt hódoltak születése után, az asztronómia kutatásának szentelték életüket, vagyis igen jártasak voltak a csillagok ismeretében, a csillagászat tudományában. Ezek azonban nem zsidók voltak, hanem keletről származó, pogány asztrológusok. Maibb szavakkal "jósok", "varázslók" voltak ők. Olyan emberek, akiktől te és én is jó eséllyel szeretnénk távol tartani magunkat. Ma talán humanistának, a tudomány peremét űzőknek, különcöknek mondanánk őket.

A kuruzslók eljöttek Heródes királyhoz, az új király után kérdezősködve, mert azt volt a tervük, hogy dicsőítsék a zsidók újszülött királyát.

Heródes király megijedt a hír hallatán, hogy új király születik. Hamar összehívta az írások ismerőit és a papokat, hogy megtudja tőlük, hol kellett megszületnie a Messiásnak. A kor teológusai, vallási szakértői és tudósai pontosan tudták idézni Mikeás próféta szavait Heródesnek, amelyek megjelölték, hogy a Mennyből érkező Uralkodónak Betlehemben kell megszületnie.

Miután megtudta a választ, Heródes újra találkozott a keleti tudósokkal, akiket elküldött Betlehembe, meghagyva nekik, hogy szóljanak, amikor megtalálják a Messiást, hogy ő is elmehessen és dicsőíthesse az újszülött királyt.

Tényleg imádni akarta Jézust a trónoló uralkodó? Persze, hogy nem, ez teljes mértékben ki van zárva. Heródes azért volt ilyen fondorlatos, mert az volt a szándéka, hogy megöli a csecsemőt, aki azért jött, hogy békét hozzon a Földre. Heródes legfeljebb beszélt a tiszteletadásról, szívétől mi sem állt távolabb, mint hogy imádja az Isten Fiát. Szava színtiszta hazugság volt, amivel a kuruzslókat akarta manipulálni.

Mi a te terved ezen a karácsonyon? Te is csak beszélsz a tiszteletadásról? A szavaid szerint Jézus az Úr, de a tetteid egészen másról beszélnek?

Karácsonykor láthatóvá válnak a szívünk szándékai. Csak a száddal dicsőíted Őt, vagy szavaidhoz a szíved és az életed is csatlakoznak, és valóban Hozzá illő imádatot kínálsz Neki? Csak te dönthetsz arról, hogyan dicsőítesz. Te döntöd el, hogy üres beszéd lesz, amit teszel, vagy valami egészen más. Te döntöd el, hogy a dicséretet, amit a jászol gyermekének, Jézusnak hozol, a cselekvő szeretet életstílusa kísér.

Írta: Carol McLeod
©2012 Just Joy Ministries

2012. december 19., szerda

Advent: ne félj

A karácsonyi történet szerves és lényeges szereplői az angyalok. Az Isten-küldötte hírnökök nélkül a karácsony nem is lett volna olyan, amilyennek ismerjük. Nem tudjuk, hogy a küldöttek fehér, lebegő köntöst viseltek-e, volt-e fényes glóriájuk, sem azt, hogy használtak-e szárnyakat repülés közben, amikor a karácsonyi eseményekben megjelentek. Azt tudjuk viszont, hogy az angyalok fejezték ki Isten szívének szándékát a lélegzetelállító esemény kapcsán, ami Jézus születése volt.

Négy angyali jelenést tartalmaz a hagyományos karácsonyi történet. Bár más és más üzenetet hoztak a hírvivők, minden alkalommal ezzel kezdték: "Ne félj!". Ezt mondták Zakariásnak, Máriának, Józsefnek, és a pásztoroknak is legelőször.

"Ne félj!"

Azt hiszem, ma is ezt az üzenetet küldi neked a Menny karácsonykor. Az ünnep egyértelművé teszi, hogy Jézus személye és a félelem kölcsönösen kizárják egymást. Amikor Jézus megjelenik valahol, megszűnik minden ok a félelemre.Az Ő jelenléte erőteljes módon elsöpör mindent, ami félelemre adna okot.

Itt az ideje, hogy lépést tegyél Isten jelenléte felé, távolodva a félelemtől. Azért imádkozom, hogy a következő napok során ismerd fel, hogy ha Jézus megszületett a szívedben, akkor abszolút semmi okod nem maradt, hogy félj vagy aggódj. Éld a következő évet szabadon, félelem nélkül; tegyen szabaddá Téged Isten Szelleme azáltal, hogy Jézus benned él! A karácsony üzenete nem sokat változott az elmúlt kétezer évben és garantálhatom, hogy az angyalok szava huszonegyedik századunkban is cseng még: "Ne félj!".

Amikor a körülményeid szétesnek, emlékezz rá: "Ne félj!"

Amikor nincsen elég pénzed kifizetni a számláid, emlékezz rá: "Ne félj!"

Amikor csalódásokkal, szenvedéssel, magánnyal küzdesz, emlékezz rá: "Ne félj!"

Isten megígérte, hogy békéjét árasztja azokra, akiknek a szíve Benne bízik egészen. A béke nem a problémák távollétét jelenti, hanem Isten jelenlétét. Jézus miatt ezen a karácsonyon (és minden karácsonyon) megnyugodhatsz az Ő túláradó, megelégítő békéjében!

Írta: Carol McLeod
©2012 Just Joy Ministries

2012. december 18., kedd

Advent: hallgatni arany

Egy kora novemberi napon David Taylor szomorúan és kedvetlenül érkezett haza az iskolából. Könnyek csorogtak le szeplős arcán, miközben szaggatottan mesélte édesanyjának, hogy a tanára nem engedi, hogy a karácsonyi programban énekeljen.

"Azt mondta, hogy rémesen énekelek. És túl hangosan!", öntötte ki a szívét David két szipogás között.

David édesapja a nappaliban olvasta a délutáni újságját, és meghallotta fia szívfájdalmát. Mr. Taylor nagyon felháborodott. Hogyan tehette ezt bárki ember fia az ő gyermekével?

Mr. Taylor nagyon felbőszülésében eldöntötte, hogy megtanítja a fiát énekelni. Aznap este, vacsora után kézen fogta David-et, magával vitte a nappaliba, és leültette a családi zongora mellé. Ő maga leült a zongorához, és egy közismert karácsonyi dallamot kezdett el játszani: "It Came Upon a Midnight Clear". Akkor David kinyitotta a száját, és azon nyomban kezdetét vette a macskaszerű visítás.

"David, az éneklés fontos része a csend. Hallgass előbb... aztán énekelj!", instruált az édesapa.

David második próbálkozása éppen csak egy kicsit sikerült kevésbé elviselhetően, mint az első. Az apa már feladta volna; de eszébe jutott az érzéketlen tanár, és erre gondolt: "Ha egy apa nem veszi a türelmet, ki fogja?".

Az ősz lassan elmúlt, az idő decemberbe váltott, miközben David és Mr. Taylor még mindig minden estét a zongora mellett töltött, újra és újra és újra ugyanazt a dallamot gyakorolva: "Peace on Earth good will to men...".

Amikor eljött a napja, hogy David újra énekeljen a tanára előtt, az azt mondta, hogy bekerülhet a programba! David a karácsonyi koncerten a kórus első sorában, középen állt. Angyali boldogsággal az arcán, tisztán énekelte végig a dalt az utolsó sorig: "The world in solemn stillness lay to hear the angels sing!".

Karácsony este Mr. Taylor kinézett az ablakon, és pizsamába bújt fiát látta meg a tornácon, az eget bámulva.

Csendesen kinyitotta a bejárati ajtót, odament a fiához, és szótlanul köré vonta karját. David az apja mellkasára hajolt: "Apa, az egész világ elcsendesedett. Pont, ahogyan az ének mondja."

"Hallod őket, Apa? Hallod az angyalok énekét? Én hallom... te hallod, Apa?"

Az apa azt hitte, hogy egy kisfiút tanul egy kedves karácsonyi dalocskát énekelni, holott valójában a kisfiú tanította mindkettőjüket a hallgatásra, az angyalok dalának meghallására.

Írta: Carol McLeod
©2012 Just Joy Ministries

2012. december 17., hétfő

Advent: öröm dala szól

A karácsonyi történetben szereplő pásztorok heteket töltöttek a nyájjal a mezőkön, a csillagos ég alatt éjszakázva szélben és esőben is. Ezek a mindig koszos emberek dideregve húzódtak össze a hideg éjszaka mély sötétjében egy tábortűz körül, így igyekezve ébren maradni, hogy őrködhessenek a rájuk bízott állatok felett. A birkák persze nem könnyítették meg a dolgukat; természetüknél fogva buták, engedetlenek, nyughatatlanok és büdösek voltak.

Képzetlen, iskolázatlan, fekete körmű emberek voltak a pásztorok. Ebből a sorból reményük sem lehetett a kitörésre. Semmi jót nem várhattak, csak azt, hogy az újabb nap újabb munkát hoz. Meglehetősen biztosak lehettek benne, hogy életük folyásán semmi sem változtathat. Az élet nagyon hamar értelmét veszíti az olyan ember számára, akinek a kabátjára rászáradt a juhnyál és a lábujjai közül sosem tisztul ki az odaszáradt, kérges juhtrágya.

Váratlanul a Menny robbant bele ezeknek a pásztoroknak a kicsi, hideg és sötét világába. Angyalok éneke harsogott át a Menny harci övezetén át a Föld felé, kihirdetve a Menny örömét a pásztorok mozdulatlan, változatlan életébe.Csillagok hulltak és vakítottak lélegzetelállító színekben, miközben a láthatatlan dimenziók kapui felnyíltak és fényes angyali kórus zúgott egy hatalmas szimfóniát olyan hangon, ami még most is itt rezonál körülöttünk.

Jézus érkezett meg a sötét, hideg világba a Menny öröme közben. Ez az öröm az Ő ajándéka számodra ma is. Jelenléte az életedben táncra perdít pásztorokat és angyalkórus hangját idézi meg. Egész lelkedet lángra gyújthatja az öröm, mert egy csecsemő kétezer évvel ezelőtt megszületett.

Örömre lelhetsz Jézus miatt. Békére lelhetsz a Gyermek miatt.

Amikor az angyalok Jézus Krisztus születését hirdették ki, örömet hirdettek. Ezt az örömet nem csak annak a kornak hirdették ki, hanem neked is! Az öröm minden keresztény jellemzője: amikor megszületett benned Jézus, ez az öröm vált egész életed védjegyévé. Isten jelenlétének hordozója lettél, az Ő jelenlétébe pedig teljes öröm van.

Életed értelmet nyer azáltal, hogy a Fiút hordod körbe magadban egy koromsötét, világtalan világban.  Életed minden reményvesztettsége szertefoszlik, ahogyan ráeszmélsz, hogy Isten azzal tisztelt meg téged, hogy az Ő jelenlétének örömét hozhatod be az emberiségbe.

Mária az első volt, aki magában hordozta Jézust – miatta te is az isteni öröm hordozója lehetsz!
Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett. És az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk. Az angyal pedig ezt mondta nekik: "Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában. A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban." És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták: "Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat." (Lk 2:8-14)

Írta: Carol McLeod
©2012 Just Joy Ministries

2012. december 16., vasárnap

Advent: rabul ejtő szeretet

Felment József is a galileai Názáretből Júdeába, a Dávid városába, amelyet Betlehemnek neveznek, mert Dávid házából és nemzetségéből való volt, hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt. És történt, hogy amíg ott voltak, eljött szülésének ideje, és megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely. (Lk 2:4-7)
Mária állapota miatt vélhetően nagyjából egy teljes hétig utazott Józseffel, amíg megtették a nagyjából 120 km-es utat Názáretből Betlehembe, szamárháton. Habár az utazás nem is jöhetett volna rosszabbkor, talán mégsem volt olyan rossz dolog a hátuk mögött hagyni a falu gúnyolódó, becsmérlő száját, az öregasszonyok kárhoztató kioktatását. Máriának és Józsefnek mint házaspárnak immár együtt kellett elutazniuk József szülőhazájába, hogy ott vegyék számba őket a népszámlálásban, Augusztusz császár rendelete szerint.

Ahogyan Mária és József beléptek a kisvárosba, óriási embertömeg nyüzsgésével szembesültek. Ebben az emberfolyamban aztán meglökdösték, megszorongatták Máriát; ráadásul megkezdődtek a szülési fájdalmak is. Talán elfolyt a magzatvize a hemzsegő utca közepén, átáztatva ruháját és a szamár hátát, amin utazott.

Fogai között, halkan préselte a szavakat: "József! Találj nekem egy helyet, hogy lepihenjek!"

És József nem talált mást, csak egy lyukat... egy pajtát... egy istállót. Ott kellett felkészülniük elsőszülött fiúk közelgő fogadására, a szülésre.

Valószínűleg tele volt az istálló a népszámlálás miatt érkező látogatók jószágaival. Egészen biztosan ganéj- és húgyszag töltötte be. Képzelem József kétségbeesését, hogy egy viszonylag tiszta sarkot találjon a szénában. Egerek futottak széjjel ijedten cincogva, amikor József a szénát hányta, hogy megtisztítson egy kis helyet felesége számára, és közelebb húzta a jászlat a születendő csecsemőnek. Tehenek kérődztek, birkák bégettek, miközben Mária sikítozva és vérezve kínlódott a szülés fájdalmában. Ebben az alantas és mocskos környezetben érkezett meg a világba az emberiség Megváltója.

Kihagy a szívem, amikor a tinédzser édesanya elbűvölt arcát képzelem magam elé, amikor először vette kezébe gyermekét. Isten arcába bámult akkor... Ő pedig visszanézett rá. Maga az isten fonta rá apró, erőtlen tenyerét Mária ujjára, örökre rabul ejtve a szívét.

Az ő fia volt... és az ő Ura. Saját kisbabája volt a Királya.

Nem tudta levenni róla a tekintetét, annyira szerette ezt a gyermeket. Még nagyobb csoda, hogy a Gyermek sem tudta levenni róla a tekintetét, annyira szerette az emberiséget.

Ne vedd le a tekinteted a karácsony igazi jelentéséről! Tudd: amikor Jézus megszületett, érted született meg! Engedd, hogy a jászol gyermeke rabul ejtse a szíved, szeretetébe zárjon téged!

Írta: Carol McLeod
©2012 Just Joy Ministries

2012. december 15., szombat

Advent: csoda a nyüzsgésben

Történt pedig azokban a napokban, hogy Augustus császár rendeletet adott ki: írják össze az egész földet. Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriában Cirénius volt a helytartó. Elment tehát mindenki a maga városába, hogy összeírják. Felment József is a galileai Názáretből Júdeába, a Dávid városába, amelyet Betlehemnek neveznek, mert Dávid házából és nemzetségéből való volt, hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt. És történt, hogy amíg ott voltak, eljött szülésének ideje. (Lk 2:1-6)
A Bibliatörténészek azt gondolják, hogy a népszámlálás idején Betlehem kisvárosába akár egymilliós tömeg is érkezhetett.

Mi történne a te városoddal, ha hirtelen egymilliós ember szállná meg? Mi történne a közlekedéssel? Képzeld csak el a sorokat a boltok pénztáránál! Elviselné a hirtelen változást a vendéglátó szektor?

Sosem tapasztaltunk ahhoz hasonló forgalmat, amit Betlehem azokon a történelmi éjszakákon látott. Szamarak lármáztak és kereskedők ordítoztak mindenütt a nap minden percében; tevék, utazók, helybeliek, adószedők, hivatalnokok kavalkádja lökdösődött és dulakodott Betlehem poros útjain végestelen végig. Trágyaszag terjengett minden utca minden sarkán az összezárt, nyomorgó emberi testek izzadságszagával keverve.

Az emberek ingerültek voltak, a pénztárcájuk kiürült, elegük volt a kapzsi kormányból. A hömpölygő, végeláthatatlan embertömeg reménytelenül vergődött, nem tudva, hol van, mit tegyen, vagy merre induljon, hogy oda jusson, ahova mennie kellett, ha egyáltalán tudta, hova kellett mennie. Nagyon hasonlít ez a tabló a 21. századra, nem igaz?

Isten ezt a pillanatot választotta ki Fia születése számára: a teljes zavar és káosz pillanatát... a pattanásig feszült idegek pillanatát... a gazdasági összeomlás előtti pillanatot. Isten úgy döntött, hogy a közlekedési dugók parádéjának napján fog megszületni a világ Üdvözítője.

Ahogy teltek az évek, iskoláról iskolára, munkahelyről munkahelyre, lakásról lakásra, kapcsolatról kapcsolatra, szolgálatról szolgálatra, gyülekezetről gyülekezetre rohanva hagytuk, hogy életünk egy nagyvilági nagyváros nyüzsgéséhez hasonlóan rendetlenné, célt vesztetté, átláthatatlanná, kaotikusan összekuszálódottá váljon. A karácsonyban az a szép, hogy az Ő jelenléte egyszeriben célt adott a nyüzsgésnek.

Isten mederbe akarta terelni drága, tékozló életvitelünket, ezért elküldte a Béke Fejedelmét. Jól tudta, hogy célt fogunk keresni minden stressz okozta összeroppanás mögött, így elküldte a Menny Kedvencét, hogy célul szülessen nekünk.

Az emberiség kavalkádjában, szünet nélkül szóló hangorkánjában született meg a Megváltó. Imádkozom azért, hogy túlhajszolt, hiperaktív életed forgatagában találj időt a jászolban fekvő Gyermek megcsodálására.

Ne szalaszd el a karácsony isteni randevúit az ünnepkörrel járó, mulandó szokásokban való eltévelyedés miatt! A karácsony dicsősége a Fiú jelenlétének csodája... a jászolban fekvő csecsemő csodája.

Írta: Carol McLeod
©2012 Just Joy Ministries

2012. december 14., péntek

Advent: Isten cselekszik

Emberi léptékkel mérve Erzsébet bőven túl idős volt ahhoz, hogy gyermeket szüljön. Teste már régen nem volt képes a reprodukció lehetőségére. Még fiatalon, élete teljes pompájában is meddő volt, nem volt képes a fogamzásra. Most, idős emberként, közel kilenc évtizednyi élettel a háta mögött, nem volt semmilyen emberi lehetőség arra, hogy valaha is saját gyermeke lehessen. A helyzet teljes mértékben reménytelen volt.

Isten azonban áttör minden emberi korláton. Az Ő útjai magasabbak a mi útjainknál; Ő mindent képes megtenni minden határon túl: bármilyen korláttal is találkozol saját erődre támaszkodva, számára az nem korlát.

Eljött Erzsébet szülésének az ideje, mondja a Biblia, és tudjuk, hogy ez az idő nem az az idő volt, amit Erzsébet választott volna magának. Istennél minden ima megválaszolásának megvan az ideje; megvan az ideje, amit kiválasztott, hogy akarata beteljesedjen, csodái megtörténjenek. Egyetlen másodpercre se hidd el, hogy Isten elfelejtkezett volna rólad, vagy nem hallotta volna meg az imádat. Amikor az Isten által kijelölt idő a maga teljességében eljön, akkor (pont akkor) meg fog születni az életedben, amit Isten számodra tervezett.

"Meghallották a szomszédai és rokonai, hogy milyen nagy irgalmat tanúsított iránta az Úr, és együtt örültek vele." (Lk 1:58)

Úgy gondolom, sok esetben Isten azt válaszolja kétségbeesett imáinkra, hogy "Várj még!". Nem az érzéseinkkel játszik ilyenkor – szeretné megmutatni rajtunk az Ő dicsőségét inkább, mint hogy az emberi bölcsesség vagy ügyesség magának tulajdoníthassa a megoldást. A legtöbb tinédzser és húszas nő képes gyermeket foganni és szülni, de egy nyolcvanas asszony számára isteni beavatkozásra van szükség a szülés csodájának megtapasztalásához.

El tudod képzelni a rokonok és szomszédok örömét? Magad elé tudod képzelni a nők körtáncát a falu poros utcáján? Látod a barátok felemelt kezét, amikor Jahvét imádták a csodáért?

Amikor János befészkelte magát édesanyja ölébe, és a közel száz esztendős Zakariás az újszülött fiára tekintett, Isten megdicsőült. Imák nyertek megválaszolást. Új történet kezdődött velük.

Erzsébet és Zakariás története kihívást állít elénk, hogy igaz életet éljünk, és bemutatja annak ígéretét, amire a kitartó ima képes. Isten több mint képes mindarra, ami miatt nyugtalankodsz. Az ő része, hogy megteszi a csodát, a te részed pedig, hogy feladás, meghátrálás nélkül imádkozol és igaz életet élsz, örömet szerezve Neki.
Magasztallak, URam, teljes szívemből, istenekkel szemben is csak rólad énekelek! Leborulok szent templomodban, és magasztalom nevedet hűséges szeretetedért, mert mindennél magasztosabbá tetted nevedet és beszédedet. Amikor kiáltottam, meghallgattál engem, bátorítottál, lelkembe erőt öntöttél. Téged magasztal, URam, a föld minden királya, amikor meghallják szád mondásait. Énekelni fogok az ÚR útjairól, mert nagy az ÚR dicsősége. Bár fenséges az ÚR, meglátja a megalázottat, és messziről megismeri a fennhéjázót. Ha szorult helyzetben vagyok is, megtartod életemet. Haragos ellenségeim ellen kinyújtod kezedet, jobbod megsegít engem. Az ÚR javamra dönti el ügyemet. URam, örökké tart szereteted, ne hagyd el kezed alkotásait! (Zsolt 138:1-8)

Írta: Carol McLeod
©2012 Just Joy Ministries

2012. december 13., csütörtök

Advent: a dicsőítés ideje

Mária pedig ezt mondta: "Magasztalja lelkem az Urat, és az én lelkem ujjong Isten, az én Megtartóm előtt, mert rátekintett szolgálóleánya megalázott voltára: és íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék, mert nagy dolgokat tett velem a Hatalmas, és szent az ő neve, irgalma megmarad nemzedékről nemzedékre az őt félőkön. Hatalmas dolgot cselekedett karjával, szétszórta a szívük szándékában felfuvalkodottakat. Hatalmasokat döntött le trónjukról, és megalázottakat emelt fel. Éhezőket látott el javakkal, és bővelkedőket küldött el üres kézzel. Felkarolta szolgáját, Izráelt, hogy megemlékezzék irgalmáról, amint kijelentette atyáinknak, Ábrahámnak és az ő utódjának mindörökké." (Lk 1:46-55)
Egész évben kedvenc időtöltéseim közé tartozik az emberek figyelése, de karácsonykor a legérdekesebb. A postán a sorban állva, csomagok és lapok feladására várva szándékosan figyelem és hallgatom az ünneppel kapcsolatos beszélgetéseket, frusztrációkat. Vásárlás közben is, a pénztárnál vagy a húsos pultnál, türelmetlenkedés helyett inkább a többi emberre figyelek, akik céltudatosan vagy éppen valami ötletre várva bolyonganak a karácsonyi bevásárlás közben. Akár hiszed, akár nem, örömet lelek abban, hogy másokat figyelhetek.

Velem tartanál, hogy együtt hallgassunk bele minden idők legdicsőbb karácsonyi beszélgetésébe? Azt hiszem, ez az egyetlen ünnepi eszmecsere örökre megváltoztathatja a szíved!

Miután az idős Erzsébet megáldotta a Mária szűz méhében fogant gyermeket, Mária dicsőíteni kezdte az Urat. Erőteljes, hatalmas dicsőítésben és őszinte, szívből jövő magasztalásban tört ki válaszul. Úgy tudom elképzelni ezt a jelenetet, hogy Mária térdre esett és a Menny felé tárt karokkal dicsőítette a Mindenhatót.

"Magasztalja lelkem az Urat!" Ez az egyszerű felkiáltó mondat volt az első, ami elhagyta Mária száját, mióta megérkezett Erzsébethez. Mária szavai különösen gyönyörűekké válnak, ha arra gondolunk, hogy a "lelkünk" a szenvedély, az érzelmek, a vágyak szülőhelye. Mária lelke nem volt összezavarodva, és nem is kétségeskedett – arról a tényről tett bizonyságot, hogy érzései, vágyai a körülményektől és eseményektől függetlenül mindig Isten jelenlétébe, a dicsőítés helyére vezetik őt.

"És az én lelkem ujjong Isten, az én Megtartóm előtt." Mária lelke és szelleme a hála csodálatosan szép duójában egyesült. Az emberi szellem a szervezetnek az a része, ami folyton vágyik Istenre és az ő jelenlétére. A szellem tesz képessé a hitben járásra a láthatókra való támaszkodás helyett. Mária szelleme állandó kapcsolatban volt Isten Szellemével, és ennek a kapcsolatnak őszinte öröm volt az eredménye.

Miként reagálsz olyan körülményekre vagy eseményekre, amiket nem értesz, vagy talán nem választanál? Mivel tölti az idejét a lelked ezen a karácsonyon? Irányítást és értelmet vesztve költekezik, tömi magába az ételeket, türelmetlenné válik? Vagy megfigyelte és magáévá tette Mária példáját és ezek helyett inkább az Urat magasztalja?

Az az imám számodra, hogy lelked és szellemed boruljon térdre, te pedig felemelt kézzel kiálts a Menny felé.

My prayer is that your spirit and your soul will fall to their knees and that you will lift your hands and your voice toward heaven!
Magasztalja lelkem az Urat, és az én lelkem ujjong Isten, az én Megtartóm előtt.

Írta: Carol McLeod
©2012 Just Joy Ministries

2012. december 12., szerda

Advent: Isten jelenlétének öröme

Azokban a napokban útra kelt Mária, és sietve elment a hegyvidékre, Júda egyik városába. Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, megmozdult a magzat a méhében. Megtelt Erzsébet Szentlélekkel, és hangos szóval kiáltotta: "Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse! Hogyan is lehetséges ez, hogy az én Uram anyja jön el énhozzám? Mert íme, amint felfogta fülem köszöntésed hangját, ujjongva mozdult meg a magzat méhemben. Boldog, aki hitt, mert beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki." (Lk 1:39-45)
Erzsébet már nagyjából hat hónapja sütkérezett a meglepetés-terhesség örömében, amikor Mária megérkezett hozzá. A fiatal lány, aki a Megváltó édesanyjául választatott, sietett meglátogatni idősebb és bölcsebb rokonát, Erzsébetet.

Abban a pillanatban, hogy Mária belépett Zakariás és Erzsébet otthonának ajtaján, örömében megmozdult a magzat Erzsébet méhében. Ahogy megérezte a meg sem született János a Megváltó Jézus jelenlétét, ugrálni kezdett az örömtől!

A csecsemő, akit évtizedekkel később Keresztelő Jánosként ismert meg a világ, édesanyja méhében, természetes szemével nem láthatta a szintén pocaklakó Jézust – mégis tudta, hogy Isten jelenlétében van. Isten jelenlétére pedig egyetlen lehetséges választ ismert: az örömet. Erzsébet meg is mondta Máriának, hogy nem gyengéd, apró bökdösődést érzett, hanem egy óriási rúgást. János táncolt örömében az Úr jelenlététől!

János szelleme Jézus Krisztus szellemének válaszolt, akinél mindig teljes öröm van.

Évekkel később az unokatestvérek talán együtt játszottak rokonlátogatások alkalmával. Azon gondolkodom, hogy az eleven János talán minden alkalommal fel-s-alá kezdett ugrálni, amikor Jézus belépett a szoba küszöbén. Édesanyja, az illedelmes Erzsébet, aki paplakban nevelkedett, és akinek pap volt a férje, talán rá szokott szólni ilyenkor: "Jánoskám, ne ugrálj! Túl élénk vagy, drágám!" "Dehát nem tehetek róla, anyám! Ha Jézus mellett vagyok, a lábaim ugrálni kezdenek az örömtől, akár akarom, akár nem!"

Amikor Jézus belép világunkba, életünkbe, otthonunkba, teljes örömmel kell üdvözölnünk őt. Szellemünkben ideje elkezdeni ugrálni, ahogyan János tette.

Csak az Ő jelenlétében fogsz igazi örömet tapasztalni. Gyermekeid körében ülni a karácsonyi asztal körül, halomnyi ajándékot kapni, feldíszíteni a lakásod, különleges és hagyományos ételeket enni... ezek nem tudnak maradandó örömet adni. Az idei karácsonyon készíts helyet az Ő jelenlétének! Tölts időt barátaiddal és családoddal, énekeljetek karácsonyi énekeket, olvassátok el Jézus születésének történetét a Bibliából, együtt!

A karácsony a biztosítéka, hogy addig is, amíg e Földön élünk, a mennyei öröm élvezői lehetünk.
Ezt mondom az ÚRnak: Te vagy az én Uram, rajtad kívül nincs, ami jó nekem. URam, te vagy osztályrészem és poharam, te tartod kezedben sorsomat. Az ÚRra tekintek szüntelen, nem tántorodom meg, mert a jobbomon van. Ezért örül a szívem, és ujjong a lelkem, testem is biztonságban van. Mert nem hagysz engem a holtak hazájában, nem engeded, hogy híved leszálljon a sírba. Megismerteted velem az élet útját, teljes öröm van tenálad, örökké tart a gyönyörűség jobbodon. (Zsolt 16:2,5,8-11)

Írta: Carol McLeod
©2012 Just Joy Ministries

2012. december 11., kedd

Advent: igazán élni

Jézus Krisztus születése pedig így történt. Anyja, Mária jegyese volt Józsefnek, de mielőtt egybekeltek volna, kitűnt, hogy áldott állapotban van a Szentlélektől. Férje, József igaz ember volt, és nem akarta őt megszégyeníteni, ezért elhatározta, hogy titokban bocsátja el. Amikor azonban ezt végiggondolta magában, íme, az Úr angyala megjelent neki álmában, és ezt mondta: "József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami benne fogant, az a Szentlélektől van. Fiút fog szülni, akit nevezz el Jézusnak, mert ő szabadítja meg népét bűneiből." Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által: "Íme, a szűz fogan méhében, fiút szül, akit Immánuelnek neveznek" - ami azt jelenti: Velünk az Isten. József pedig, amikor felébredt álmából, úgy cselekedett, ahogyan az Úr angyala parancsolta neki: magához vette feleségét, de nem érintette addig, amíg meg nem szülte fiát, akit Jézusnak nevezett el. (Mt 1:18-25)
József igaz ember volt. Egy jó ember, kedves ember. A Mt 1:19-ben olvasható "igaz" jelző, amivel az Írás Józsefet jellemzi, az eredeti görögben így értelmezendő: "olyan ember jellemzője, akinek a gondolkodása, érzelemvilága és tettei teljes mértékben átalakultak, átitatódtak Isten akaratával".

József nem saját érdekeit tartotta szem előtt, nem általuk vezérelve hozta meg döntéseit; azok Isten tökéletes és szent akaratáról való meggyőződésben születtek. József egy nagyon fontos leckét tanult az első karácsonyon: a Megváltó születésének ünnepe nem saját vágyainak, kívánságainak megelégítéséről szólt. A Megváltó születésének ünnepe arról szól, hogy mindent megteszel, ami csak szükséges, azért, hogy Krisztust az életedbe fogadhasd.

Erre a kijózanító tanulságra nekünk is emlékeznünk kell ezen a karácsonyon. A karácsony nem arról szól, hogyan érzem magam; nem is a körülményeimről, vagy a barátok, család nyújtotta biztonságról szól. A karácsony mindig arról szól, hogy helyet készítek Jézus számára életem csalódásaiban.

József bölcs és jó szándékú tervét, hogy csendben és titokban elbocsássa menyasszonyát, keresztülhúzta egy angyal érkezése. Mennyire jó tudni azt, hogy még amikor a tőlünk telhető legjobbat is tesszük, és meg vagyunk róla győződve, hogy az az elképzelhető legszentebb út, Isten megoldása még akkor is sokkal jobb a mi jó szándékunknál! A karácsony az egyik legszebb példája annak, ahogyan a Menny tökéletessége átírja a legjobb emberi számítást.

Beleszólt Isten az életedbe mostanában? Talán szükséges ezen a karácsonyon számba venned életedet, és megértened, hogy Istennek joga van megváltoztatni halandó életed folyását. Istennek joga van megmutatni, hogy jobb módon is lehet élni annál, ahogyan te teszed, hiszen legeslegjobb szándékaid pironkodva zsugorodnak össze, amikor összehasonlítod őket azzal, amit Isten tervez számodra.

József csak egy átlagos fiú volt, aki beleszeretett egy átlagos lányba, akit Máriának hívtak? Igen! És nem. Isten terve sosem átlagos, középszerű a kompromisszum nélküli igazak életében. Az Atya eszközként szeretne használni mindannyiunkat, hogy rajtunk keresztül mutassa be Fiát minden nemzedék számára.

Ha azt gondolod, hogy a karácsony csak Józsefről és Máriáról szólt, nem is tévedhetnél nagyobbat. Isten vágyik rá, hogy benned szülessen meg a karácsony a történelemnek ezen a pontján. Azért vagy éppen itt és éppen most, hogy megmutasd önmagadban Isten szívét és jellemét. Ez a célja az igaz életnek – nem csak karácsonykor, de az év 365 napján.

Írta: Carol McLeod
©2012 Just Joy Ministries

2012. december 10., hétfő

Advent: csalódás?

Jézus Krisztus születése pedig így történt. Anyja, Mária jegyese volt Józsefnek, de mielőtt egybekeltek volna, kitűnt, hogy áldott állapotban van a Szentlélektől. Férje, József igaz ember volt, és nem akarta őt megszégyeníteni, ezért elhatározta, hogy titokban bocsátja el. (Mt 1:18-19)
A jegyesség a fiatal pár közös életében az egyik legboldogabb időszak. Órák telnek el a közös álmodozással arról, milyen boldogság is vár rájuk. A szerelem tökéletesnek és meggyengíthetetlennek tűnik ezekben az egyedülálló hetekben. 

Mária és József szerelmének története megmagyarázhatatlanul iszonyú fordulatot vett. Mária terhes lett, és József tudta, hogy nem ő az apa. A fiatalember gondolhatott minden rosszra. Máriát talán megerőszakolták; habár ő csendben kitartott hihetetlen nézete mellett, miszerint a megfogant gyermeket a Szent Szellem helyezte a méhébe.

Lehet, hogy Józsefnek az is eszébe jutott, hogy Máriának kényszerképzetei vannak. Hiszen másként hogyan lehetne megmagyarázni az események ilyen katasztrófába illő fordulatát? Aki azelőtt oly szeretetre méltó volt, hogyan lehet váratlanul ennyire csúf? Amire annyit vártak mindketten, már csak rettegést váltott ki Józsefből.

Tudjuk, hogy József nem hitt Mária szavainak, hiszen azt tervezte, hogy csendben elbocsátja őt. Ez volt akkoriban a legjóindulatúbb, legtörődőbb lehetősége a jegyben járó, mégis a megcsalás agóniáját megízlelő férfinak. Jogos és elfogadott eljárás lett volna részéről, hogy megköveztesse mástól terhes menyasszonyát. Akár azt is megvárhatta volna, hogy megszülessen a kisbaba, és aztán a babát az anyjával együtt kövezzék halálra – ezt is megtehette volna a kor igazságszolgáltatása és társadalmi berendezkedése szerint. Elbocsátani jegyesét, és soha többet nem hallani felőle, a végső áldozat, a szeretet legnagyobb kifejeződése volt József részéről ebben a helyzetben.

Nem is tudjuk elképzelni, mekkorát csalódott József Istenben és szíve választottjában, akit mindennél jobban szeretett a világon. Élt és halt menyasszonyáért, mással sem tudott gondolni Márián kívül, de a közös élet helyett az elbocsátás örök távolsága, a búcsú keserűsége várt rá. József kétség nélkül meg lehetett róla győződve, hogy az álmaiban szereplő, magasztalt és hibátlannak látott lány más férfinak adta szüzességét.

József nem érdemelt ilyen szívet tépő  fájdalmat, megalázást. Sokkal inkább "érdemelt" volna örömteli, felhőtlen esküvőt, szeplőtlen, igaz szerelmet.

Talán József nevét is beszennyezte Názáret utcanyelve. Gyermekkori barátai összekacsinthattak, vihoghattak a háta mögött. Ráadásul még a szülők elé is kellett állnia, Mária szülei és saját szülei elé. Habár ártatlan volt, nem tehetett semmiről, megvolt az esélye, hogy talán nem hisznek neki. Akárhogyan is, az bizonyos, hogy a csalódott, összetört szívű fiatalember számára semmi ünnepi érzést, emelkedett hangulatot, boldogságot nem ígértek az előtte álló hónapok.

Ez év karácsonyán te is értetlenül állsz lesújtó csalódások közepette? Azt kívánom neked, engedd meg a karácsony Szellemének, aki Jézust a látható, anyagi világba elhozta, hogy beborítsa életed sajgón fájó valóságát. Ne engedd, hogy a csalódásaid meghatározzák, milyen karácsonyod lesz! Engedd inkább, hogy a karácsony örökre beírja jelét a lelkedbe, átírva csalódásaidat!
Mivel tehát megigazultunk hit által, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által. Őáltala kaptuk hitben a szabad utat ahhoz a kegyelemhez, amelyben vagyunk, és dicsekszünk azzal a reménységgel is, hogy részesülünk az Isten dicsőségében. De nem csak ezzel dicsekszünk, hanem a megpróbáltatásokkal is, mivel tudjuk, hogy a megpróbáltatás munkálja ki az állhatatosságot, az állhatatosság a kipróbáltságot, a kipróbáltság a reménységet; a reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szentlélek által. (Róm 5:1-5)

Írta: Carol McLeod
©2012 Just Joy Ministries

2012. december 9., vasárnap

Advent: az engedelmesség ideje

A szinte még gyermek Mária, akit Isten kiválasztott, hogy Jézus Krisztus édesanyja legyen, az Írás egyik legbátrabb kijelentését fogalmazza meg. Az angyal néhány pillanattal korábban elhangzott szavaira reagálva, melyeken keresztül a Menny váratlanul belelépett Mária világába, a lány ezt válaszolta: "Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem a te beszéded szerint!" (Lk 1:38)

A "szolgáló" vagy "szolgálólány" olyan személy volt a Bibliai kor társadalmában, akinek megvolt a lehetősége rá, hogy szabadon távozzon, mégis úgy döntött, hogy tovább szolgálja mesterét rabszolgához hasonló módon. Mária önként vállalta, hogy egy ideig otthont készít az életéből a világ Megváltója számára, mert ez volt Isten vágya. Amikor az ő világa összetalálkozott Isten tervével, Mária meghalt önmaga számára és alávetette magát az Atyának.

Mikor idézted utoljára a Lukács 1:38-at? Kért tőled Isten valami nehezet mostanában? Hogyan válaszoltál?

Amikor Isten arra kéri egy gyermekét, hogy mondjon le saját akaratáról az Ő jó terve érdekében, gyakran küzdelem kezdődik az isteni és az emberi akarat között. Sajnálatos, hogy sok esetben nem a fiatal Mária érettségével és bölcsességével reagálunk ilyen helyzetben, hanem sajnáljuk magunkat, sírunk és panaszkodunk. Néhányan talán még azt az arcátlanságot is vesszük magunknak, hogy megkérdőjelezzük, hogy Isten tudja, mit csinál.

Mit kér tőled Isten? Arra kér, hogy szeress egy nehezen tolerálható személyt? Talán azt kéri tőled, hogy fogyatékkal élő gyermeket nevelj vagy kérlelhetetlen főnöknek dolgozz. Isten szolgálókat és szolgálólányokat keres: férfiakat és nőket, akik hajlandóak szeretetből szolgálni Őt. Isten ma is keresi azokat, akik önként az Ő rendelkezésére állítják magukat, engedelmeskedve neki, egyszerűen azért, mert a szívük teljesen az övé. Isten vágyik olyan embereket találni, akik megengedik, hogy Isten beleszóljon alaposan átgondolt és gondosan megtervezett életükbe elképzelhetetlen tervével. Ezt értjük szolga alatt.

Mária tiszta szíve és igaz döntése utolsó szavaiban mutatkozik meg legjobban: "történjék velem a te beszéded szerint!" Ilyen a te szíved szándéka is? Amikor a te akaratod konfliktusba kerül Isten szavával, akkor jársz a legjobban, ha Isten szava minden felett győz. Mária példáját követve minél hamarabb te is döntsd el ezt a vitát az emberi akarat és Isten szavának tekintélye között! Ami engem illet, én kijelentem, hogy az én életemben Isten Igéje lesz a legfontosabb tekintély, és aszerint fogok élni, mert én az ő szolgálója vagyok.
Boldogok, akiknek az útja tökéletes, akik az ÚR törvénye szerint élnek. Boldogok, akik megfogadják intelmeit, teljes szívvel keresik őt, nem követtek el álnokságot, hanem az ő útjain jártak. Te megparancsoltad, hogy utasításaidat pontosan megtartsák. Bárcsak állhatatosan járhatnék utadon, megtartván rendelkezéseidet! Akkor nem vallanék szégyent, ha figyelnék minden parancsolatodra. Tiszta szívből adok hálát neked, tanulva igazságos döntéseidet. Megtartom rendelkezéseidet, ne hagyj el engem soha! Hogyan tarthatja tisztán életútját az ifjú? Úgy, hogy megtartja igédet. Teljes szívből kereslek téged, ne engedd, hogy eltérjek parancsolataidtól! Szívembe zártam beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened. Áldott vagy te, URam! Taníts meg rendelkezéseidre! Ajkam fölsorolja szád minden döntését. Minden gazdagságnál nagyobb öröm, ha intelmeid szerint élhetek. Utasításaidon elmélkedem, és figyelek ösvényeidre. Gyönyörködöm rendelkezéseidben, igédről nem feledkezem meg. (Zsolt 119:1-16)

Írta: Carol McLeod
©2012 Just Joy Ministries

2012. december 8., szombat

Advent: nem rólam szól

Mert az Istennek semmi sem lehetetlen. (Lk 1:3)
Mária számára a karácsony kemény lecke volt arra, hogy megtanulja ennek a rövid kijelentésnek a mindenre kiterjedő igazságát. Minden karácsony alkalom számunkra is, hogy teljesen magunkévá tegyünk a hitet, mely azon alapszik, hogy Isten számára nincsen lehetetlen. A karácsony nagyszerű emlékeztető arra nézve, hogy jól tesszük, ha a figyelmünk középpontjában mindig az Ő mindenható voltát tartjuk saját törékeny, korlátolt voltunk helyett.

Legtöbben leginkább csak önmagunkra koncentrálunk, karácsonykor talán különösen is. Azt tartjuk legfontosabbnak más minden előtt, amire mi vágyunk, amit mi megérdemlünk. Vagyunk, akik új otthont szeretnénk, vagy drága ékszert magunknak. Vagy azt, hogy gyermekeink hazajöjjenek az ünnepekre. Néhányan meg vagyunk róla győződve, hogy alaposan kiérdemeltünk egy karácsonyi bónuszt a munkahelyünkön, ajándékokkal körülpakolt karácsonyfát otthon, és azt, hogy valaki megcsinálja helyettünk az éves nagytakarítást.

Ha a te vágyaid is ezekhez hasonlítanak, akkor azt kell mondanom, hogy nem egészen jól érted ezt az ünnepet. Sőt, teljesen elhibázod a karácsony lényegét! Ha így gondolsz a karácsonyra, akkor számodra kimarad az ünnep egyik fontos tanulsága:

Legnagyratörőbb terveink sápasztóan jelentéktelenekké fakulnak, amikor Ő közbeavatkozik. A legfontosabb vágy, amit valaha érezhetsz, az, amikor egyetlen kívánságod, hogy Isten beavatkozzon az életedbe szeretetével és hibát nem ismerő tervével.

Amit ez a rövid kijelentés, hogy "Istennek semmi sem lehetetlen", nem fejt ki mégsem, az a gyalázat, amit Máriának az egész társadalomtól el kellett szenvednie. Ennek a lánynak épp most fordult fel az élete az angyali üzenet miatt. Talán még nem is értette pontosan, hogy mi történik benne. A falusiak azonban azt gondolták, nagyon is jól értik, mi történt; leköpték, átkozódva szidalmazták, amikor csak kitette a lábát az otthonából. Azelőtt mindenki úgy ismerte őt, mint aki tiszta és szűz. A hírneve nagyon gyorsan átváltozott egy feslett, erkölcstelen, könnyűvérű nő hírnevévé. Azt gondolom, nem túlzás az adott kultúráról elképzelni, hogy Mária minden nap a káromlást, a férfiak trágár nevetésével körített undok célozgatást hallgatta a falu kútjához menet.

Ennek a lánynak keserűn kellett megtanulnia, hogy a karácsony nem róla szólt. A leckét bizony nekünk is szükséges megértenünk: a karácsony nem rólam szól. Mi több, a karácsony az önmagamnak, elképzeléseimnek, értékrendemnek, kényelmes egzisztenciámnak való meghalásról szól. A karácsony annak jele, hogy egyikőnk sem képes többé véges emberi célokért élni. Mindannyiunkat megszólít a karácsony világunk felé hangzó hívó szava, mely elsőként Máriát szólította meg, és azóta is zeng. "Élj az Ő örökkévaló céljaiért! Egyedül Krisztusért élj!"

A karácsony az a pillanat, amikor Isten közbelép hétköznapi, átlagos életünkbe; a karácsony az a pillanat, amikor Krisztus megszületik csalódásaink és bukásaink közé.

A karácsony nem miattam vagy értem van; a karácsony nem rólam szól – karácsonykor Jézus mutatja meg magát rajtam és rajtad keresztül. Ez aztán igazi okot ad az ünneplésre!
De az ÚR megkérdezte Ábrahámot: Miért nevetett Sára, és miért mondta: Ugyan, hogy szülhetnék öreg létemre? Van-e valami lehetetlen az ÚR számára? Egy esztendő múlva visszatérek hozzád, és fia lesz Sárának. (1Móz 18:13-14)

Írta: Carol McLeod
©2012 Just Joy Ministries

2012. december 7., péntek

Advent: ünnepi hangulatnál több

Az angyal belépve hozzá így szólt: "Üdvözlégy, kegyelembe fogadott, az Úr veled van!" Mária megdöbbent ezekre a szavakra, és fontolgatta, mit jelenthet ez a köszöntés. Az angyal ezt mondta neki: "Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél! Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak. Nagy lesz ő, és a Magasságos Fiának mondják majd; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak a trónját, ő pedig uralkodik a Jákób házán örökké, és uralkodásának nem lesz vége." Mária megkérdezte az angyalt: "Hogyan lehetséges ez, mikor én férfit nem ismerek?" Az angyal így válaszolt neki: "A Szentlélek száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért a születendőt is Szentnek nevezik majd, Isten Fiának. (Lk 1:28-35)
Máriának leesik az álla. Egy számára idegen férfi áll a szobája küszöbén és Istenről meg kegyelemről meg üdvözletről hadovál. Ki ez az alak, és miről hablatyol követhetetlenül?! A pulzusa egyre szaporább, ahogyan próbálja felfogni azt, ami történik vele.

Miközben Gábriel arkangyal folytatja az üzenetet, a mennyei tökély valószínűtlensége bontakozik ki a fiatal lány előtt. Az angyal lassan a mondatai végére ér, Máriában pedig alábbhagy a gyanakvással vegyes félelem, amit a különös idegen iránt érez. A felismerés alázata ébredezik a szívében; kezdi megérteni, hogy valami rendkívüli történik vele.

"Éppen engem választott Isten? Engem?! Én vagyok a választott, hogy szívem alatt hordjam Isten Fiát? Én leszek a Messiás édesanyja?"

Mária megértette a következő hónapok során, hogy Isten útjai sokkal magasabbak az ember útjainál. Megtanulta azt, amit nekünk is tanulnunk kell ilyenkor: az isteni természet végtelensége mindig győz a véges emberi lehetőségek felett. A karácsony arra emlékeztet, hogy az Ő útjai mindig magasabbak és jobbak annál, amit mi kitalálunk vagy elképzelünk.

A karácsonynak igazán semmi köze nincsen táncoló manókhoz, piros orrú rénszarvasokhoz és éneklő hóemberhez. Karácsonykor a Menny fénye tör be Földünk sötétjébe.

A karácsony ráébreszti és elgondolkodtatja a leggonoszabbakat is, milyen mértékű jelentőséggel bírnak az angyal üdvözlő szavai. Ez a történet vagy egy arcátlanul bátor hazugság, vagy teljes mértékben igaz. Más lehetőség nem marad. A jászol ugyanabba a kategóriába esik, mint a manók, szerencsétlen néhai Szent Miklós és a repülő rénszarvasok... De ha mégsem, akkor a jászol az abszolút, örök, Istentől származó igazság.

Nem az ünnepi hangulat teszi a karácsonyt. Az ünnepi hangulat a vásárlási lázt teszi csupán, amivel megbabonázza az embert, hogy vásároljon, pénzt költsön és egyen. A karácsonyt a Szent Szellem teszi, aki békét és örömet hoz elfuserált, agyonhajszolt, kiégett világunkba egy csecsemőn keresztül. A karácsonyt a Menny erejének valósága teszi, amikor találkozik egy ember életével. A karácsony abban a pillanatban kezdődik, amikor valaki felismeri önmagában a vágyat, mely a kezdetektől benne élt, hogy beárnyékolja őt Isten személye és Isten munkája.

Megtörtént Máriával, és veled is megtörténhet! Azt hiszem, ez jó imádság lehet karácsonykor: "Szent Szellem! Árnyékolj be engem! Árnyékold be álmaimat, szándékaimat, nézeteimet! Szülj valami újat, valami nagyszabásút bennem! Teremts bennem valamit, ami megváltoztatja ezt a nemzedéket Krisztus Királysága számára!"
Őrizz engem, mint szemed fényét, rejts el szárnyaid árnyékába! (Zsolt 17:8)

Írta: Carol McLeod
©2012 Just Joy Ministries

2012. december 6., csütörtök

Advent: az isteni kiválasztás kihívása

A hatodik hónapban pedig elküldte Isten Gábriel angyalt Galilea egyik városába, Názáretbe, egy szűzhöz, aki a Dávid házából származó férfinak, Józsefnek volt a jegyese. A szűznek pedig Mária volt a neve. Az angyal belépve hozzá így szólt: "Üdvözlégy, kegyelembe fogadott, az Úr veled van!" Mária megdöbbent ezekre a szavakra, és fontolgatta, mit jelenthet ez a köszöntés. (Lk 1:26-29)
Mária ugyanabban a faluban nőtt fel, amelyikben József, aki több évvel idősebb volt nála. Talán már jó ideje csodálták egymást titokban, távolról. József talán már rég csak arra várt, hogy a kedves Mária felnőjön végre.

Egy délután, mikor Mária otthon volt, és talán a menyasszonyi ruháján dolgozgatott, vagy törülközőket varrt az új otthonába, elfogta az érzés, hogy valaki van vele a szobában. Valószínűleg elkezdte forgatni a fejét, a szoba zugait kutatva, keresve az embert, akinek a jelenlétét megérezte.

"Az angyal belépve hozzá így szólt: Üdvözlégy, kegyelembe fogadott [kiválasztott, szerencsés], az Úr veled van!" (Lk 1:28; a szerk. kiegészítése)

Mária számára a karácsony időszaka annak a kihívásnak az időszaka volt, hogy megértse, mit jelent valójában Isten kiválasztottjának, ilyen kegyelembe fogadottnak lenni. Máriának meg kellett tanulnia, hogy az isteni kiválasztottság megtiszteltetése nem töretlen boldogságot jelent, és nem jár minden álom megvalósulásának ígéretével. Félelmetesen nagy árat kell megfizetniük mindazoknak, akiket az a szerencse ért, hogy Isten kiválasztotta őket. A kegyelembe fogadás itt tulajdonképpen annyit jelent, hogy Isten hajlandó használni valakit.

Isten hajlandó használni az Ő végtelen, bámulatos tervében a túl fiatalt, a túl képzetlent, a túl tapasztalatlant az emberiség javáért. Amiképp az isteni megtiszteltetés Mária méhét illette, úgy hiszem, ugyanúgy illet ez a kegyelem mindenkit – minden egyes személyt, aki hajlandó részesévé válni Isten stratégiai bevetésének a jelen történelmi helyzetében.

Mária számára a karácsonyi időszak annak az ideje volt, hogy felfedezze Isten jelenlétének minden korábbi tapasztalatot és elképzelést felülmúló bensőségességét. Mária azzal nézett szembe ezekben a hetekben, milyen is a valóságban, amikor Isten így kegyelme fogad, és önmagából egy részt helyez el egy földi, mulandó életben. Isten nem puszta fogalom, merő elképzelés volt többé az ő számára; nem is Szentség, aki nem avatkozik bele a mindennapi életbe, hanem távol tartja magát tőle. A Gábriel hozta üzenet nyomán Isten személye, az Ő a jelenléte tört be ennek a fiatal lánynak az életébe, elfoglalva azt, akinek azelőtt minden gondolatát szíve választottja, József töltötte ki.

Isten kegyelmének újabb és újabb megtapasztalása számomra a karácsonyban az egyik legnagyobb élmény. Felismerni, hogy Isten vágyik használni engem az emberi történelemnek ebben a pillanatában, olyan ajándék, melyről sosem gondoltam volna, hogy az élet karácsonyfája alatt nekem címezve találom.

A Jézus személyes jelenlétének bensőséges, intim megtapasztalásával teli, új életstílus felfedezése Isten idei ajándéka számodra, ami egész életed megváltoztatja és átitatja.

A karácsony ennek az igazságnak a kihirdetése lehet egész világod előtt: "Isten velem van! Isten veled van! Nincs ennél csodásabb meglepetés!"

Írta: Carol McLeod
©2012 Just Joy Ministries

2012. december 5., szerda

Advent: a kibékülés ideje

A brit katonák közül sokan a harctéren töltötték 1914 karácsonyát az első világháború során. Négy hónapnyi bevetés után már egymilliónál is több áldozata volt a véres konfliktusnak. Az ellenséges csapatok közötti területet elesett katonák teste borította, ameddig a szem ellátott.

Franciaország egyik fagyos csatamezőjén esett meg egy csoda. A brit csapatok ámulva figyelték, ahogy gyertyafénybe borított ágacskák jelentek meg a német lövészárkok felett.

"A német vonalak mögül egy vastag bariton kezdett bele egy dalba, melyben a német dajkám énekét fedeztem fel... Karcos, de szelíd hang szállt fel a jeges köd fölé. Annyira meglepő élmény volt... Mintha egy másik világból érkezne a hang" – vall az esetről egy fiatal brit katona a naplójában.

"Stille Nacht! Heilige Nacht! Alles schläft." ("Csendes éj, szentséges éj. Mindenek nyugta mély.")

Amikor a német katona a dal végére ért, a britek válaszoltak. Ágyútűz helyett azonban egy énekbe kezdtek bele a koszban, fagyban megkeményedett bakák:

"The first noel, the angels did say, was to certain poor shepherds in fields as they lay..."

Miután a kedélyes angolok elénekelték a dallam utolsó sorát – "Born is the King of Israel!" – az ellenség tapsolni kezdett, majd harsányan belecsapott az "Oh Tannenbaum" ("Ó, szép fenyő") kezdetű dalba.

Az ének után ismét az angol csapatok hangja szólalt meg. "Oh Come All Ye Faithful!" ("Ó, jöjjetek, népek!"), énekelték a britek. Ez volt az a pillanat, amikor a németek is csatlakoztak a dalhoz. Most már együtt énekeltek az ellenségek.

A véráztatta harctér ennél különösebb pillanatot nem látott a háború egész ideje alatt. Két ellenséges nemzet tábora közösen énekelte ugyanazokat a karácsonyi dallamokat a tomboló háború kellős közepén. Az írott emlékekből tudjuk, hogy az egyébként egymást öldöklő katonák a táborok közötti senkiföldjén üdvözölték egymást, ahol percekkel azelőtt még bajtársak ezrei lelték halálukat. A katonák boldog karácsonyt kívántak egymásnak és megegyeztek, hogy szenteste napján nem sütik el puskájukat.

Katonák ezrei ünnepelték a Békesség Fejedelmének születését elhullott társaik teste felett.

Magányos hang kezdett bele ismét a közismert dallamba, "Csendes éj", franciául. Hamarosan egy másik hang is csatlakozott, német nyelven énekelve. Nemsokára már angolul is szólt az ének.

Ezen a karácsonyon kivel kell kibékülnöd? Küzdesz, harcolsz valakivel, észrevétlen magad mögött hagyva életörömed? A karácsony olyan pillanat a történelemben, amikor a béke korlátlanul megragadható egy kisbaba miatt, aki azért született meg, hogy békét hozzon minden nemzedék számára.
Ki hitte volna el, amit hallottunk, ki előtt volt nyilvánvaló az ÚR hatalma? Mint vesszőszál, sarjadt ki előttünk, mint gyökér a szikkadt földből. Nem volt neki szép alakja, amiben gyönyörködhettünk volna, sem olyan külseje, amiért kedvelhettük volna. Megvetett volt, és emberektől elhagyatott, fájdalmak férfia, betegség ismerője. Eltakartuk arcunkat előle, megvetett volt, nem törődtünk vele. Pedig a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta. Mi meg azt gondoltuk, hogy Isten csapása sújtotta és kínozta. Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg. Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga útját járta. De az ÚR őt sújtotta mindnyájunk bűnéért. ... Ezért a nagyok között adok neki részt, a hatalmasokkal együtt részesül zsákmányban, hiszen önként ment a halálba, hagyta, hogy a bűnösök közé sorolják, pedig sokak vétkét vállalta magára, és közbenjárt a bűnösökért. (Ézs 53:1-6,12)

Írta: Carol McLeod
©2012 Just Joy Ministries


2012. december 4., kedd

Advent: a felkészülés ideje

E napok után fogant felesége, Erzsébet, aztán elrejtőzött öt hónapra, majd így szólt: "Ezt tette velem az Úr azokban a napokban, amikor rám tekintett, hogy elvegye gyalázatomat az emberek előtt." (Lk 1:24-25)
Abban a korban, amiben Erzsébet élt, nem volt szokatlan dolog, hogy a terhes asszonyok elvonuljanak és kivonják magukat a társadalom napi elfoglaltságaiból, miután áldott állapotuk látszani kezdett. Mégis, azt olvassuk, hogy Erzsébet ennél jóval korábban, a fogantatás után hamarosan elrejtőzött.

Gondolkodtam rajta, vajon miért döntött Erzsébet úgy, hogy sokkal hamarabb elrejtőzik, mint ahogyan az a kultúrájában és a korában megszokott volt. Arra gondoltam, talán szükségét érezte, hogy a magányban és a hétköznapi körforgásból való kivonulásban felkészüljön Isten tervének megvalósulására. Talán annyira megtelt hálával és a csoda feletti örömmel, hogy úgy döntött, az anyaságra, az érkező gyermek fogadására való felkészülés lesz az egyetlen fontos teendője.

Elképzelem Erzsébet gyűrött, ráncos, könnyáztatta arcán a megdöbbent mosolyt, miközben imádkozik: "Istenem! Csoda! Ez csoda! Ezt a gyermeket Te adtad!" Látom őt, amint örömmel kötöget színes kis takarókat, varr puha, apró rugdalózót, kabátkát és más ruhácskákat csontos kezével, sajgó ízületeivel. Közben szíve így kiált a világmindenség Istene felé: "Istenem, készíts fel arra, ami következik! Készen akarok állni!"

Úgy hiszem, az elmélkedés, készülődés csendes, boldog hetei közben Erzsébet egész lelke megtelt a hálával. Talán még arra is felkészült, hogy megváltoztassa az életstílusát annak érdekében, hogy az az édesanya lehessen, akire az Isten céljait beteljesítő, születendő gyermeknek szüksége lesz. Erzsébet a szülésre készült, közben pedig várta a csodával járó áldásokat.

Te mit várva készülsz? Mi az, amire az idei advent során fel kell készülnöd? Neked is meg kell változtatnod az életstílusod, hogy az Isten célját megvalósító terv, amit Ő maga választott ki neked, otthont találjon az életedben? Akiket Isten elhívott, hogy nagy és különleges dolgot hajtsanak végre az Ő terve szerint, azokat az Ő szent jelenlétébe is meghívta.

A karácsony a remény és a csodák ideje, de a készülődésé is: a felkészülés ideje, hogy az Isten akaratának, tervének otthona lehessen életed. Azért imádkozom, hogy találj néhány percet rá ma, és ennek a rendkívüli néhány hétnek minden napján, hogy elrejtőzz Isten jelenlétében. Az vendégeskedés, a kultúrának, a szokásoknak, a társadalom elvárásainak való megfelelés miatt bizonnyal hamar elmerülsz a serénykedésben, a pazarló pompában, ajándékok vásárlásában, az ünnepi fények között. Éppen ezért, minden nap szakíts időt rá, hogy tudatosan keresed Istent, magadhoz öleled az Ő szeretetét és kéred őt, hogy jelentse ki az életedre szánt tervének következő lépését!

Azt remélem, hogy Erzsébettel (és velem) együtt te is így imádkozol: "Istenem, készíts fel arra, ami következni fog!"
Hát nem tudod, vagy nem hallottad, hogy örökkévaló Isten az ÚR? Ő a földkerekség teremtője, nem fárad el, és nem lankad el, értelme kifürkészhetetlen. Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi. Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. De akik az ÚRban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el. (Ézs 40:28-31)

Írta: Carol McLeod
©2012 Just Joy Ministries


2012. december 3., hétfő

Advent: a lehetetlen lehetősége

Zakariást választották ki a papok közül arra a feladatra, hogy bemenjen a templomba és füstölőáldozatot mutasson be a népért közbenjárva. Egyedül volt a templomban az áldozat ideje alatt, mégis, az oltár mellett állva szokatlan látogatót kapott. Gábriel, az angyal érkezett a Mennyből, hogy izgalmas üzenetet adjon át Zakariásnak és Erzsébetnek.

"Ne félj, Zakariás, meghallgatásra talált a te könyörgésed" – hangzottak az angyal történelem-formáló szavai. Isten négyszáz éven keresztül nem szólt, nem volt látható; ebben a pillanatban megtört a négy évszázados csend. Zakariás a tulajdon szemével látta az angyalt és a tulajdon fülével hallotta a választ, melyért feleségével a menyegzőjük napja óta, hosszú éveken át imádkoztak.

A várakozás, bizakodás, hit és könyörgés évei után az angyal bejelentette, hogy a Menny megmozdul, Isten beavatkozik Zakariás és Erzsébet életébe és házasságába. Valóban igaz lehet a hír? Lehetséges egyáltalán a közös élet évtizedei után a fogantatás? Képes lenne Erzsébet idős szervezete elhordozni kilenc hónap terhességet és a szülés fájdalmát? Isten, még erre is képes vagy? Ennyire tudsz?!

Valóban igaz: Isten tényleg meghallja az imáid! Nagyon odafigyel, amikor megszólítod őt. Szereti, amikor gyermeke bátran és szégyenérzet nélkül, egyszerűen és őszintén hozza elé a kérését. A Biblia fel is szólítja a keresztények minden nemzedékét, hogy kérjenek Istentől újra és újra, és legyenek kitartóak a kérésben; keressék Istent ismét és meghátrálás nélkül, és legyenek kitartóak a keresésben; kopogtassanak a Menny kapuján feladás és csüggedés nélkül, és legyenek kitartóak a kopogtatásban. (lásd Mt 7:7)

Te mit kérsz Istentől régóta, amikor imádkozol? Talán Istent nem ismerő házastársad hozod az Úr elé minden alkalommal... vagy lázadó tinédzser gyermekedre gondolsz párás szemekkel... vagy a családod pénzügyi helyzete miatt sóhajtozol gondterhelten Isten előtt... talán egészségügyi probléma töltötte ki imáid nagy részét évről évre. Kövesd Erzsébet és Zakariás példáját, és imádkozz tovább remélve és várva a választ!

A karácsony éppen az az idő, amikor leginkább szükséges várnunk, hogy a Menny tökéletes valósága belépjen poros, sivár világunkba emberfeletti, hibátlan megoldásaival. A karácsony az az időszak, ami arra emlékeztet mindannyiunkat, hogy tényleg történnek csodák, az imák valóban meghallgatásra és válaszra találnak, és az Isten országa elközelített hozzánk – minden elképzelésnél közelebb. Immár a küszöbön áll megjelenése.

Elismered és megtiszteled Istent azzal, hogy a lehetetlent kéred tőle. Elvégre a lehetetlen az, amiben a karácsony Istene a legjobb!
Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. Mert aki kér, mind kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik. Ugyan ki az közöttetek, aki ha kenyeret kér a fia, követ ad neki, vagy ha halat kér, kígyót ad neki? Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad jókat a ti mennyei Atyátok azoknak, akik kérik tőle? (Mt 7:7-11)

Írta: Carol McLeod
©2012 Just Joy Ministries


Twitter Delicious Facebook Digg Stumbleupon Favorites More