Üdvözlünk!

Jó, hogy megtaláltál bennünket! Ez a blog a Paksi Pünkösdi Gyülekezet életét mutatja be, és rajta keresztül Te is kapcsolatba léphetsz velünk. Gyülekezetünk nagy szeretettel vár Téged minden alkalommal, amikor felkeresel bennünket akár itt, akár bármelyik összejövetelünkön.

70 évesek vagyunk!

2014-ben 70 éves lett a Paksi Pünkösdi Gyülekezet a közösség 1944-es alapítása óta. Isten hűségét az alapítókra és szolgálóinkra hálával emlékezve ünnepeljük.

Magunkról

Mi is az a Paksi Pünkösdi Gyülekezet, hogyan és miként, de mindenekelőtt miért...

Találj meg bennünket!

A Gyülekezet elérhetőségei, rendszeres rendezvényei, és sok más hasznos információ.

Letöltések

Minden vasárnapi tanításunkat megtalálod itt meghallgatásra és letöltésre is. A gyűjtemény hetente frissül!

2020. augusztus 12., szerda

Hiábavalóság!?

„Felette nagy hiábavalóság!” – azt mondja a prédikátor. „Felette nagy hiábavalóság! Minden hiábavalóság!” Micsoda haszna van az embernek minden ő munkájában, mellyel munkálkodik a nap alatt?” (Préd. 1,2-3)

Egész életünkben küzdünk, fáradozunk, nyomulunk és erőlködünk, hogy elérjünk valamit, valami célt – de mégis mit? Hogy megpróbáljunk értelmet adni az egésznek, bebeszéljük magunknak, hogy a gyermekeinkért tesszük… Aki bölcs, megérti, hogy a „prédikátor” igazat szólt - ezen a földön teljesen értelmetlen minden, és a nullánál is kevesebbet ér. Mégis egész életüket azzal töltik az emberek, hogy értelmetlen nullákat adogassanak össze.

Ám ha mindenek előtt Isten királyságát keressük, az azt jelenti, hogy az életünkben Isten királyságát tettük a legfontosabb helyre. Amikor pedig Isten királysága van az első helyen, hirtelen minden nulla értelmet kap mögötte: 10; 100; 1000; 10000; 100000; 1000000; 10000000! Minden nulla értelmetlen az életben, hacsak nem Isten királysága áll legelöl! „Keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek” (Mát 6,33). Tedd csak oda minden más elé Isten királyságát, és nemcsak megleled az élet végső célját és értelmét, hanem még a kicsi dolgok is jelentőséget kapnak!

Részlet Daniel Kolenda: „Élned kell mielőtt meghalsz” című könyvéből

 

2020. július 30., csütörtök

Nagy haszonnal (nyereséggel) élni

„De valóban nagy nyereség az Istenfélelem, megelégedéssel; Mert semmit sem hoztunk a világra, világos, hogy ki sem vihetünk semmit; De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele” (1Tim 6,6-8).

Pál apostol az élelem és ruházat alapszintjére hozza le a megelégedettség szintjét. Nagy nyereség, nagy haszon, ha panaszkodás nélkül tudunk élni. Ha mindig panaszkodsz, az emberek nem szeretnek körülötted lenni. Persze ha baj van, nem kell úgy tenni, mintha nem lenne. És ez azt sem jelenti, hogy ne akarjunk előbbre jutni. De az alapállás legyen a hála és a megelégedés.

Egyszer majd leplezetlenül kell megállnunk Krisztus ítélőszéke előtt. A látható részünk (a matéria) eltűnik és a láthatatlan részünk, az énünk, a személyiségünk, akik belül voltunk, láthatóvá válik. Amit itt a testben cselekedtünk, és akivé váltunk, láthatóvá lesz, és lesz jutalom! A lényegeset elvisszük.

Lehet hogy azt gondolták, hogy nem sokra vitted, vagy (le)sajnáltak, de te megelégedettséggel és hálával éltél. Ez Isten előtt láthatóvá fog válni. Sok egyszerű ember nagy dicséretet fog kapni, és akikről azt gondoltuk, hogy nagy jutalmat kapnak, nem fognak. A rejtett stiklik, ott hátrányt fognak jelenteni. Itt úgy tűnik, hogy a becsületes élet nem válik a javadra, inkább a bűnösök jutnak előre. De Isten trónja előtt a személyiséged, az egód megjelenik, és olyan jutalmat kapsz, ami soha meg nem szűnik. Ezért gyúrjunk a jövőre! Énünk, a személyiségünk legyen méltó a dicséretre.

„Boldogok a halottak, a kik az Úrban halnak meg mostantól fogva. Bizony, azt mondja a Lélek, mert megnyugosznak az ő fáradságuktól, és az ő cselekedeteik követik őket” (Jel 14,13). Ne gondold, hogy nincs értelme cselekedeteidnek. Nem hiábavaló amit teszel, van jutalma - a cselekedeteid követnek. Mindegy, hogy más hogyan él melletted. Te a saját döntéseidet hozd meg. A nehezebb általában értékesebb.


Prédikáció jegyzet - 2020. július 26. D Nagy Tamás


2020. július 8., szerda

Szemeid előre nézzenek

„A te szemeid előre nézzenek, és szemöldökid egyenest magad elé irányuljanak. Egyengesd el lábaid ösvényit, s minden te útaid állhatatosak legyenek. Ne térj jobbra, se balra, fordítsd el a te lábadat a gonosztól.” (Példabeszédek 4,25-27)

Fontos az életben az előrehaladás, a célra-tartás. Isten azt akarja, hogy előre nézzünk, ne hátra. Sokan leragadnak a múltban. Fontos, hogy a mában éljünk. Minden napra készítsünk tervet és ahhoz tartsuk magunkat. Célszerű felírni valahova, hogy a mai napon mit szeretnénk elvégezni. Persze előfordul, hogy közbejön valami, és nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy elterveztük. Ez nem baj, legyünk rugalmasak. De egy irányvonal, egy terv, mindig legyen előttünk. Távolabbra tekintve is legyenek elképzeléseink. Mit szeretnék ezen a héten megvalósítani? Mit szeretnék ebben az évben elérni?
„Egyengesd el lábaid ösvényit, s minden te útaid állhatatosak legyenek.” Imádkozó szívvel mérlegeljünk dolgokat, lehetőségeket, legyenek célkitűzéseink és következetesen ezek mentén haladjunk. Legyünk kitartóak, főleg akkor, amikor lankad a kedv, és a lelkesedés. Ha Isten adott nekünk egy igét, arra figyeljünk. Isten szavát tartsuk szem előtt, mikor különféle dolgok, körülmények próbálnak elbizonytalanítani. Könnyen kifolyhat az idő a kezünk közül. Olyan könnyű leragadni például a képernyő előtt, vagy elmerülni egy kedvtelésben, míg a keményebb munkák, az önfegyelmet igénylő tennivalók elmaradnak.
„Ne térj jobbra, se balra, fordítsd el a te lábadat a gonosztól”, olvassuk a 27. versben. A megkeseredés például lehet egy olyan kísértés, ami megpróbál letéríteni a helyes útról. Egy-egy minket ért sérelem után nagy erővel támadhat a keserűség, és szinte kényszerítő erővel akar az önsajnálat, harag mellékösvényeire terelni. De „ne térj jobbra, se balra”, olvassuk az Igében.
Megkísérhet a túlzott másokra figyelés is. Amikor látom a másik életét, talentumait, és elkezdem hozzá hasonlítani magam, vagy próbálom utánozni. Ez is egy mellékvágány, ami eltérít saját elhívásomtól. Valaki egyszer ezt írta, „vannak gondolatok, melyek arra várnak, hogy én gondoljam ki, vannak még megíratlan saját dalok, elmondatlan saját imák”. Maradjunk „saját ösvényünkön”, figyeljünk Jézusra, és legyünk állhatatosak. Végezzük el azokat a feladatokat, melyeket Isten ránk, és csakis ránk bízott!



2020. május 17., vasárnap

Elengedtem...

Bill Clinton a következő beszélgetést folytatta Nelson Mandelával, aki Dél-Afrikában az apartheidellenes tevékenysége miatt 27 évet (1963-1990) börtönben töltött:
- Nem gyűlölte őket azért amit tettek?
- Dehogynem, sokáig gyűlöltem őket - felelte Mandela. - A börtönben követ kellett törnöm, és a gyűlölet adott hozzá erőt. Sok mindent elvettek tőlem. Elszakítottak a feleségemtől, és végül emiatt ment tönkre a házasságom. Nem láthattam felnőni a gyermekeimet. Testileg, lelkileg bántalmaztak. Aztán egy napon ráébredtem, hogy bármit elvehetnek tőlem, de az elmém és a szívem az enyém marad…
- És amikor kiszabadult a börtönből? - forszírozta tovább a kérdést Clinton. - Felébresztettem Chelsea-t, lányomat, és együtt néztük a televízióban, ahogy kisétált a szabad életbe. Akkor sem gyűlölte őket?
- Amikor éreztem felgyűlni a haragot magamban, azt gondoltam: „Huszonhét évig az övék voltál. Ha gyűlölöd őket, újra a foglyukká válsz.” De én szabad akartam lenni, ezért elengedtem a haragot. Elengedtem.”

A harag, a meg nem bocsátás börtönbe zár. Nem az ellenségünk, hanem mi magunk kerülünk börtönbe. Ilyenkor szinte hozzá láncoljuk magunkat a minket bántalmazóhoz. Ebben az állapotban a lelkünk megnyomorodik, és nem tudunk felszabadulni.


Engedjük el a haragunkat. Kérjük Jézus segítségét és adjuk át neki a fájdalmainkat, „ügyünket”. Ő az, aki megnyugvást és gyógyulást tud adni. Bízzuk rá az elégtételt is. „Ne álljatok bosszút önmagatokért, szeretteim, hanem adjatok helyet az ő haragjának, mert meg van írva: ’Enyém a bosszúállás, én megfizetek’, így szól az Úr.” (Róma 12,19)

2020. május 14., csütörtök

Van értelme

Hiszen minket Isten a saját kezével alkotott: arra teremtett bennünket a Krisztus Jézusban, hogy nemes tetteket vigyünk véghez. Ezeket pedig Isten már előre elkészítette a számunkra, hogy lépésről lépésre ezeken haladjunk. (Eféz 2,10. egyszerű ford.)

Tetteinknek jelentősége van. Még ha az kicsinek, hétköznapinak tűnik is.

Philip Yancey írja, „A görög és római istenek nemigen törődtek azzal, mit művelnek egymással az emberek a földön. Az antik világ szerint az életben az történt „odalent, ami odafönt”. Ha Zeusz megharagudott, villámlott az ég. A keresztyénség megfordítja a képletet: mindannak, amit teszünk végső soron örök következménye lesz. Az angyalok örvendeznek, ha egy bűnös megtér. Ha valakinek egy pohár vizet adunk Jézus nevében, a menny épp olyan áldozati ajándékként fogadja, akár egy gyönyörű szonettet vagy dicsőítő éneket. A Bibliából sugárzik a bizonyosság: az élet minden pillanata jelentőséggel bír.”


2020. április 21., kedd

Isten jó

„Az Úr nem vonja meg a jót azoktól, a kik ártatlanul élnek” Zsolt 84,12.

Sátán egyik legnagyobb kísértése, hogy elhitesse velünk, hogy Isten nem jó. Hogy ő nem jó, konkrétan hozzám.
Az Édenben is ez volt a tartalma Sátán legelső kísértésének. Ezt mondta Évának, „Jól tudja Isten, hogy ha esztek a fa gyümölcséből, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten” (1Móz 3,5). Ez jónak hangzik... Sátán ezzel azt sugallta Évának, hogy Isten, - azzal hogy megtiltja nekik, hogy egyenek a jó és gonosz tudásának fájáról - valami jót vissza akar tartani tőlük.

1527-ben Luther Márton, a hit nagy embere, ezt írta, „Több mint egy hétig közel voltam a halál és a pokol kapuihoz. Minden tagomban reszkettem. Krisztust teljesen elvesztettem.” Később így emlékezett vissza, „A depresszió tartalma mindig ugyanaz volt, a hit elvesztése abban, hogy Isten jó, és hogy ő jó hozzám.”
Bár átélhetünk nagyon nehéz és fájdalmas időszakokat, amikor nehéz hinnünk Isten jóságában, de tudnunk kell, hogy az Ő szándéka mindig az, hogy végül jót tegyen velünk. Hogy mindent-mindent a javunkra fordítson.

A tél után mindig eljön a tavasz! Ragaszkodj Istenhez és bízz az ő jóságában!


Twitter Delicious Facebook Digg Stumbleupon Favorites More