Jó, hogy megtaláltál bennünket! Ez a blog a Paksi Pünkösdi Gyülekezet életét mutatja be, és rajta keresztül Te is kapcsolatba léphetsz velünk. Gyülekezetünk nagy szeretettel vár Téged minden alkalommal, amikor felkeresel bennünket akár itt, akár bármelyik összejövetelünkön.
2014-ben 70 éves lett a Paksi Pünkösdi Gyülekezet a közösség 1944-es alapítása óta. Isten hűségét az alapítókra és szolgálóinkra hálával emlékezve ünnepeljük.
"Mert ahogyan az egy ember engedetlensége által sokan lettek bűnösökké, úgy az egynek engedelmessége által is sokan lettek igazakká." (Róma 5:19)
A Róma 5:19 azt tanítja, hogy engedelmesség vagy az engedetlenség melletti döntésünk nemcsak ránk van hatással, hanem másokra is. Ennek példáját látjuk a Bibliában, amikor Izrael népe learatta engedetlensége gyümölcsét, Egyiptomból való kivonulásuk után. Ha azonnal engedelmeskedtek volna Istennek, mennyivel jobban alakult volna az életük. (Lásd: Zsid. 3:8-11) Sokan közülük, és gyermekeik közül is meghaltak a pusztában, mert nem hajoltak meg Isten útjai előtt. Döntésük kihatással volt gyermekeikre, és ez a mi életünkben is így van.
Nemrégen a legidősebb fiunk ezt mondta: "Anyu, valamit el kell mondanom. Gondolkodtam rólad, és Apuról, és az évekről, amit a szolgálatba fektettetek, és hogy hányszor döntöttetek az Isten iránti engedelmesség mellett, és hogy ez néha mennyire nem volt könnyű számotokra. Rájöttem, Anyu, hogy olyan dolgokon mentetek át Apuval, amiről senki sem tud, és szeretném, ha tudnád, hogy ma reggel Isten tudatosította bennem, hogy mennyi áldásban részesültem a ti engedelmességetek miatt, és én ezt értékelem."
Nagyon jól esett, amit mondott, és emlékeztetett Róma 5:19-re.
Az engedelmesség, vagy engedetlenség melletti döntésed, másokra is kihatással van. Lehetsz engedetlen, és maradhatsz a pusztában, de kérlek, ne felejtsd el, hogy ha gyermekeid vannak, vagy lesznek, akkor döntésed őket is, veled együtt, a pusztában tartja. Lehet, hogy sikerül majd kijutniuk a pusztából, amikor felnőnek, de állíthatom, hogy ők is megfizetik az árát az engedetlenségednek.
Az engedelmesség egy messzeható következményekkel járó döntés, mely bezárja a pokol kapuit, és kinyitja a menny ablakait, és ereje sok emberre hatással van. Gondolj csak bele: Jézus engedelmessége miatt, emberek hatalmas tömegeinek állhatott helyre a kapcsolata az Istennel!
Lehet, hogy ma jobb sorod lenne, ha valaki a múltadban engedelmeskedett volna Istennek. Ha egy engedetlenségi körforgás van a családodban, vagy barátaid körében, miért ne törnéd meg azzal, hogy ellenállsz az engedetlenségnek saját életedben? Mondd el Istennek, hogy engedelmeskedni akarsz, és kérd a segítségét! Ezzel magad és gyermekeid számára is utat nyitsz az áldások felé.
"Ha engedelmeskedsz szavának, és megteszed mindazt, amit én mondok neked, akkor ellensége leszek ellenségeidnek, és ellenfele ellenfeleidnek." 2Móz 23:22 [egyszerű fordítás]
A szellemi hadviselés egyik leghatékonyabb módjáról szól ez az Ige. Számos esetben nem kell konfrontálódnunk, csak annyit kell tennünk, hogy engedelmesen követjük az Urat, és megtesszük, amit mond. Ezzel olyan helyzetet teremtünk, hogy maga az Úr fog közbelépni, és Ő fog szembeszállni ellenségeinkkel, legyen szó akár Sátánról, akár emberekről. Tedd meg a te részed, és majd Isten is megteszi a magáét!
Chuck Close, a művész mondta egyszer, hogy "Az inspiráció az amatőröknek való – mi, többiek, egyszerűen megyünk, és elkezdünk dolgozni." Hasonló megfigyelése volt Csajkovszkijnak: "egy magára valamit adó művész nem engedheti meg magának azt a kifogást, hogy ’most nem vagyok olyan hangulatban.’" E. B. White költő ugyanezt a gondolatot így fejezi ki: "Az az író, aki ideális körülményekre vár, hogy dolgozhasson, anélkül fog meghalni, hogy egy betűt is papírra vetett volna."
Egybehangzó vélemény a sikeres, kreatív emberek között, hogy hosszútávon a kemény munka sokkal fontosabb, mint az inspiráció. Neil Gaiman, szövegkönyvíró értékes meglátást közöl az írásról. Egy regényíró esetében szükséges kitartással kapcsolatban Gaiman ezt mondja: "A szavak nem fognak rád várni. Írnod kell, akár érzel ihletet, akár nem. És a döbbenetes az, hogy ha hat hónap után visszanézed, nem fogsz rá emlékezni mely részeket írtad ’ihletetten’, és melyeket azért, mert muszáj volt."
Van ennek valami köze a munkahelyhez, és a Jézus Krisztusnak odaszánt élet mindennapi kihívásaihoz? Egészen sok. A munkánkban meg kell tanulnunk visszautasítani azt a kísértést, hogy inspirációra várjunk ahhoz, hogy például megejtsünk egy fontos üzleti telefonhívást, hogy hatékony stratégiát dolgozzunk ki vállalkozásunk terjeszkedésére, vagy hogy befejezzük azt a projektet, melyet már olyan régóta halogatunk. És emlékeztetnünk kell magunkat, hogy a keresztyén életet nem élhetjük inspiráció alapján. Nem várhatunk arra a pillanatra, amikor úgy érezzük, hogy most kell tennem a jót. Tennünk kell a jót minden nap, akár érzünk rá ihletet, akár nem.
Van valami, amit szükségtelenül halogatsz, "ihletre" várva? Kezdj el inkább keményen dolgozni semmint várni, hogy megérkezik az ihlet! Ne gondolj arra, mennyire nincs kedved a soron következő feladathoz. A Nike reklám szlogenje szerint "Just do it" ("Csak tedd meg"). Hat hónap múlva – vagy az örökkévalóságban – már nem fog számítani, mennyire éreztél hozzá ihletett az adott pillanatban. Csak az fog számítani, hogy megtetted, amit meg kellett. Néhány hasznos, idevágó igevers:
A tehetetlenség lehet az engedetlenség következménye. Az orvostudományban a tehetetlenség (inertia) definíciója "a mozgás és aktivitás hiánya, különösen amikor szükség lenne rá, vagy akarnánk." Szépíthetjük ezt az aktivitás-hiányt azzal, hogy halogatásnak nevezzük, de a Biblia más kifejezést használ rá: "Ha valaki tudja, hogy mi volna helyes, mégsem teszi meg, bűnt követ el." (Jakab 4:17) Ha még mindig inspirációra várunk, mikor már cselekedni kellene, az bűnnek minősül.
Amikor tennivaló akad, tedd meg! Amikor lehetőség adódik rá, hogy valamit megtegyél, láss hozzá szorgalmasan. Lehet, hogy később már nem lesz rá alkalom. Tedd meg mindazt, ami a kezed ügyébe esik, és amihez erőd van, mert nem lesz cselekvés, gondolkozás, ismeret és bölcsesség a holtak hazájában, ahová menned kell! (lásd Préd 9:10)
Helyes indítékkal cselekedj! Hasznos, ha nemcsak arra emlékeztetjük magunkat hogy mit kell tennünk, hanem arra is, hogy miért tesszük, és kinek. "Amit tesztek, jó lélekkel végezzétek úgy, mint az Úrnak, és nem úgy, mint az embereknek." (Kol 3:23)
7 Korán
reggel Jerubbaál, vagyis Gedeon a seregével a Haród-forrás mellett vert
tábort, a midjániak tábora pedig tőlük északra feküdt a völgyben, a
Móre-domb lábánál.2 Az
Örökkévaló így szólt hozzá: „Gedeon, túl sokan vagytok, így nem adhatok
győzelmet nektek a midjániak fölött, mert még a nép dicsekedne, hogy a
saját erejükkel szereztek győzelmet maguknak!3 Ezért menj, és hirdesd ki, hogy aki fél, most menjen haza a Gileád hegyéről”.
Amikor Gedeon ezt kihirdette a seregében, 22 000 katonája azonnal hazament, és csak 10 000 maradt mellette. 4 De
az Örökkévaló ismét ezt mondta: „Gedeon, még mindig túl sokan vagytok!
Vezesd le a forrás mellé a sereged, és majd én szétválogatom őket.
Akiről azt mondom, hogy vidd magaddal, az menjen veled. Akiről pedig azt
mondom, hogy küldd haza, azt küldd el!” 5 Így
Gedeon levitte seregét a forráshoz, és ott az Örökkévaló azt mondta
neki: „Válaszd szét a sereget két csoportra! Akik úgy isznak a vízből,
hogy a kezükkel mernek belőle, és nyaldossák a vizet, mint ahogy a
kutyák szokták — azokat állítsd az egyik oldalra! Akik viszont
letérdelnek, és lehajolnak a vízhez, azokat állítsd a másik oldalra”. 6 Így
is történt. Akik az első csoportba kerültek, mindössze háromszázan
voltak. A többiek mind letérdeltek, vagy lehajoltak a vízhez.7 „Nézd
azt a 300 férfit, akik kezükkel merítettek a vízből! Általuk
szabadítalak meg, és általuk adok győzelmet a midjániak fölött. A
többieket viszont küldd haza!” — mondta az Örökkévaló Gedeonnak. 8 Ezeket tehát Gedeon hazaküldte, de az élelmüket és a sófárokat előbb átadták annak a 300 harcosnak, akik ott maradtak. A midjániak tábora a völgyben feküdt, Gedeon tábora alatt.9 Azon az éjjelen az Örökkévaló ismét szólt Gedeonhoz: „Kelj föl, Gedeon, és menj le az ellenség táborához! Kezedbe adtam őket.10 Ha félsz megtámadni őket, akkor előbb menj le a szolgáddal, Púrával együtt!11 Hallgasd meg, miről beszélnek ellenségeid, akkor majd fölbátorodsz, és megtámadod őket!” Gedeon még akkor éjjel lement a szolgájával együtt az ellenséges tábor széléhez. 12 A
midjániak, amálekiek és a többi keleti törzsek tábora úgy terült el a
völgyben, mint ahogy a sáskák elborítják a földet. Annyi tevéjük volt,
mint a tengerparton a homok.13 Amikor
Gedeon a tábor széléig lopódzott, hallotta, amint az egyik férfi éppen
az álmát mesélte a másiknak. Ezt mondta: „Képzeld, mit álmodtam! Egy
kerek árpakenyér gurult le a dombról Midján táborára, majd felfordította
és összedöntötte sátrainkat”. 14 A
másik megértette, mit jelent az álom, és ezt mondta: „Az árpakenyér nem
más, mint az izráeli Gedeonnak, Jóás fiának kardja és serege. Semmi
kétség, Isten Gedeon kezébe adta a midjániakat és mindenki mást is a
táborban!”
Üzenet
Több jótékonysági kampány és szervezet hirdetéseiben figyeltem fel mostanában a következő üzenetre: "Ha a kampányhoz tervezett céladomány összegét elérjük, minden további támogatást más, hasonló projektek finanszírozására fordítunk." Ezzel arról próbálnak meggyőzni, hogy nem kell amiatt aggódnom, hogy túl sok pénzt adok nekik, amivel nem tudnak mit kezdeni – ha az adott projekt kerete be is telik, az adományom akkor is a rászorulókhoz fog kerülni. A mai Igeszakaszban arról olvasunk, hogy Gedeon bőven túllépte azt a keretet, amit Isten a midjániak megverésére szánt.
Nézzük a számokat! Az ellenség annyi volt, mint sáskajárás idején a rágcsáló: beborították az egész völgyet. Számukat a feljegyzés a Bír 8:10-ben 135.000 főre becsüli. Gedeonnak 32.000 embere van: több, mint négyszeres túlerővel néz szembe. Minden épeszű emberi számítás szerint csúnya vereség várt rá, Isten mégis ezt mondja neki: "Túl sokan vagytok, így nem adhatok győzelmet nektek a midjániak fölött." (Bír 7:2) Ekkor Gedeon, a Harmadik Szintű Bátor Vitéz, engedelmesen lecsökkenti a seregének létszámát több, mint 99%-kal, összesen 300 főre. Nem kérdez semmit, nem akadékoskodik, csak engedelmeskedik. Annak ellenére, hogy még mindig fél. Isten jól tudja ezt, és kegyelmesen újabb bátorítást ad Gedeonnak. Isten ismeri a lehetőséget, ami bennem rejlik, de tudatában van gyengeségemnek, törékenységemnek is. Nem számít, mennyire tehetségesek, ügyesek vagyunk, milyen hatalmas elhívást kaptunk, Ő előre látja botlásainkat és esendő voltunkat; azt, hogy bátorításra szorulunk. És gondoskodik is róla: mint egy jó tanár, vagy istenfélő földi apa, kihívás elé állít, ugyanakkor bátorít is.
Válasz
"Ne hanyagoljuk el a közösség összegyülekezéseit — mint egyesek teszik —, hanem bátorítsuk egymást!" (Zsid 10:25a) Kinek van szüksége a te bátorításodra a mai napon?
25 Aznap éjjel az Örökkévaló megszólította: „Gedeon, válassz ki apád állatai közül egy bikaborjút és egy hétéves bikát! Rombold le azt az oltárt, amelyet apád épített Baálnak, és vágd ki a mellette felállított Asera-oszlopot![d]26 A lerombolt oltár helyén, ugyanazon a magaslaton viszont építs oltárt egymásra rakott kövekből Istenednek, az Örökkévalónak. Azután áldozd föl a hétéves bikát az új oltáron égőáldozatul! A tűzhöz használd fel a kivágott Asera-oszlop fáját”.
27 Gedeon ekkor maga mellé vett tíz szolgát, és megtette, amit az Örökkévaló parancsolt. De mivel félt a családjától és a város férfiaitól, éjjel végezte el mindezt.
28 Másnap reggel a város lakói megdöbbenve látták, hogy valaki lerombolta Baál oltárát, kivágta az Asera-oszlopot, másik oltárt épített, és azon bikát áldozott.29 Egymástól kérdezgették, hogy ki tehette ezt. Végül addig nyomoztak, amíg valaki elárulta, hogy Gedeon, Jóás fia volt az.
30 Akkor a város férfiai Jóáshoz fordultak: „Jóás, add ki nekünk a fiadat! Meg kell halnia, mert lerombolta Baál oltárát, és kivágta az Asera-oszlopot”.
31 De Jóás így válaszolt nekik: „Ti akartok harcolni Baálért? Ti véditek őt? Ha valaki Baálért harcol, haljon meg holnap reggelig! Ha Baál valóban isten, akkor harcoljon ő saját magáért! Álljon bosszút — ha tud — azon, aki lerontotta az oltárát!”32 Jóás még hozzátette: „Ha Gedeon lerombolta Baál oltárát, akkor pereljen vele Baál!” Ez a mondás azután Gedeon új neve lett, s attól kezdve így hívták: „Jerubbaál”.[e]
Gedeon sereget gyűjt
33 Ezután a midjániak, az amálekiek és a többi keleti törzsek ismét összegyűltek, átkeltek a Jordánon, és behatoltak Izráelbe, majd tábort vertek a Jezréel völgyében.34 Az Örökkévaló Szelleme azonban betöltötte Gedeont, aki megfújta a sófárt,[f] és sereget gyűjtött az idegen törzsek ellen. A saját rokonai, az Abíezer-nemzetség férfiai azonnal hozzá gyülekeztek.35 Majd Gedeon követeket küldött Manassé, Ásér, Zebulon és Naftáli törzseihez, ahonnan szintén hozzá gyülekeztek a harcképes férfiak.
36 Akkor Gedeon Istenhez fordult: „Uram, te azt mondtad, hogy az én kezem által akarod megszabadítani Izráelt ellenségeitől.37 Nézd, itt van ez a maroknyi birkagyapjú! Ezt ma éjjelre kiteszem a dombtetőre, ahol csépelni szoktuk a gabonát. Ha reggel azt látom, hogy a harmat csak erre a gyapjúra szállt, és körülötte minden száraz, akkor tudni fogom, hogy valóban úgy van, ahogy mondtad, és általam akarod megszabadítani Izráelt”.
38 Másnap reggel Gedeon látta, hogy úgy történt, ahogyan kérte: a gyapjúfürt annyira harmatos lett, hogy egy egész csészényi vizet facsart ki belőle.
39 Ekkor újra Istenhez fordult: „Kérlek, Uram, ne neheztelj rám, ha megint kérek tőled valamit! Hadd tegyek még egy próbát: ismét kiteszem éjjelre a gyapjút, de most az maradjon száraz, és rajta kívül minden más legyen harmatos!”
40 Isten újra teljesítette Gedeon kérését: azon az éjjelen mindenre leszállt a harmat, csak Gedeon gyapjúfürtjére nem — így az teljesen száraz maradt.
Üzenet
Tanárként gyakran töröm rajta a fejem, hogyan értékeljem a diákok valódi fejlődését. Amikor tanuló voltam, nagyon nagy hangsúly kaptak a tanegységenkénti tesztek.
Mára a tanárok jobban felismerték, hogy érdemes a diák előrehaladását szélesebb körűen figyelembe venni. A módszer divatos megnevezése a "fejlesztő értékelés" – hatással van a tanulás folyamatára azáltal, hogy hatékonyabb ösztönzőt jelent az egyéni és a csoportos fejlődésben.
Isten a legjobb tanár, aki értette és művelte a módszert már jóval a megnevezés megszületése előtt. Gedeont ezzel a módszerrel fejlesztette azzá a bátor vitézzé, akinek szánta.
Az előző szakaszban láttuk, hogy Gedeon személyesen találkozott Istennel, és a válasza dicsőítés volt; ez eddig jó. A mai feladat már kissé fogósabb: lerombolni a település fő bálványát.
Gedeon fél, mégis engedelmeskedik. Isten megmondta neki, hogy ne féljen, így ezen a teszten nem ér el 100%-os eredményt, de annyit már teljesített, hogy Bátor Vitéz 2. szintre léphessen. Új nevet, és ami még fontosabb, Szentlelket kap.
Annyi erővel indul el, amennyi van neki, és fegyverbe hívja Izraelt. Hitének hiányossága azonban még itt is megmutatkozik abban, hogy további megerősítést kér Istentől.
Válasz
Hited hiánya, vagy a félelem soha ne legyen az engedelmesség akadálya! Bízz és engedelmeskedj!
Mélyebb víz
Gedeon megtanult engedelmeskedni annyi hittel, amennyi éppen volt neki, aztán kiteszi azt a bizonyos híres gyapjút. Helyes volt, hogy ezt tette? Nekünk is hasonlókat kellene csinálnunk? Nem volt ez Isten kísértése, és mint ilyen, bűn? Nem a hitetlenségbe való visszaesés jele volt ez?
Különbség van kétség és kétség között. Azt hiszem, legtöbbünk számára a kétség leggyakrabban önmagunkban való kételkedés, vagyis önbizalom-hiány. Nemrég egy hölgy megkérdezett a vonaton felszállás után, hogy jó szerelvényre szállt-e, ha Budapestre szeretne utazni. Nyilvánvalóan láthatta a jelzéseket, melyek egyértelműen mutatták, hogy ez a vonat Budapestre tart, mégis benne volt a jól ismert kétség. Nem megbízhatóbb információforrásra volt szüksége, hanem csak megerősítésre. Kételkedett önmagában.
Gedeon hitt Istenben, amit be is bizonyított azzal, hogy engedelmeskedett a parancsnak: lerombolta Baál oltárát és oltárt épített Jahvénak. Önmagában azonban nem bízott. "Jól csinálom? Jól értelmezem a helyzetet?" Így aztán kitette a gyapjút, és bizarr kéréssel fordult Istenhez. Úgy tűnik, Isten megértő volt vele. Türelmesen, kedvesen megtette, amit Gedeon kért tőle.
Az önbizalomhiány nem bűn. Vezethez bűnhöz is, de ha azt eredményezi, hogy jobban függünk Istentől, akkor még jó is származhat belőle. Ha többünkre jellemző lenne, lehet, hogy többet is imádkoznánk. Ne keverjük össze a hitet és az önbizalmat! "Higgyetek Istenben!" – mondta Jézus. (Mk 11:22) Hinni akár szinte bénító önbizalomhiánnyal is lehet. Kérdezd meg bármelyik gyülekezetvezetőt!
Biztosak vagyunk benne, és tudjuk, hogy (Isten partner lévén munkájukban) minden összedolgozik (beleilleszkedve egy tervbe) és javára van azoknak, akik szeretik Istent, és elhívottak az Ő terve és szándéka szerint (Róm 8:28 AMP)
Még ha Istennek való engedelmességben élünk is, természetes szinten gyakran nem tudjuk eldönteni, hogy egy késztetés helyes-e, vagy sem. Csak hit által tehetjük meg az első lépést. Sokszor addig nem lehetünk benne biztosak, hogy amit teszünk, jó-e, míg meg nem tesszük, és aztán visszatekintve látjuk majd, hogy Isten áldása rajta volt-e, tetteinket kísérte-e jó gyümölcs.
Néha tévedhetünk. Ez félelmetesnek tűnik, ezért azt gondoljuk, hogy jobb, ha nem teszünk semmit, az biztonságos. De így rövid időn belül, nagyon rosszul fogjuk magunkat érezni, ha Isten tényleg azt mondta, hogy mozduljunk. Ha a szívünk tiszta, és megteszünk minden tőlünk telhetőt, amikor halljuk Isten hangját, akkor Ő megőriz, és megáldja engedelmességből fakadó lépéseinket. Ha gyermeki bizalommal kilépünk, amikor úgy érezzük, hogy Isten indít rá, akkor (még ha rossz döntést hozunk is) Isten a javunkra fogja fordítani. Tudom, mert a Róm 8:28 azt mondja, hogy minden – Isten tervébe beleilleszkedve – összedolgozik azok javára, akiket az Ő terve szerint elhívott.
Sokat félnek bármit is tenni, mert azt gondolják, hogy ha hibáznak, Isten haragját vonják magukra. De itt van nagy jelentősége a Benne való bizalmunknak, hogy tényleg hitben tudjunk járni. Akik félelemből nem engedelmeskednek, olyan boldogtalanok, hogy attól már nem lenne rosszabb nekik, ha kilépnének és megtennék, amire Isten kéri őket.
Egyszer volt egy szolgálatom a gyülekezetünkben. Szerettem, de úgy éreztem Isten azt akarja, hogy lépjek egy új területre. Feladtam a szolgálatomat, de nem azért, mert nagyon akartam. Azért léptem tovább, mert Isten ereje, kenete lement rólam, és nagyon rosszul éreztem magam, míg csak nem engedelmeskedtem. Rájöttem, hogy csak akkor találok békét, ha elhagyom a "biztonsági zónámat", és megpróbálom megtenni, amire Ő kér. Ez volt az egyetlen módja, hogy kiderüljön, valóban az Ő hangját hallottam-e. Ki kellett lépnem, hogy kiderüljön.
Bátorítalak, hogy ne töltsd egész életedet biztonságos játszmákkal! A biztonság nagyon kényelmes, de visszatarthat Isten tökéletes tervétől életedre nézve. Bízzál a szavában, és legyen szíved kész az engedelmességre! Rájössz majd, hogy Isten újra és újra arra kér életünk során, hogy lépjünk ki a komfort zónánkból új helyekre, s így hitünk erősödik, és növekszünk Őbenne.
Térjetek meg, ha megdorgállak, és én (Bölcsesség) kiárasztom rátok lelkemet, megismertetem veletek igéimet (Péld 1:23)
Imádkoznunk kell, és követni Isten vezetését, amikor szól hozzánk. Az engedelmesség nem lehet alkalmankénti... Életformánkká kell váljon. Nagy különbség van azok között, akik naponta készek engedelmeskedni Istennek, és akik csak akkor engedelmeskednek, amikor bajban vannak, hogy onnan kijussanak. Isten persze megmutatja, hogyan juthatunk ki a bajból, de csak azokra áraszt bőséges áldást, akik elhatározzák, hogy teljes szívvel Érte élnek, és életformájukká teszik az engedelmességet. Az egyetlen út az igazi békességhez, az Istennek való engedelmesség.
Sokan nagy horderejű dolgokban engedelmeskednek Istennek, de arra nem gondolnak, hogy a kis dolgokban való engedelmességnek nagy jelentősége van Isten szemében. A Biblia egyértelműen megmondja, hogy ha nem vagyunk hűségesek kis dolgokban, akkor nem bíznak ránk sokat (Lk 19:17). Miért bízna ránk Isten nagy felelősséget, ha nem teszünk meg apró dolgokat, amire kér?
Bátorítalak, hogy a legkisebb dolgokban is légy engedelmes Istennek. Egy XVI. századi szerzetes, Lawrence Barát arról volt híres, hogy mindig Isten jelenlétében élt. Ő mondta, hogy megelégedéssel tölti el, ha Istennek való engedelmességből és szeretetből, csak egy szalmaszálat is felemelhet a földről.
A mai igeversben Isten azt mondja, hogy megismerteti velünk igéjét, ha hallgatunk Rá, valahányszor helyreigazít. Ha követjük a vezetését, és örömmel megtesszük a kis dolgokat, amire kér, akkor feltárja előttünk bölcsességét, és több kijelentésben lesz részünk, mint gondolnánk.
Van hozzá bátorságod, hogy egészen őszinte legyél Istennel? A Zsid 4:16 arra bátorít, hogy bátran menjünk Isten trónjához, mert kegyelmet találunk. Jöjj a trónhoz most! Hozd égető gondjaid!
1 Az Örökkévaló szava érkezett Jónáshoz, Amittaj fiához: 2 "Készülj az útra, sietve menj Ninivébe, a nagy városba, figyelmeztesd lakóit a közelgő veszedelemre, mivel tudok róla, hogy mennyi gonoszságot követtek el, és meg fogom büntetni őket ezért!"
Jónás el akar futni az Örökkévaló elől
3 Jónás azonban el akart futni az Örökkévaló elől, és elhatározta, hogy éppen az ellenkező irányba, Társisba utazik. Ezért lement Jáfó kikötőjébe, és keresett ott egy Társisba induló hajót. Miután kifizette az útiköltséget, felszállt a hajóra, hogy a többi utassal együtt Társisba menjen. Így akart elmenekülni az Örökkévaló elől.
4 El is indultak, de az Örökkévaló erős szelet küldött, és oly hatalmas vihart támasztott a tengeren, hogy a hajó már-már összetört. 5 A hajósok rémülten kiáltottak segítségért: ki-ki a maga istenéhez imádkozott. A rakományt a tengerbe dobálták, hogy ezzel is könnyítsenek a hajón.
Jónás azonban félrehúzódott a hajó belsejébe, és lefeküdt aludni. 6 A kapitány felfedezte, és rákiáltott: "Ébredj föl! Hogy tudsz ilyenkor aludni?! Kiálts az istenedhez, hátha megkönyörül rajtunk, és nem veszünk el!"
Dobjatok a tengerbe!
7 A hajósok ekkor elhatározták, hogy kiderítik, ki miatt támadt ez a nagy vihar. Ezért sorsot húztak, és a sors Jónásra esett. 8 "Mondd meg az igazat, miért kerültünk ilyen nagy viharba? Ki vagy te, és mi a mesterséged? Hol van a hazád, és honnan jössz? Melyik néphez tartozol?" – kérdezték. 9 Jónás így válaszolt: "Héber vagyok, és az Örökkévalót, a menny Istenét tisztelem, aki a tengert és a szárazföldet teremtette." 10 Amikor azt is bevallotta, hogy az Örökkévaló elől menekül, az emberek még jobban megrémültek, és azt kérdezték: "Hogy tehettél ilyet?!" 11 Közben a vihar egyre nagyobb erővel tombolt. Akkor megkérdezték Jónást: "Mit tegyünk veled, hogy a vihar lecsendesedjen?" 12 "Dobjatok a tengerbe – válaszolta ő –, akkor a vihar lecsendesül, és a tenger megnyugszik. Hiszen jól tudom, hogy miattam támadt ez a szörnyű vihar." 13 A hajósok ennek ellenére teljes erővel próbáltak a partra evezni, de hiába, mert a vihar egyre jobban dühöngött. 14 Akkor minden hajós az Örökkévalóhoz kiáltott: "Örökkévaló, kérünk téged, ne engedd, hogy mind elpusztuljunk emiatt az ember miatt! Kérünk, ne terheljen bennünket egy ártatlan ember meggyilkolásának a bűne! Te pedig, Örökkévaló, tegyél úgy, ahogy jónak látod!"
Jónást elnyeli a nagy hal
15 Azután felkapták Jónást, és bedobták a tengerbe, amely azonnal lecsillapodott. 16 Ezt látva az emberek még inkább félték és tisztelték az Örökkévalót: áldozatokat mutattak be, és fogadásokat tettek neki. 17 Az Örökkévaló pedig odaküldött egy hatalmas halat, hogy nyelje el Jónást, aki három nap és három éjjel a hal gyomrában maradt.
Üzenet
Elutasítás
Jónás meg volt róla győződve, hogy Ninive lakói megérdemlik a pusztulást, és elég jól ismerte Istent ahhoz, hogy tudja, Ő esetleg másként gondolhatja. (vö. Jón 4:2) Jónás nem akarta, hogy Isten Isten legyen ebben a helyzetben, ezért visszautasította a küldetést. (vö. Jón 1:3)
Jónás nem imádkozik (vö. Jón 1:6) és csak kényszer hatására (vö. Jón 1:9) ismeri el Isten fennhatóságát. Szótlansága a tünet, amiből látható, hogy nem ért egyet Istennel. Akár szándékosan futunk Istentől, akár észrevétlen sodródunk el tőle, az ilyen utat mindig jellemzi az ima és a bizonyságok hiánya.
A kereső Isten
Jónás – tévesen – azt gondolta, hogy az Istennel való nézeteltérése senkire nincsen hatással önmagán kívül, így nem is tartozik másra. Döntése azonban önmagában kívül súlyos veszélybe sodorta a tengerészek vagyonát (vö. Jón 1:5) és életét. (vö. Jón 1:6-10) Milyen jó, hogy ezt a szörnyű helyzetet Isten jóra fordította – a pogány matrózok megismerték az élő Istent. (vö. Jón 1:14)
Igen figyelemreméltó a tény, hogy Isten nem ítélettel válaszolt Jónás engedetlenségére.
A tengerészek azt gondolták, hogy a vihar büntetés. (vö. Jón 1:4,11,13,15) Pedig a történet nem büntetésről, hanem keresésről szól. Jónás döntése lefelé ívelő pályára helyezte őt, (vö. Jón 1:3,5,15) mégis, Isten minden állomásnál ott volt, a kegyelmét kínálva, (vö. Jón 1:4,17) Jónás figyelmét és szívét keresve. Isten kegyelme néha a legváratlanabb formát ölti: bálna formájában érkezik, vagy éppen kínzóeszköznek látszik, amilyen az ókori kereszt volt.
Válasz
Imádkozz valakiért, aki Isten elől menekül! Ismerje fel az őt kereső, szerető Istent!
Mélyebbre eveznél?
Ha Jónás könyvének első fejezetét az egész könyv ismerete nélkül, a teljes történet összefüggéséből kiragadva olvasnánk, akkor valószínűleg azt gondolnánk, hogy Jónás azért nem akarta elvállalni a rábízott küldetést, mert az túl nehéz volt számára, a vihar és Jónást folyamatosan érő új és új csapások az engedetlensége miatti büntetés voltak. De ismerjük a negyedik fejezetet is, ezért tudjuk, hogy Jónás egész könyve valójában Isten kegyelméről szól. Jónás azért menekült Isten elől, mert nem tetszett neki az a lehetőség, hogy Ninive lakói esetleg kegyelmet kapnak Isten türelme miatt, és semmiképpen nem akart semmilyen szerepet játszani abban, hogy Isten asszíroknak megkegyelmezzen.
Talán érthető ez a gondolkodás, ha figyelembe vesszük Ninive gonoszságának mértéktelenségét; ez a hozzáállás mégsem lehet elfogadható egy olyan ember számára, aki a kegyelem Istenét követi és szolgálja. Nem válogathatunk Isten tulajdonságai között, kiválasztva, hogy egy adott helyzetben melyik érvényesüljön. Isten nagyobb, jobb, irgalmasabb és félelmetesebb annál, amilyennek mi vagy Jónás szeretnénk, hogy legyen bizonyos helyzetekben.
A Tarsis felé vezető hajóút szörnyűsége, hogy Jónást kidobták a hajóból, hogy lenyelte őt egy bálna, nem isteni büntetés volt, hanem a kegyelem jele. Jónásnak a legjobbját kellett nyújtania Istennek, amire csak képes volt, de ehhez néhány dolgot meg kellett tanulnia. Makacssága, öntörvényűsége miatt csak ilyen kemény leckén át tudott tanulni.
Ha Isten megengedte volna Jónásnak, hogy elfusson a ninivei küldetés elől, akkor Jónás sosem tanulta volna meg kezelni és érteni Isten személyiségét. Ez hatalmas veszteség lett volna Jónásnak. Isten nem csak Ninivének kegyelmezett meg: kegyelmet adott a makacs Jónásnak is, sőt, a szívükben jó, de rossz istent követő tengerészeknek is.
A szinte még gyermek Mária, akit Isten kiválasztott, hogy Jézus Krisztus édesanyja legyen, az Írás egyik legbátrabb kijelentését fogalmazza meg. Az angyal néhány pillanattal korábban elhangzott szavaira reagálva, melyeken keresztül a Menny váratlanul belelépett Mária világába, a lány ezt válaszolta: "Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem a te beszéded szerint!" (Lk 1:38)
A "szolgáló" vagy "szolgálólány" olyan személy volt a Bibliai kor társadalmában, akinek megvolt a lehetősége rá, hogy szabadon távozzon, mégis úgy döntött, hogy tovább szolgálja mesterét rabszolgához hasonló módon. Mária önként vállalta, hogy egy ideig otthont készít az életéből a világ Megváltója számára, mert ez volt Isten vágya. Amikor az ő világa összetalálkozott Isten tervével, Mária meghalt önmaga számára és alávetette magát az Atyának.
Mikor idézted utoljára a Lukács 1:38-at? Kért tőled Isten valami nehezet mostanában? Hogyan válaszoltál?
Amikor Isten arra kéri egy gyermekét, hogy mondjon le saját akaratáról az Ő jó terve érdekében, gyakran küzdelem kezdődik az isteni és az emberi akarat között. Sajnálatos, hogy sok esetben nem a fiatal Mária érettségével és bölcsességével reagálunk ilyen helyzetben, hanem sajnáljuk magunkat, sírunk és panaszkodunk. Néhányan talán még azt az arcátlanságot is vesszük magunknak, hogy megkérdőjelezzük, hogy Isten tudja, mit csinál.
Mit kér tőled Isten? Arra kér, hogy szeress egy nehezen tolerálható személyt? Talán azt kéri tőled, hogy fogyatékkal élő gyermeket nevelj vagy kérlelhetetlen főnöknek dolgozz. Isten szolgálókat és szolgálólányokat keres: férfiakat és nőket, akik hajlandóak szeretetből szolgálni Őt. Isten ma is keresi azokat, akik önként az Ő rendelkezésére állítják magukat, engedelmeskedve neki, egyszerűen azért, mert a szívük teljesen az övé. Isten vágyik olyan embereket találni, akik megengedik, hogy Isten beleszóljon alaposan átgondolt és gondosan megtervezett életükbe elképzelhetetlen tervével. Ezt értjük szolga alatt.
Mária tiszta szíve és igaz döntése utolsó szavaiban mutatkozik meg legjobban: "történjék velem a te beszéded szerint!" Ilyen a te szíved szándéka is? Amikor a te akaratod konfliktusba kerül Isten szavával, akkor jársz a legjobban, ha Isten szava minden felett győz. Mária példáját követve minél hamarabb te is döntsd el ezt a vitát az emberi akarat és Isten szavának tekintélye között! Ami engem illet, én kijelentem, hogy az én életemben Isten Igéje lesz a legfontosabb tekintély, és aszerint fogok élni, mert én az ő szolgálója vagyok.
Boldogok, akiknek az útja tökéletes, akik az ÚR törvénye szerint élnek. Boldogok, akik megfogadják intelmeit, teljes szívvel keresik őt, nem követtek el álnokságot, hanem az ő útjain jártak. Te megparancsoltad, hogy utasításaidat pontosan megtartsák. Bárcsak állhatatosan járhatnék utadon, megtartván rendelkezéseidet! Akkor nem vallanék szégyent, ha figyelnék minden parancsolatodra. Tiszta szívből adok hálát neked, tanulva igazságos döntéseidet. Megtartom rendelkezéseidet, ne hagyj el engem soha! Hogyan tarthatja tisztán életútját az ifjú? Úgy, hogy megtartja igédet. Teljes szívből kereslek téged, ne engedd, hogy eltérjek parancsolataidtól! Szívembe zártam beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened. Áldott vagy te, URam! Taníts meg rendelkezéseidre! Ajkam fölsorolja szád minden döntését. Minden gazdagságnál nagyobb öröm, ha intelmeid szerint élhetek. Utasításaidon elmélkedem, és figyelek ösvényeidre. Gyönyörködöm rendelkezéseidben, igédről nem feledkezem meg. (Zsolt 119:1-16)
Az "engedelmesség" szó mára negatív kicsengésűvé vált. Hajlamosak vagyunk úgy gondolni az engedelmességre, mint a szándékunk ellenében meghozott döntésre, melyet kikényszerítettek belőlünk. Azért teszünk meg valamit, mert félünk a büntetéstől, ami akkor következne, ha nem tennénk meg, amire kényszerítve érezzük magunkat.
Ez azonban nem az a fajta engedelmesség, ami a Bibliában szerepel. Az Isten Igéje szerinti engedelmesség három összetevőből áll, mégpedig ezekből: szeretet + bizalom + tettrekészség = engedelmesség.
A Isten szerinti engedelmesség szeretettel kezdődik, ahogyan Jézus beszél erről a Jn. 14:15-ben: "Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat." Az engedelmesség annak a következménye, hogy tudod, hogy Isten szeret téged, és te is szereted Őt.
Sokan azt gondolják, hogy az engedelmesség az Istentől való félelem eredménye, holott Isten sokkal inkább azt szeretné, ha úgy tekintenénk az engedelmességre, mint a Vele való szeretet-közösség gyümölcsére. Az ilyen szeretet-közösség márpedig bizalmat épít fel. Miután pedig bízol abban, amit Isten mond neked, és hiszed, hogy Ő szeret téged, akkor ez arra fog motiválni, hogy tegyél is valamit – amit Ő kér tőled.
Látod, mindhárom összetevőre szükséged van, hiszen a tettrekészség szeretet nélkül üres játék, vallásoskodás. A szeretet pedig, ha nem társulnak hozzá tettek, pusztán duma marad.
Térjetek meg, ha megdorgállak, és én (Bölcsesség) kiárasztom rátok lelkemet, megismertetem veletek igéimet. Péld. 1:23
Isten a Péld. 1:23-ban azt mondja, hogy megismerteti velünk szavát, ha hallgatunk Rá és megtérünk, amikor korrigál minket. Feltárja előttünk a bölcsességet, és kijelentéseket ad. Csak annyit kell tennünk, hogy engedelmeskedünk Neki. Akkor rejtett kincseket fog feltárni nekünk az Igéből. Még csak a felszínéig sem jutottunk mindannak a kijelentésnek, ami az Igében van. Ha engedelmeskedünk Istennek, Ő világosan kinyilatkoztatja nekünk akaratát. Élő igéket (rhema), személyes kijelentéseket fogunk kapni Tőle!
Engedjétek, hogy a Szentlélek megváltoztassa a gondolkodásotokat. (Ef. 4:23 CEV)
A Bibliában egy fontos igazság újra és újra megjelenik: A Szentlélek ereje abban a pillanatban szabadul fel, amikor hitben kilépünk. Amikor Józsué egy áthatolhatatlan akadállyal szembesült, a Jordán folyama visszahúzódott – de csak azután, miután a vezetők engedelmességben és hitben beléptek a hömpölygő áradatba.
Isten arra vár, hogy először te lépj. Ne várd, hogy erősnek és magabiztosnak érezd magad! Indulj el gyengén is, tedd a jót, még ha félsz is, és az érzelmeid nem is támogatnak! Így tudunk együtt dolgozni a Szentlélekkel, és így fejlődik a jellemünk.
A megváltásunkhoz nincs szükség az erőfeszítéseinkre, de a szellemi növekedéshez bizony szükség van rájuk! Legalább nyolcszor olvashatjuk az Újszövetségben, hogy "minden erővel törekedjetek" abban a folyamatban, melyben Jézushoz válunk hasonlóvá. (lásd Luk. 13:24; Róma 14:19; Ef. 4:3; 2Tim. 2:15; Zsid. 4:11; 12:14; 2Pét 3:14.)
El kell engednünk a régi cselekvési szokásainkat. Minden... ami a régi élethez kapcsol, el kell hogy tűnjön. Ezek a dolgok teljesen romlottak. Szabaduljatok meg tőlük! (Ef.4:22 MSG).
Meg kell változtatnunk a gondolkozásunkat. Engedjétek, hogy a Szentlélek megváltoztassa a gondolkodásotokat! (Ef. 4:23 CEV). A Biblia azt mondja, "változzatok meg értelmetek megújulásával" (Róm. 12:2).
Jézusi szokásokat kell kifejlesztenünk. Jellemed alapvetően a szokásaid összessége: az, ahogy szokás szerint cselekszel. A Biblia ezt is mondja: "Öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett" (Ef. 4:24).
Anyja így szólt a szolgákhoz: "Bármit mondd nektek, tegyétek meg." János 2:5
Kért már Isten tőled olyan dolgot, aminek nem sok értelmét láttad? Nem csoda, hogy a szolgák csodálkoztak rajta, hogy Jézus miért kéri tőlük, hogy vízzel töltsék meg a kővedreket, mikor a bor fogyott el. Becsületükre legyen mondva, engedelmeskedtek – és meglátták Jézus első csodáját.
Még ha nem is érted, miért kér tőled Isten valamit, fogadd meg Mária tanácsát, és tedd meg! Isten meg fogja áldani engedelmességedet.
Amikor Dávid ránézett az óriásra, "sietett és futott a viadalra" (1Sám. 17:48). Dávid tudta, hogy ha sokáig nézegeti Góliátot, lehet, hogy ő maga fog elfutni. Azonnal akcióba lépett, és engedelmeskedett Istennek.
Nekünk is mindig ezt kell tennünk. Amikor Isten indít, hogy tegyél meg valamit, gyorsan tedd meg! Az Ő kegyelme ott lesz, hogy segítsen. Ne késlekedj! Akik halogatnak dolgokat, gyakran soha nem jutnak el az Istennek való engedelmességre. A jó szándék megvan bennük – de sajnálatos módon – a "megfelelő idő", úgy tűnik, soha nem jön el. Végül kudarcot vallanak, csupán azért, mert nem léptek ki hittel a megfelelő időben.
"Akiknél pedig a jó földbe esett, azok igaz és jó [engedelmes] szívvel hallgatják az igét, meg is tartják, és termést hoznak állhatatossággal." (Lk. 8:15)
Isten azokhoz beszél, akik már akkor eldöntik, hogy engedelmesek lesznek, mielőtt meghallják az üzenetet; nem pedig azokhoz, akik így szólnak: "Istenem, mondd meg, mit tegyek, és majd én eldöntöm, hogy megteszem-e." Ha együttműködő vagy, hallani fogod az Ő vezetését. A készséges szív jelenti azt a jó talajt, amiről Jézus a fenti Igeversben beszél.
Ez a honlap a Paksi Pünkösdi Gyülekezet hivatalos internetes megjelenési platformja. Az oldalon található tartalmak (egyéb jelzés hiányában) a Gyülekezet tulajdonai. Az integrált szolgáltatások külső szolgáltatók tulajdonai lehetnek.
A hozzászólás OpenID-regisztrációhoz kötött. Az oldalon tiszteletben tartjuk az emberi méltóságot.
Az itt publikált írásokra (egyéb jelzés hiányában) a CC-BY-NC-3.0 (vagy újabb) licenc érvényes – újrapublikálásuk és feldolgozásuk a forrás feltüntetése mellett lehetséges, kereskedelmi forgalomba nem hozhatóak.
Átirányítás
Honlapunk a paksipunkosdi.hu címen is elérhető, mely szintén a Paksi Pünkösdi Gyülekezet tulajdonában áll.