Kiáltás a pusztulásból

Felkészülés

Bárhol is vagy az életedben, bármilyen mentális, érzelmi és fizikai állapotban vagy, Isten jelen van. Jöjj, dicsérd őt, ahol és ahogyan éppen most vagy!

©WordLive.org & istockphoto.com

Textus: Jón 2 (EFO)

Jónás imádsága

1 Jónás így imádkozott Istenéhez, az Örökkévalóhoz a hal gyomrában:

2 "Az Örökkévalóhoz kiáltottam
szorult helyzetemben,
és ő meghallgatott engem!
A halál gyomrából kiáltottam hozzád,
mégis meghallottad hangomat!

3 Mert a mélységbe hajítottál,
a tenger közepébe dobtál,
körülvett az áradat,
összecsaptak hullámaid a fejem fölött,
s örvényeid elborítottak.
4 Már azt gondoltam:
bizony végleg eltaszítottál szemed elől!
Vajon láthatom-e még valaha
szent Templomodat?

5 Bezárult fölöttem a mély víz,
elborít az ár, a torkomig ér,
hínár szövődött fejemre,
6 a hegyek alapjáig süllyedtem,
örökre bezárultak
a föld reteszei mögöttem!

Örökkévaló Isten,
te mégis kiemelted
lelkem a pusztulásból!
7 Mikor elcsüggedtem,
rád emlékeztem,
imádságom feljutott eléd,
szent Templomodba.

8 Akik hitvány bálványokhoz
ragaszkodnak,
elhagyják az egyetlent,
aki könyörülhet rajtuk!
9 De én hálával áldozom neked, Istenem,
és fogadásaimat megadom!
Bizony, az Örökkévalótól
jön a szabadulás!"

10 Akkor szólt az Örökkévaló a halnak, az pedig kivetette Jónást a tenger partjára.

Üzenet

Egészen eddig csendben volt Jónás. Más prófétáktól eltérően ő meg sem próbálta kifejteni Istennek a fenntartásait (lásd 2Móz 4:1 ill. Jer 1:6). Erre a halálközeli élményre (vö. Jón 2:5-6) volt szüksége ahhoz, hogy felismerje, hogy csak az Istennel való élet számít. (vö. Jón 2:4)

Amikor szeretteink meghalnak, aggódhatunk amiatt, hogy vajon megbékéltek-e az Istennel. Jónás élménye bepillantást enged az élet utolsó pillanataiba. A halál pillanatában semmink nincsen, amit Isten elé hozhatnánk, csak szótlan kiáltásunk, amivel szellemünk az övéhez fordul. (vö. Jón 2:1,7)

Isten rendjkívüli kedvessége

Jónás imája tökéletlen volt – nem ismerte el engedetlenségét, sőt megpróbált kifogásokkal élve magyarázkodni (lásd Jón 2:4 és Jón 1:3), azt sugallva, hogy Isten elkergette őt. Mennyire megnyugtató Isten válaszának határtalan kedvessége! (vö. Jón 2:6)

Jónás élménye Jézus feltámadásának előképe, (lásd Mt 12:40) amelyben mi magunk is osztozunk. Jónás "alászállt" a halálba, Isten találkozott vele a hal "gyomrában" (vö. Jón 2:2) és arra utasította a bálnát, hogy adja vissza őt az életnek. (vö. Jón 2:10) Bizonyosak lehetünk benne, hogy amikor meghalunk, Isten találkozik velünk és megparancsolja a halálnak, hogy adjon át bennünket az új életre.

Válasz

A Róm 8:37-39 arra emlékeztet bennünket, hogy semmi sem választhat el bennünket Krisztus szeretetétől; még a halál sem. Ezt tudva imádkozz azokért, akik a halál torkával néznek szembe!

Mélyebbre eveznél?

Minden bizonnyal egyikünk sem mondhatja el magáról, hogy imádkozott már bálna gyomrában, mégis sokan jöttünk már Istenhez nagyon sötét helyeken. Most nem is annyira lényeges, hogy fizikai, érzelmi, vagy környezeti nyomás okozta a sötétséget, illetve hogy felelősök voltunk-e mi magunk valamilyen mértékben azért, hogy oda jutottunk.

Jónás imája az ilyen helyzetekből jól ismert, zavaros érzéseket mutatja.

Tudja, hogy Isten vele van, meghallja őt és válaszol, mégis elutasítva, elválasztva érzi magát Istentől. Reménytelennek érzi magát, a helyzetét, és összecsaptak a feje felett a hullámok – besokallt, nem lát kiutat. Mégis, panaszába reménység is vegyül. Isten képes rá, hogy visszaadja az életét, és meg is teszi. Jónás annyira biztos ebben, hogy a szabadításról múlt időben szól, ("Kiemelted lelkemet a pusztulásból.") holott még meg sem történt, hiszen még mindig a bálna gyomrában van.

Dávidhoz hasonlóan, aki a hetedik zsoltárban erről énekel, Jónás is tudja, hogy csak az Istenre tekintés és az ő személyébe vetett hit adhat neki erőt ahhoz, hogy szembenézzen a helyzetével – ezért emlékezteti magát arra, ahogyan Isten viselkedett azelőtt. Isten valóban Isten, és bár az ima nem nagyon beszél erről, az egész könyv mégis annak bizonyítéka, hogy Isten valóban kegyelmes, ezért lehet Jónásnak reménysége, bízhat benne, és szolgálhatja őt tovább. Nem is hangzik el Jónás szájából kérés arra vonatkozóan, hogy Isten szabadítsa őt meg; ő csak azt teszi, ami a dolga, Istent szolgálja a lehetetlen helyzetben. Isten pedig, nagy kegyelméből megszabadítja őt.

Írta: Penny Boshoff & Mary Evans
Forrás: WordLive.org
©2002-2011 Scripture Union

Tovább olvasom