Üdvözlünk!

Jó, hogy megtaláltál bennünket! Ez a blog a Paksi Pünkösdi Gyülekezet életét mutatja be, és rajta keresztül Te is kapcsolatba léphetsz velünk. Gyülekezetünk nagy szeretettel vár Téged minden alkalommal, amikor felkeresel bennünket akár itt, akár bármelyik összejövetelünkön.

70 évesek vagyunk!

2014-ben 70 éves lett a Paksi Pünkösdi Gyülekezet a közösség 1944-es alapítása óta. Isten hűségét az alapítókra és szolgálóinkra hálával emlékezve ünnepeljük.

Magunkról

Mi is az a Paksi Pünkösdi Gyülekezet, hogyan és miként, de mindenekelőtt miért...

Találj meg bennünket!

A Gyülekezet elérhetőségei, rendszeres rendezvényei, és sok más hasznos információ.

Letöltések

Minden vasárnapi tanításunkat megtalálod itt meghallgatásra és letöltésre is. A gyűjtemény hetente frissül!

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: fájdalom. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: fájdalom. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. december 25., kedd

Advent: "oktalan" ujjongás

A karácsonyban válik lehetővé az emberiségnek, hogy a Földön élve megtapasztalja a Menny örömét. Amikor Jézus eljött közénk, utat készített az boldogság számára egyenesen a szívedbe.

A hívő ember számára az egyik legfontosabb dolog a karácsonyban, hogy reagáljon Jézus megjelenésének örömére. Különösen akkor lényeges ez, ha körülményeid kihívást intéznek feléd, vagy csalódás ért. Ne várd, hogy az ünnepség elnyomja a fájdalom érzését – csak Isten jelenléte képes rá, hogy ezt megtegye, az ünnep erre nem képes.

Jézus születése előtt közel nyolcszáz évvel Ézsaiás próféta pontosan megjövendölte, hogy mit fog tenni a Messiás, amikor eljön. "Pedig a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta." (Ézs 53:4) Jézus nem csak azért jött, hogy a bűneid felvigye a fára, de azért is, hogy megszabadítson mindentől, ami gyászt és fájdalmat okoz neked az életben. Jézus elvette ezeket az érzéseket és eseményeket, felvitte őket magával a fára, és meghalt értük, hogy te boldogan élhess!

János már édesanyja méhében ugrált az örömtől, amikor a Jézussal várandós Mária megérkezett hozzájuk. A még meg sem született János arra az örömre reagált, ami Jézus jelenlétében van. "Mert íme, amint felfogta fülem köszöntésed hangját, ujjongva mozdult meg a magzat méhemben." (Lk 1:44) A "megmozdult" ebben az eredeti görög szövegben a "skirtao" szóval van leírva, ami szó szerint azt jelenti, hogy "ujjongva szökellni".

 A skirtao szó az egész Újszövetségben egyetlen helyen szerepel ezen kívül: "Boldogok vagytok, amikor gyűlölnek titeket az emberek, és amikor kiközösítenek, gyaláznak benneteket, és kitörlik neveteket mint gonosz nevet, az Emberfiáért. Örüljetek azon a napon, és ujjongjatok! Íme, nagy a ti jutalmatok a mennyben, mert ugyanezt tették atyáik a prófétákkal." (Lk 6:22-23; a fordító kiemelése)

Jánoshoz hasonlóan nekünk is ujjonganunk kell, bármikor tapasztaljuk meg Jézus jelenlétét. Az ujjongás ideje van, amikor szenvedünk. Az ujjongás ideje van, amikor bántanak, elárulnak, elutasítanak bennünket. Erre nincs logikus magyarázat, mégis ez az egészséges válasz ezekre a helyzetekre, érzésekre. Ujjongani csak akkor tudsz, ha Isten jelenlétében időzöl. Az Ő jelenléte képessé tesz téged a skirtao-ra életed legrosszabb pillanataiban.

Írta: Carol McLeod
©2012 Just Joy Ministries

2012. december 10., hétfő

Advent: csalódás?

Jézus Krisztus születése pedig így történt. Anyja, Mária jegyese volt Józsefnek, de mielőtt egybekeltek volna, kitűnt, hogy áldott állapotban van a Szentlélektől. Férje, József igaz ember volt, és nem akarta őt megszégyeníteni, ezért elhatározta, hogy titokban bocsátja el. (Mt 1:18-19)
A jegyesség a fiatal pár közös életében az egyik legboldogabb időszak. Órák telnek el a közös álmodozással arról, milyen boldogság is vár rájuk. A szerelem tökéletesnek és meggyengíthetetlennek tűnik ezekben az egyedülálló hetekben. 

Mária és József szerelmének története megmagyarázhatatlanul iszonyú fordulatot vett. Mária terhes lett, és József tudta, hogy nem ő az apa. A fiatalember gondolhatott minden rosszra. Máriát talán megerőszakolták; habár ő csendben kitartott hihetetlen nézete mellett, miszerint a megfogant gyermeket a Szent Szellem helyezte a méhébe.

Lehet, hogy Józsefnek az is eszébe jutott, hogy Máriának kényszerképzetei vannak. Hiszen másként hogyan lehetne megmagyarázni az események ilyen katasztrófába illő fordulatát? Aki azelőtt oly szeretetre méltó volt, hogyan lehet váratlanul ennyire csúf? Amire annyit vártak mindketten, már csak rettegést váltott ki Józsefből.

Tudjuk, hogy József nem hitt Mária szavainak, hiszen azt tervezte, hogy csendben elbocsátja őt. Ez volt akkoriban a legjóindulatúbb, legtörődőbb lehetősége a jegyben járó, mégis a megcsalás agóniáját megízlelő férfinak. Jogos és elfogadott eljárás lett volna részéről, hogy megköveztesse mástól terhes menyasszonyát. Akár azt is megvárhatta volna, hogy megszülessen a kisbaba, és aztán a babát az anyjával együtt kövezzék halálra – ezt is megtehette volna a kor igazságszolgáltatása és társadalmi berendezkedése szerint. Elbocsátani jegyesét, és soha többet nem hallani felőle, a végső áldozat, a szeretet legnagyobb kifejeződése volt József részéről ebben a helyzetben.

Nem is tudjuk elképzelni, mekkorát csalódott József Istenben és szíve választottjában, akit mindennél jobban szeretett a világon. Élt és halt menyasszonyáért, mással sem tudott gondolni Márián kívül, de a közös élet helyett az elbocsátás örök távolsága, a búcsú keserűsége várt rá. József kétség nélkül meg lehetett róla győződve, hogy az álmaiban szereplő, magasztalt és hibátlannak látott lány más férfinak adta szüzességét.

József nem érdemelt ilyen szívet tépő  fájdalmat, megalázást. Sokkal inkább "érdemelt" volna örömteli, felhőtlen esküvőt, szeplőtlen, igaz szerelmet.

Talán József nevét is beszennyezte Názáret utcanyelve. Gyermekkori barátai összekacsinthattak, vihoghattak a háta mögött. Ráadásul még a szülők elé is kellett állnia, Mária szülei és saját szülei elé. Habár ártatlan volt, nem tehetett semmiről, megvolt az esélye, hogy talán nem hisznek neki. Akárhogyan is, az bizonyos, hogy a csalódott, összetört szívű fiatalember számára semmi ünnepi érzést, emelkedett hangulatot, boldogságot nem ígértek az előtte álló hónapok.

Ez év karácsonyán te is értetlenül állsz lesújtó csalódások közepette? Azt kívánom neked, engedd meg a karácsony Szellemének, aki Jézust a látható, anyagi világba elhozta, hogy beborítsa életed sajgón fájó valóságát. Ne engedd, hogy a csalódásaid meghatározzák, milyen karácsonyod lesz! Engedd inkább, hogy a karácsony örökre beírja jelét a lelkedbe, átírva csalódásaidat!
Mivel tehát megigazultunk hit által, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által. Őáltala kaptuk hitben a szabad utat ahhoz a kegyelemhez, amelyben vagyunk, és dicsekszünk azzal a reménységgel is, hogy részesülünk az Isten dicsőségében. De nem csak ezzel dicsekszünk, hanem a megpróbáltatásokkal is, mivel tudjuk, hogy a megpróbáltatás munkálja ki az állhatatosságot, az állhatatosság a kipróbáltságot, a kipróbáltság a reménységet; a reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szentlélek által. (Róm 5:1-5)

Írta: Carol McLeod
©2012 Just Joy Ministries

Twitter Delicious Facebook Digg Stumbleupon Favorites More