„Ezek után is csak vétkeztek, és nem
hittek csodáiban. Ezért hiábavalóságban hagyta telni napjaikat, esztendeiket
rémületben.” Zsolt 78,32-33.
„Hiszem, ha
látom”, szokták mondani. Az izraeliták láttak, és mégsem hittek! Az Egyiptomból
való kiszabadulás, és a pusztai vándorlás során újra és újra látták Isten hatalmas
csodáit, de amikor valami nehézség támadt, rögtön lázadtak és nem működtek
együtt Istennel. A csodákból nem tanulták meg, hogy bízzanak Jahvéban. Ennek az lett a
következménye, hogy nem tudtak bemenni az ígéret földjére. Megrekedtek a
pusztában, évekig egy hegyet kerülgetve.
„A fölösleges dolgok fölöslegessé teszik az
életet” (Pasolini). Hasonló dolog történt Izrael népével is. Azt olvassuk, hogy „hiábavalóságban” teltek a
napjaik – haszontalanul, céltalanul. Milyen szomorú! Ha azt akarjuk, hogy Isten
jó tervei megvalósuljanak életünkben, ha szeretnénk egy tartalmas, előrevivő
életet élni, higgyünk az Úrban, higgyünk a csodáiban! Emelkedjünk felül
félelmeinken, lépjünk, működjünk Vele együtt! Ő megteszi azt, amit mi nem
tudunk! Ő a csodák Istene!
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése