"Rendkívüli mértékben, sőt erőnkön felül megterheltettünk, annyira, hogy az életünk felől is kétségben voltunk. Sőt mi magunk is elszántuk magunkat a halálra azért, hogy ne önmagunkban bizakodjunk, hanem az Istenben, aki feltámasztja a halottakat." (2Kor 1:8b-9)
Vajon Jézus szenvedett? Volt néha magányos? Megkörnyékezte a csüggedés? Vajon előfordult, hogy félreértették, rágalmazták, vagy igazságtalanul vádolták? Persze! Egyikőnk sem mentes a szenvedéstől, a magánytól, a csüggedéstől, vagy az igazságtalan vádlásoktól, mert Isten Krisztus jellemét akarja kiformálni bennünk, és ehhez át kell mennünk ugyanazokon a dolgokon, amint amin Krisztus átment.
Ez azt jelenti, hogy Isten okozza a tragédiákat? Nem. Isten jó; Ő soha nem okoz bajt, és nem tesz rosszat. De javunkra tudja fordítani a sötét, vészterhes időszakokat. Arra használja, hogy megtanítson Benne bízni, megtanítson másokon segíteni, és közelebb kerüljünk a többi hívőhöz.
A Biblia 2Kor 1:8b-9-ben ezt mondja: "Rendkívüli mértékben, sőt erőnkön felül megterheltettünk, annyira, hogy az életünk felől is kétségben voltunk. Sőt mi magunk is elszántuk magunkat a halálra azért, hogy ne önmagunkban bizakodjunk, hanem az Istenben, aki feltámasztja a halottakat."
Mit tehetünk a nehéz időkben? Először is, ne csüggedj el! Aztán emlékezz rá, hogy Isten veled van! Végül bízd rá magad Isten oltalmára és vezetésére! Mindnyájunknak vannak nehéz időszakai. A különbség a hívő és nem hívő között nem az árnyék hiánya, hanem a Fény jelenléte.
Írta: Rick Warren
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése