Ha ismered Eszter
történetét, tudod, hogy Esztert választotta ki Ahasvéros király, hogy birodalmának
királynői rangjára emelje, aki egy Mordokaj nevű zsidó ember unokatestvére, és
fogadott lánya volt. Mint fiatal lány a király háremébe került. Biztos vagyok
benne, hogy nem ez volt a terve az életére nézve. Az egész helyzet ijesztő
lehetett számára, és ez abban az időben, még gonosznak is tűnhetett. A háremben
csak az volt a feladata, hogy felkészüljön arra az egy éjszakára, amit a
királlyal fog tölteni. Aztán amikor eljött az idő, Isten kedvessé tette őt a
király előtt, és őt választották királynőnek (Eszter 2:7-17). Nemigen tudhatta
akkor még, hogy Isten azért helyezte őt ebbe a pozícióba, hogy egy nemzet
életét megmentse (Eszter 3:5, 6).
Talán nekünk is van egy
elképzelésünk az életünkről, de aztán valami történik, ami áthúzza számításainkat.
Gyakran nem akarjuk elfogadni, és nehezményezzük a változást, de bármit is teszünk,
mégis úgy tűnik, hogy ez az új dolog Isten akarata a számunkra. Nem tudjuk elképzelni,
hogy ebből hogyan jöhet ki jó, de Isten gondolataiban van egy terv, ami sokkal
jobb, mint a mienk.
Mordokaj azt mondta
Eszternek, hogy „ezért az időért” került királyságra (Eszter 4:14), hisz a
zsidókat a kiirtás veszélye fenyegette. Küldetése az volt, hogy megmentse őket
a pusztulástól, és ha nem teszi meg amit Isten kér tőle, ő is elveszett volna a
többiekkel együtt (Eszter 4:1). Eszter beleegyezett és elfogadta, hogy
megteszi, amit meg kell.
Imádkozok, hogy tudjunk
mi is olyan bátrak lenni mint Eszter, még ha ez irányváltoztatással jár is.
Írta: Joyce Meyer
