2017. október 5., csütörtök

Kereszthordozás






Ekkor magához hívta a sokaságot tanítványaival együtt, és ezt mondta nekik: „Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem” (Márk 8:34).

Jézus egy kereszten halt meg értünk, és azt mondta, hogy akik követni akarják őt, azoknak is keresztet kell hordozniuk (Márk 8:34). Mi az a kereszt, amit nekünk, Jézus Krisztusban hívőknek hordoznunk kell? A kereszt nem egy betegség, csapás, vagy bármi egyéb nyomorúság. Vannak, akik a keresztyénséget inkább teherviselésként szeretik beállítani, nem pedig egy örömteli kapcsolatnak.

Igen, keresztet kell viselnünk, de Jézus azt mondta, hogy a kereszt, az az önzetlen élet. Azt mondta, hogy el kell felejtkeznünk önmagunkról, saját érdekeinkről. Ez szó szerint azt jelenti, hogy Istenért és másokért kell élnünk. Le kell tennünk saját életünket, és mások és Isten királyságának javára kell cselekednünk. Amikor egy önzetlen élet melletti döntésre gondolunk, valami mélyen bennünk tiltakozik, „És velem mi lesz?” A jó hír az, hogy Isten majd gondot visel ránk, ha mi megtesszük azt, amire ő kér. Az engedelmesség minden egyes cselekedete egy elvetett mag, amely a békesség, öröm és áldás gazdag aratását hozza az életünkbe.

Tölthetjük úgy is napjainkat, hogy magunkkal foglalkozunk, de így végül szegények és boldogtalanok leszünk. Isten nem arra hívott el, hogy magunkra körül forogjunk. Nem arra hívott el, hogy befelé forduljunk, hanem kifelé. Fordulj oda másokhoz, nyújts segítő kezet és Isten majd lehajol hozzád és betölti minden szükségedet.

Isten útja néha pont ellenkezője saját elképzeléseinknek. Azt mondja, hogy az elsők lesznek az utolsók; hogy a legnagyobb az, aki mindenki szolgája; és hogy több pénzhez juss, annak az a módja, hogy adj abból, amid van. Egyik állítás sem tűnik logikusnak a természetes gondolkodás számára, de működik! Isten módszerei működnek!

Ne félj attól, hogy rábízd magad Istenre. Szánd oda magad, vesd el életedet „magként”, és készülj fel egy nagyszerű életre. Jézus azt mondta, hogy míg a földbe esett gabonamag el nem hal, egymaga marad, de ha elhal, sok gyümölcsöt terem (Ján. 12:24).
Írta: Joyce Meyer

0 hozzászólás:

Megjegyzés küldése

Twitter Delicious Facebook Digg Stumbleupon Favorites More