2017. október 5., csütörtök
Kereszthordozás
Ekkor
magához hívta a sokaságot tanítványaival együtt, és ezt mondta nekik: „Ha
valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és
kövessen engem” (Márk 8:34).
Jézus egy kereszten halt meg
értünk, és azt mondta, hogy akik követni akarják őt, azoknak is keresztet kell
hordozniuk (Márk 8:34). Mi az a kereszt, amit nekünk, Jézus Krisztusban
hívőknek hordoznunk kell? A kereszt nem egy betegség, csapás, vagy bármi egyéb
nyomorúság. Vannak, akik a keresztyénséget inkább teherviselésként szeretik beállítani,
nem pedig egy örömteli kapcsolatnak.
Igen, keresztet kell viselnünk,
de Jézus azt mondta, hogy a kereszt, az az önzetlen élet. Azt mondta, hogy el
kell felejtkeznünk önmagunkról, saját érdekeinkről. Ez szó szerint azt jelenti,
hogy Istenért és másokért kell élnünk. Le kell tennünk saját életünket, és mások
és Isten királyságának javára kell cselekednünk. Amikor egy önzetlen élet
melletti döntésre gondolunk, valami mélyen bennünk tiltakozik, „És velem mi
lesz?” A jó hír az, hogy Isten majd gondot visel ránk, ha mi megtesszük azt,
amire ő kér. Az engedelmesség minden egyes cselekedete egy elvetett mag, amely
a békesség, öröm és áldás gazdag aratását hozza az életünkbe.
Tölthetjük úgy is napjainkat,
hogy magunkkal foglalkozunk, de így végül szegények és boldogtalanok leszünk.
Isten nem arra hívott el, hogy magunkra
körül forogjunk. Nem arra hívott el, hogy befelé forduljunk, hanem kifelé. Fordulj
oda másokhoz, nyújts segítő kezet és Isten majd lehajol hozzád és betölti minden
szükségedet.
Isten útja néha pont ellenkezője saját
elképzeléseinknek. Azt mondja, hogy az elsők lesznek az utolsók; hogy a
legnagyobb az, aki mindenki szolgája; és hogy több pénzhez juss, annak az a
módja, hogy adj abból, amid van. Egyik állítás sem tűnik logikusnak a
természetes gondolkodás számára, de működik! Isten módszerei működnek!
Ne félj attól, hogy rábízd magad
Istenre. Szánd oda magad, vesd el életedet „magként”, és készülj fel egy
nagyszerű életre. Jézus azt mondta, hogy míg a földbe esett gabonamag el nem
hal, egymaga marad, de ha elhal, sok gyümölcsöt terem (Ján. 12:24).
Írta: Joyce Meyer
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése