Hiszen minket Isten a
saját kezével alkotott: arra teremtett bennünket a Krisztus Jézusban, hogy
nemes tetteket vigyünk véghez. Ezeket pedig Isten már előre elkészítette a
számunkra, hogy lépésről lépésre ezeken haladjunk. (Eféz 2,10. egyszerű ford.)
Tetteinknek jelentősége
van. Még ha az kicsinek, hétköznapinak tűnik is.
Philip Yancey írja, „A
görög és római istenek nemigen törődtek azzal, mit művelnek egymással az
emberek a földön. Az antik világ szerint az életben az történt „odalent, ami
odafönt”. Ha Zeusz megharagudott, villámlott az ég. A keresztyénség megfordítja
a képletet: mindannak, amit teszünk végső soron örök következménye lesz. Az
angyalok örvendeznek, ha egy bűnös megtér. Ha valakinek egy pohár vizet adunk
Jézus nevében, a menny épp olyan áldozati ajándékként fogadja, akár egy
gyönyörű szonettet vagy dicsőítő éneket. A Bibliából sugárzik a bizonyosság: az
élet minden pillanata jelentőséggel bír.”
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése