2020. július 8., szerda

Szemeid előre nézzenek

„A te szemeid előre nézzenek, és szemöldökid egyenest magad elé irányuljanak. Egyengesd el lábaid ösvényit, s minden te útaid állhatatosak legyenek. Ne térj jobbra, se balra, fordítsd el a te lábadat a gonosztól.” (Példabeszédek 4,25-27)

Fontos az életben az előrehaladás, a célra-tartás. Isten azt akarja, hogy előre nézzünk, ne hátra. Sokan leragadnak a múltban. Fontos, hogy a mában éljünk. Minden napra készítsünk tervet és ahhoz tartsuk magunkat. Célszerű felírni valahova, hogy a mai napon mit szeretnénk elvégezni. Persze előfordul, hogy közbejön valami, és nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy elterveztük. Ez nem baj, legyünk rugalmasak. De egy irányvonal, egy terv, mindig legyen előttünk. Távolabbra tekintve is legyenek elképzeléseink. Mit szeretnék ezen a héten megvalósítani? Mit szeretnék ebben az évben elérni?
„Egyengesd el lábaid ösvényit, s minden te útaid állhatatosak legyenek.” Imádkozó szívvel mérlegeljünk dolgokat, lehetőségeket, legyenek célkitűzéseink és következetesen ezek mentén haladjunk. Legyünk kitartóak, főleg akkor, amikor lankad a kedv, és a lelkesedés. Ha Isten adott nekünk egy igét, arra figyeljünk. Isten szavát tartsuk szem előtt, mikor különféle dolgok, körülmények próbálnak elbizonytalanítani. Könnyen kifolyhat az idő a kezünk közül. Olyan könnyű leragadni például a képernyő előtt, vagy elmerülni egy kedvtelésben, míg a keményebb munkák, az önfegyelmet igénylő tennivalók elmaradnak.
„Ne térj jobbra, se balra, fordítsd el a te lábadat a gonosztól”, olvassuk a 27. versben. A megkeseredés például lehet egy olyan kísértés, ami megpróbál letéríteni a helyes útról. Egy-egy minket ért sérelem után nagy erővel támadhat a keserűség, és szinte kényszerítő erővel akar az önsajnálat, harag mellékösvényeire terelni. De „ne térj jobbra, se balra”, olvassuk az Igében.
Megkísérhet a túlzott másokra figyelés is. Amikor látom a másik életét, talentumait, és elkezdem hozzá hasonlítani magam, vagy próbálom utánozni. Ez is egy mellékvágány, ami eltérít saját elhívásomtól. Valaki egyszer ezt írta, „vannak gondolatok, melyek arra várnak, hogy én gondoljam ki, vannak még megíratlan saját dalok, elmondatlan saját imák”. Maradjunk „saját ösvényünkön”, figyeljünk Jézusra, és legyünk állhatatosak. Végezzük el azokat a feladatokat, melyeket Isten ránk, és csakis ránk bízott!



0 hozzászólás:

Megjegyzés küldése

Twitter Delicious Facebook Digg Stumbleupon Favorites More