„A te szemeid előre
nézzenek, és szemöldökid egyenest magad elé irányuljanak. Egyengesd el lábaid
ösvényit, s minden te útaid állhatatosak legyenek. Ne térj jobbra, se balra,
fordítsd el a te lábadat a gonosztól.” (Példabeszédek 4,25-27)
Fontos az életben az
előrehaladás, a célra-tartás. Isten azt akarja, hogy előre nézzünk, ne hátra.
Sokan leragadnak a múltban. Fontos, hogy a mában éljünk. Minden napra
készítsünk tervet és ahhoz tartsuk magunkat. Célszerű felírni valahova, hogy a
mai napon mit szeretnénk elvégezni. Persze előfordul, hogy közbejön valami, és nem
úgy alakulnak a dolgok, ahogy elterveztük. Ez nem baj, legyünk rugalmasak. De
egy irányvonal, egy terv, mindig legyen előttünk. Távolabbra tekintve is
legyenek elképzeléseink. Mit szeretnék ezen a héten megvalósítani? Mit
szeretnék ebben az évben elérni?
„Egyengesd el lábaid ösvényit, s minden te útaid állhatatosak
legyenek.” Imádkozó szívvel mérlegeljünk dolgokat, lehetőségeket, legyenek célkitűzéseink
és következetesen ezek mentén haladjunk. Legyünk kitartóak, főleg akkor, amikor
lankad a kedv, és a lelkesedés. Ha Isten adott nekünk egy igét, arra
figyeljünk. Isten szavát tartsuk szem előtt, mikor különféle dolgok, körülmények
próbálnak elbizonytalanítani. Könnyen kifolyhat az idő a kezünk közül. Olyan könnyű
leragadni például a képernyő előtt, vagy elmerülni egy kedvtelésben, míg a
keményebb munkák, az önfegyelmet igénylő tennivalók elmaradnak.
„Ne térj jobbra, se balra, fordítsd el a te lábadat a gonosztól”, olvassuk a 27. versben. A megkeseredés például lehet egy olyan
kísértés, ami megpróbál letéríteni a helyes útról. Egy-egy minket ért sérelem
után nagy erővel támadhat a keserűség, és szinte kényszerítő erővel akar az
önsajnálat, harag mellékösvényeire terelni. De „ne térj jobbra, se balra”, olvassuk az Igében.
Megkísérhet a túlzott másokra
figyelés is. Amikor látom a másik életét, talentumait, és elkezdem hozzá
hasonlítani magam, vagy próbálom utánozni. Ez is egy mellékvágány, ami eltérít
saját elhívásomtól. Valaki egyszer ezt írta, „vannak gondolatok, melyek arra
várnak, hogy én gondoljam ki, vannak még megíratlan saját dalok, elmondatlan
saját imák”. Maradjunk „saját ösvényünkön”, figyeljünk Jézusra, és legyünk
állhatatosak. Végezzük el azokat a feladatokat, melyeket Isten ránk, és csakis
ránk bízott!
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése