„De ti megszégyenítettétek
a szegényt”, írja Jakab olvasóinak (Jak 2,6). Mindig törekednünk
kell arra, hogy gondolkodásunkat Isten gondolkodásához igazítsuk. És persze
arra is, hogy a viselkedésünk is legyen istenes, Istennek tetsző. Jakab leírja,
hogy Isten hogyan gondolkodik a szegényekről és a gazdagokról: nem
személyválogató! Ezért nekünk sem kellene személyválogatóknak lennünk. „De ti”,
írja Jakab, megalázó módon bántok a szegényekkel. Bánjunk minden emberrel
tisztelettel, megbecsüléssel. Hisz Isten is ezt teszi. Előtte minden ember személye
egyformán értékes.
„Testvéreim,
amikor dicsőséges Urunkba, a Jézus Krisztusba vetett hitetek szerint éltek, ne
legyetek személyválogatók. Mert ha belép hozzátok a gyülekezetbe fényes ruhában
egy aranygyűrűs férfi, és ugyanakkor egy szegény is belép kopott ruhában,
és ti arra figyeltek, aki a fényes ruhát viseli, sőt ezt mondjátok neki:
"Te ülj ide kényelmesen", a szegényhez pedig így szóltok: "Te
állj oda", vagy "Ülj le ide a zsámolyomhoz", nem
kerültetek-e ellentmondásba önmagatokkal, és nem lettetek-e gonosz szándékú
bírákká? Figyeljetek csak ide, szeretett testvéreim: vajon nem Isten
választotta-e ki azokat, akik a világ szemében szegények, hogy hitben gazdagok
legyenek, és örököljék azt az országot, amelyet Isten az őt szeretőknek ígért.
De ti megszégyenítettétek a szegényt.” (Jakak
2,1-6, ufo)
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése