Jézus Krisztus születése pedig így történt. Anyja, Mária jegyese volt Józsefnek, de mielőtt egybekeltek volna, kitűnt, hogy áldott állapotban van a Szentlélektől. Férje, József igaz ember volt, és nem akarta őt megszégyeníteni, ezért elhatározta, hogy titokban bocsátja el. (Mt 1:18-19)
A jegyesség a fiatal pár közös életében az egyik legboldogabb időszak. Órák telnek el a közös álmodozással arról, milyen boldogság is vár rájuk. A szerelem tökéletesnek és meggyengíthetetlennek tűnik ezekben az egyedülálló hetekben.
Mária és József szerelmének története megmagyarázhatatlanul iszonyú fordulatot vett. Mária terhes lett, és József tudta, hogy nem ő az apa. A fiatalember gondolhatott minden rosszra. Máriát talán megerőszakolták; habár ő csendben kitartott hihetetlen nézete mellett, miszerint a megfogant gyermeket a Szent Szellem helyezte a méhébe.
Lehet, hogy Józsefnek az is eszébe jutott, hogy Máriának kényszerképzetei vannak. Hiszen másként hogyan lehetne megmagyarázni az események ilyen katasztrófába illő fordulatát? Aki azelőtt oly szeretetre méltó volt, hogyan lehet váratlanul ennyire csúf? Amire annyit vártak mindketten, már csak rettegést váltott ki Józsefből.
Tudjuk, hogy József nem hitt Mária szavainak, hiszen azt tervezte, hogy csendben elbocsátja őt. Ez volt akkoriban a legjóindulatúbb, legtörődőbb lehetősége a jegyben járó, mégis a megcsalás agóniáját megízlelő férfinak. Jogos és elfogadott eljárás lett volna részéről, hogy megköveztesse mástól terhes menyasszonyát. Akár azt is megvárhatta volna, hogy megszülessen a kisbaba, és aztán a babát az anyjával együtt kövezzék halálra – ezt is megtehette volna a kor igazságszolgáltatása és társadalmi berendezkedése szerint. Elbocsátani jegyesét, és soha többet nem hallani felőle, a végső áldozat, a szeretet legnagyobb kifejeződése volt József részéről ebben a helyzetben.
Nem is tudjuk elképzelni, mekkorát csalódott József Istenben és szíve választottjában, akit mindennél jobban szeretett a világon. Élt és halt menyasszonyáért, mással sem tudott gondolni Márián kívül, de a közös élet helyett az elbocsátás örök távolsága, a búcsú keserűsége várt rá. József kétség nélkül meg lehetett róla győződve, hogy az álmaiban szereplő, magasztalt és hibátlannak látott lány más férfinak adta szüzességét.
József nem érdemelt ilyen szívet tépő fájdalmat, megalázást. Sokkal inkább "érdemelt" volna örömteli, felhőtlen esküvőt, szeplőtlen, igaz szerelmet.
Talán József nevét is beszennyezte Názáret utcanyelve. Gyermekkori barátai összekacsinthattak, vihoghattak a háta mögött. Ráadásul még a szülők elé is kellett állnia, Mária szülei és saját szülei elé. Habár ártatlan volt, nem tehetett semmiről, megvolt az esélye, hogy talán nem hisznek neki. Akárhogyan is, az bizonyos, hogy a csalódott, összetört szívű fiatalember számára semmi ünnepi érzést, emelkedett hangulatot, boldogságot nem ígértek az előtte álló hónapok.
Ez év karácsonyán te is értetlenül állsz lesújtó csalódások közepette? Azt kívánom neked, engedd meg a karácsony Szellemének, aki Jézust a látható, anyagi világba elhozta, hogy beborítsa életed sajgón fájó valóságát. Ne engedd, hogy a csalódásaid meghatározzák, milyen karácsonyod lesz! Engedd inkább, hogy a karácsony örökre beírja jelét a lelkedbe, átírva csalódásaidat!
Mivel tehát megigazultunk hit által, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által. Őáltala kaptuk hitben a szabad utat ahhoz a kegyelemhez, amelyben vagyunk, és dicsekszünk azzal a reménységgel is, hogy részesülünk az Isten dicsőségében. De nem csak ezzel dicsekszünk, hanem a megpróbáltatásokkal is, mivel tudjuk, hogy a megpróbáltatás munkálja ki az állhatatosságot, az állhatatosság a kipróbáltságot, a kipróbáltság a reménységet; a reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szentlélek által. (Róm 5:1-5)
Írta: Carol McLeod
©2012 Just Joy Ministries
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése