Korvin János 1924-2025

Fájó szívvel, de Isten akaratában megnyugodva tudatjuk, hogy Korvin János életének 102. évében hazaérkezett Megváltójához. 

Korvin János a Paksi Pünkösdi Gyülekezet alapítójának, Korvin Henriknek a fia, aki édesapjától 1953-ben vette át a gyülekezet vezetését. János – vagy ahogyan az utóbbi időben mi ismertük, János bácsi – 1953-tól 1991-ig tartó hosszú, és a hitélet gyakorlását megnehezítő időszakban volt lelkipásztora a Gyülekzetünknek, de szolgálata nem ért véget ekkor. Két ízben is felvállalta még a gyülekezet pásztorlását előbb Durkó Albert, utóbb Szentesi Zoltán lelkipásztorok más szolgálati helyre távozása után. Az 1996-tól 2001-ig, majd a 2003-tól 2005-ig tartó időszakokat is beleszámolva Korvin János közel fél évszázadon át, összesen 47 évig vitte vállán szeretett gyülekezetét, melyért utolsó pillanatig felelősséget érzett. Emellett körzeti lelkipásztorként áldozatkészen szolgálta a Tolnában, Somogyban, Fejérben és Baranyában élő hívőket, házicsoportokat és gyülekezeteket. Szolgálatáról a Gyülekezet történelmében írtunk bővebben.

A Korvin család ötödik gyermekeként János 1924. március 17-én született Budapesten. Családjával 1941-ben költözött Paksra. 1948-ban vette feleségül Weller Katalint, akivel példás harmóniában és boldog házasságban éltek 2016-ig, amikor felesége mennyei otthonába költözött. Hét gyermekük, húsz unokájuk és eddig huszonhét dédunokájuk született. Földi futását 2025. szeptember 30-án 21:45 órakor fejezte be győztesen, amikor a róla hosszú idő óta fáradhatatlanul gondoskodó gyermekei köréből örökkévaló otthonába távozott.

Megingathatatlan hite, Istenhez eltökélt ragaszkodása, és az emberek felé forduló, törődő szeretete, és utolsó évtizedét méltósággal viselő Istenre mutatása minta számunkra, akik az életpéldáját követni szeretnénk. Úgy vitte a keresztjét, hogy közben mindig volt szíve és ereje szolgálni. Nem tudjuk felsorolni, de a mennyei könyvtárban hosszú és precíz lista van arról, akiket szellemi atyaként támogatott, miközben saját erejéből segített úgy, hogy a Gyülekezettől fizetést nem fogadott el, hanem férfiszabóként biztosította családja számára a megélhetést.

Gyülekezetünkben utoljára ez év március 16-án kért és kapott szót, amikor 101. születésnapját ünnepeltük. Ezt a lehetőséget is arra ragadta meg, hogy szívünkre helyezze az Isten Igéjének tekintélyét. Mintegy örökségként hagyta ránk, hogy hallgassunk Isten írott Szavára, szeressük lelki testvéreinket, hűséggel ragaszkodjunk Istenhez, a gyülekezethez és testvéreinkhez. Ő maga egész életében ezt tette.

A mi szívünk nehéz a hiányától, de a Mennyben örömmel szólnak a harsonák a hazaérkező hősnek.

Korvin János búcsúztatása 2025. október 11-én szombaton 13:00 órakor lesz a paksi református temetőben.

2Tim 4:7-8 "Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, végezetre eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró ama napon."

Korvin János halálának híréről a Magyar Pünkösdi Egyház is beszámolt: https://punkosdi.hu/megvaltojahoz-koltozott-korvin-janos/

Tovább olvasom

A megélt igazság tesz szabaddá

A megélt igazság tesz szabaddá

„Monda azért Jézus a benne hívő zsidóknak: Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonnyal az én tanítványaim vagytok; És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.” (Ján 8,31-32)

Sokszor idézik a 32. verset önmagában. De a 32. vers szorosan kapcsolódik a 31.-hez. Egy láncolat, egymáshoz kapcsolódó, összefüggő lépések sorozata van itt:

Megmaradok Jézus beszédeiben à A tanítványa leszek à És akkor megismerem az igazságot à Az igazság szabaddá tesz

Lehetne úgy is fogalmazni, hogy ha folyamatosan követem Jézus tanítását, ha engedelmes vagyok neki, ha megélem a tanítását (a Jézus beszédeiben való megmaradás erre utal), akkor megismerem az igazságot, mely szabaddá tesz.

Persze egy igazság felismerése, egy kijelentés is bír szabadító erővel, de a megélt igazság tesz tartósan, valóban szabaddá!

 

Tovább olvasom

Maradék

 Megbecsülni, összegyűjteni, félretenni, nem tékozolni. Ezek a fogalmak jutnak eszembe, amikor József történetében arról olvasok, hogy Egyiptomban a hét bő esztendő idején József összegyűjtötte és félretette a felesleges, illetve a bőség miatt el nem fogyasztott gabonát. A hét szűk esztendő idején a félretett gabona emberek tömegeit mentette meg az éhenhalástól.

Más bibliai történetekben is látjuk ezt az alapelvet. Amikor Jézus kenyérszaporítással megvendégelte az ötezer embert, a kenyér maradékokat összegyűjtette tanítványaival. Tizenkét kosár telt meg így! Jézus megbecsülte a maradékot.

Ruth Boáz mezején összeszedte az aratáskor elhullajtott gabonamagokat, így biztosítva a megélhetést maga és anyósa számára. A szedegetés közben, „mellesleg”, férjet is talált J.

Megbecsülni, összegyűjteni, félretenni, nem tékozolni, nem pazarolni - a Bibliában ezt az alapelvet látjuk megjelenni. Amikor anyagilag jól megy sorunk, gondoljunk arra, hogy jöhetnek szűkebb idők is, és bánjunk bölcsen a javainkkal. „Nem örökkévaló a gazdagság”, olvassuk Péld 27,24-ben.

A mag a Bibliában Isten Igéjének a jelképe is. Ha Istentől kapunk kijelentést, becsüljük meg. „Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened”, olvassuk Zsolt 119,11-ben. Mária szívében forgatta a hallottakat (Luk 2,19). Szellemileg szűk esztendőkben táplálhatnak azok a kijelentések, amiket Istentől kaptunk a napfényes időszakokban. A „mag” megbecsülésének másik módja, hogy elvetjük mások életébe; hogy hirdetjük, szóljuk az Isten szavát.

Tovább olvasom

Összeköttetés

„Ha a szíved kószál és szenved, óvatosan vidd vissza a helyére és helyezd gyengéden a te Istened jelenlétébe. És ha soha semmi mást nem csináltál egész életedben, csak a szívedet hoztad vissza és helyezted Isten jelenlétébe, habár újra és újra elfutott miután visszahoztad, akkor nem éltél hiába.” (Szalézi Sz. Ferenc)

Fontos hogy az Úrral folyamatos összeköttetésben legyünk. Ez folyamatos odafigyelést, igazodást igényel. Mert a mindennapi élet sodrása, az élet gondjai és örömei elfojthatják bennem az „áramlást”. Azt az áramlást, melyben a szívem az Úr jelenlétében tud maradni, melyben gondolok rá, szólok hozzá, és melyben ő is tud szólni hozzám.

Ha mi magunk betöltjük a bennünk levő űrt, ott az Úrnak nem sok keresnivalója marad – hallottam nem régen valakitől. Hagyjunk, adjunk helyet magunkban az Úrnak.

„Szüntelen imádkozzatok. Mindenben hálákat adjatok…” 1Thes 5,17-18

Tovább olvasom

De ti…

„De ti megszégyenítettétek a szegényt”, írja Jakab olvasóinak (Jak 2,6). Mindig törekednünk kell arra, hogy gondolkodásunkat Isten gondolkodásához igazítsuk. És persze arra is, hogy a viselkedésünk is legyen istenes, Istennek tetsző. Jakab leírja, hogy Isten hogyan gondolkodik a szegényekről és a gazdagokról: nem személyválogató! Ezért nekünk sem kellene személyválogatóknak lennünk. „De ti”, írja Jakab, megalázó módon bántok a szegényekkel. Bánjunk minden emberrel tisztelettel, megbecsüléssel. Hisz Isten is ezt teszi. Előtte minden ember személye egyformán értékes.

„Testvéreim, amikor dicsőséges Urunkba, a Jézus Krisztusba vetett hitetek szerint éltek, ne legyetek személyválogatók. Mert ha belép hozzátok a gyülekezetbe fényes ruhában egy aranygyűrűs férfi, és ugyanakkor egy szegény is belép kopott ruhában, és ti arra figyeltek, aki a fényes ruhát viseli, sőt ezt mondjátok neki: "Te ülj ide kényelmesen", a szegényhez pedig így szóltok: "Te állj oda", vagy "Ülj le ide a zsámolyomhoz", nem kerültetek-e ellentmondásba önmagatokkal, és nem lettetek-e gonosz szándékú bírákká? Figyeljetek csak ide, szeretett testvéreim: vajon nem Isten választotta-e ki azokat, akik a világ szemében szegények, hogy hitben gazdagok legyenek, és örököljék azt az országot, amelyet Isten az őt szeretőknek ígért. De ti megszégyenítettétek a szegényt.” (Jakak 2,1-6, ufo)

 

Tovább olvasom

Templomszentelés után

Gondolatok Pataky Albert igehirdetéséből
2021. szeptember 5. Épület felszentelő istentisztelet

Alapige: 2Krón 7,11-14

Templom szentelés után, otthon, éjszaka megjelent az Úr Salamonnak. Ami a „templomban” egy istentiszteleten történik, például felemelő dicséret, látványos dolgok… stb., mindezeknek az az értelme, ami utána következik. Hogy az Úr személyesen is megszólítson, otthon, útközben… hogy legyen „hétköznap esti Isten-élményünk”, megszólítottságunk.

Mi a templom, mi az Isten háza? Az Istennel való közösség helye az emberi közösség számára, ahol egyéni és közösségi áldásban részesülünk, és a szolgálatra felkészülünk.

Szükségünk van emberi közösségre. Az ember egyedül kiszolgáltatott. Sátán, a Diabolosz (szétdobáló), mindent szét akar dobálni, darabokra akar szórni napjainkban. Egy nyájtól, a csordától leválasztott jószág támadható.

Kevés az, ha mi áldottak vagyunk, de nem válunk áldássá. Olyan mértékben tud növekedni az áldás az életemben, ahogy én áldássá tudok válni. A gyülekezet a felkészülés helye, hogy innen kimenjünk és szolgáljunk.

Egy idő után megfáradunk, belefáradunk, ha elindulunk az Úrtól kapott látás útján. Meg kell újulnunk! A Jeruzsálemi templomot 20 évig építették. Lehet hogy újra és újra adunk, befektetünk és nem látjuk az eredményt. De legyünk kitartóak!

Az ünnepnapok áldása realizálódjon a hétköznapokban.

Jó, ha szép filozófiai gondolatokat megfogalmazunk, de nekünk a megfeszített és feltámadt Krisztust kell hirdetnünk. Ez nem trendi.

Amikor Isten azt mondja nekünk, hogy „nyitott ajtót adtam neked”, válaszoljunk így: „nyitott ajtót adok Neked.”

„Amikor Salamon sikeresen elkészítette az Úr házát, a királyi palotát és mindazt, amit elkészíttetni szándékozott Salamon az Úr házában és a maga palotájában, akkor megjelent az Úr Salamonnak éjjel, és ezt mondta neki: Meghallgattam imádságodat, és kiválasztottam magamnak ezt a helyet az áldozat házául.

Ha majd bezárom az eget, és nem lesz eső, vagy parancsolok a sáskáknak, hogy leegyék a földet, vagy ha dögvészt bocsátok népemre, de megalázza magát népem, amelyet az én nevemről neveznek, ha imádkoznak, keresik az én orcámat, és megtérnek gonosz utaikról, én is meghallgatom a mennyből, megbocsátom vétküket, és meggyógyítom országukat.” (2Krón 7,11-14) 

Tovább olvasom