Mennyire nehéz igent mondani a bensőnkben arra, amit megérteni nem lehet! Mennyire nagy a veszélye, hogy a vaksors szeszélyének kiszolgáltatva érezzük magunkat! Milyen félelmetesen lopódzik ezekben az időkben szívünkbe a bizalmatlanság és keserűség, és milyen könnyedén vesz birtokba az a gyerekes gondolat, miszerint életünk, utaink és történéseink emberek kezében vannak. S mikor mindez annyira elénk tolakszik, hogy alig tudjuk már védeni magunkat, akkor – a legjobb időpontban – megérkezik a Karácsony üzenete, és arról szól, hogy minden gondolatunknak pontosan a fordítottja igaz, s mindaz ami rossznak és sötétnek tűnik, igazából jó és világos, mert Istentől jön. Szemeink nem az igazságot látták. Isten ott van a jászolban, gazdagság a szegénységben, fény az éjszakában, segítség az elhagyatottságban... Meg kell tanulnunk elmondani: 'Tudok szűkölködni és tudok bővölködni is; egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, a bővölködésbe és a nélkülözésbe egyaránt. Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem.' (Fil. 4:13) És ez a Karácsony különösen alkalmas erre. Nem valami sztoikus, a külső körülményektől érinthetetlen közönyről beszélek, hanem valóságos szenvedésről és valóságos örömről, mert biztosak lehetünk abban, Isten itt van.Tegel, 1943.12.13. Dietrich Bonhoeffer
Legdrágább Maria, hadd ünnepeljük így a Karácsonyt! Legyen olyan örömteli a többiekkel való együttléted, amilyen csak Karácsonykor szokott lenni! Ne képzelj magad elé rémes képeket arról, ahogy itt ülök a cellámban, hanem gondolj csak arra, Krisztus a börtönökön is áthalad, és minden bizonnyal mellettem sem megy majd el szótlanul!
(Brautbriefe Zelle 92: Dietrich Bonhoeffer - Maria von Wedemeyer 1943 - 1945)
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése