1943 decemberében már kilenc hónapja tartották fogva Dietrich Bonhoeffert* a tegeli börtönben, amikor ezeket a sorokat írta menyasszonyának:
Úgy vélem, különösen szép lesz ez a Karácsony. Pont azért, mert a külső gondok ezúttal nincsenek tekintettel erre, ki fog derülni, a lényeg önmagában vajon elegendő-e számunkra. Korábban annyira szerettem ajándékokat kigondolni és ezekről gondoskodni; de így, hogy semmink sem maradt, amit adhatnánk, annál fényesebben ragyog az ajándék, amit Krisztus születésében Isten készített számunkra. Minél üresebb a kezünk, annál inkább felismerjük, mit akart mondani Luther utolsó szavaival: "Koldusok vagyunk, ez így igaz"; minél szegényesebb a lakhelyünk, annál jobban megértjük, hogy szívünknek Krisztus szállásává kell válnia ezen a Földön. Hadd menjünk így a Karácsony ünnepe felé, bármiféle kétségbeesés nélkül, sőt annál teljesebb bizalommal!
(Brautbriefe Zelle 92: Dietrich Bonhoeffer – Maria von Wedemeyer 1943-1945)
*Dietrich Bonhoeffer (1906-1945) evangélikus lelkész, teológus, a második világháború alatti német ellenállás támogatója és mártírja.
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése