Amikor Jézus a mezei liliomokról beszélt a Mt 6:28-32-ben, azt is kifejezte, hogy Isten azokról a növényekről ott gondoskodik, ahova tetszése szerint plántálta őket. Ott növekednek, ahova Isten helyezte őket, szépségükkel Teremtőjük dicsőségéről téve bizonyságot. Isten maga tartja el őket, mert nem képesek magukra gondot viselni. Különleges gondot és teljes figyelmet szentel nekik. Ha Isten ezt megteszi a mező füvével, mennyivel inkább vágyik rá, hogy rólunk gondoskodjon, akiket megváltott Fia, Jézus élete árán, kifizetve bűneink büntetését! Oda helyez bennünket, ahova akar, hogy növekedjünk és bizonyságot tegyünk dicsőségéről.
Sokan azonban megtagadjuk, hogy ott növekedjünk, ahova Ő tett bennünket. Ezzel elmulasztjuk betölteni létezésünk célját – Isten dicsőségének hirdetését. Drága időt vesztegetünk értelmetlen kérdések kérdezgetésével azzal kapcsolatban, ahová Isten helyezett minket ahelyett, hogy arra figyelnénk inkább, hogy fényünket árasszuk az Ő dicsőségéért pontosan ott, ahol vagyunk. Növekedjünk, virágozzunk és ragyogjuk Isten fényét ott, ahol vagyunk – ahogyan a mező füve teszi.
Írta: Allen R. Buchanek
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése