Változások

„… nem akarnak megváltozni, és nem félik az Istent.” (Zsolt 55,19/b)

Érdekes, hogy Dávid egyik panasza támadói ellen, hogy nem akarnak megváltozni. És ehhez kapcsolódik az istenfélelem hiánya is.

Az élőlények jellemzője, hogy folyamatosan változnak. Szervezetünkben bizonyos időszakonként, a sejtek nagy része megújul, kicserélődik. Jézus minket, tanítványait, a szőlővesszőkhöz hasonlít, akik Hozzá, vagyis a szőlőtőhöz kapcsolódnak, és általa növekednek. Fejlődésre lettünk elhívva, hogy egyre jobbá váljunk, és gyümölcsöt teremjünk. Ez a folyamat életünk végéig tart. Dávid azt mondja, hogy az igazak, „még vén korban is gyümölcsöznek” (Zsolt 92,15).

Talán most jött el az életedben az a pillanat, amikor valamiben lépni kell: talán egy rossz szokást kell elhagyni, egy régóta megtűrt bűnt kell felszámolni, valamire nemet kell mondani, másra pedig igent, egy halogatott feladatot kell elvégezni, vagy a magatartásodon kell változtatni.

A változáshoz taníthatóság és alázat kell. A változás általában kényelmetlen és néha nehéz. Valaki egyszer azt mondta, hogy a változás szép arcú gyilkosa a kényelem. Egy másik akadálya lehet a változásnak a félelem, hogy mit fognak hozzá szólni mások - főleg a számunkra fontos emberek. De Pál azt mondja, hogy ha inkább embereknek akarna tetszeni, nem Istennek, akkor nem volna Krisztus szolgája (Gal 1,10). Kell hogy lássuk a változás hasznát, hogy kedvünk legyen hozzá.

Isten különféle módon ösztönözhet minket a változásra. Például egy kényszerpihenő, egy betegség, egy veszteség felnyithatja szemünket és kimozdíthat az állóvízből. Dávid így figyelmeztet, „Ne legyetek olyan oktalanok, mint a ló, vagy az öszvér, amelyeknek kantárral és zablával kell fékezni szilajságát, másképpen nem közelít hozzád” (Zsolt 32,9).

Ha mi magunk változunk, az a környezetünkre is jó hatással lesz. Útjelző táblák, jó példák lehetünk számukra!

Témák: változás