A megélt igazság tesz szabaddá

A megélt igazság tesz szabaddá

„Monda azért Jézus a benne hívő zsidóknak: Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonnyal az én tanítványaim vagytok; És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.” (Ján 8,31-32)

Sokszor idézik a 32. verset önmagában. De a 32. vers szorosan kapcsolódik a 31.-hez. Egy láncolat, egymáshoz kapcsolódó, összefüggő lépések sorozata van itt:

Megmaradok Jézus beszédeiben à A tanítványa leszek à És akkor megismerem az igazságot à Az igazság szabaddá tesz

Lehetne úgy is fogalmazni, hogy ha folyamatosan követem Jézus tanítását, ha engedelmes vagyok neki, ha megélem a tanítását (a Jézus beszédeiben való megmaradás erre utal), akkor megismerem az igazságot, mely szabaddá tesz.

Persze egy igazság felismerése, egy kijelentés is bír szabadító erővel, de a megélt igazság tesz tartósan, valóban szabaddá!

 

Tovább olvasom

Maradék

 Megbecsülni, összegyűjteni, félretenni, nem tékozolni. Ezek a fogalmak jutnak eszembe, amikor József történetében arról olvasok, hogy Egyiptomban a hét bő esztendő idején József összegyűjtötte és félretette a felesleges, illetve a bőség miatt el nem fogyasztott gabonát. A hét szűk esztendő idején a félretett gabona emberek tömegeit mentette meg az éhenhalástól.

Más bibliai történetekben is látjuk ezt az alapelvet. Amikor Jézus kenyérszaporítással megvendégelte az ötezer embert, a kenyér maradékokat összegyűjtette tanítványaival. Tizenkét kosár telt meg így! Jézus megbecsülte a maradékot.

Ruth Boáz mezején összeszedte az aratáskor elhullajtott gabonamagokat, így biztosítva a megélhetést maga és anyósa számára. A szedegetés közben, „mellesleg”, férjet is talált J.

Megbecsülni, összegyűjteni, félretenni, nem tékozolni, nem pazarolni - a Bibliában ezt az alapelvet látjuk megjelenni. Amikor anyagilag jól megy sorunk, gondoljunk arra, hogy jöhetnek szűkebb idők is, és bánjunk bölcsen a javainkkal. „Nem örökkévaló a gazdagság”, olvassuk Péld 27,24-ben.

A mag a Bibliában Isten Igéjének a jelképe is. Ha Istentől kapunk kijelentést, becsüljük meg. „Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened”, olvassuk Zsolt 119,11-ben. Mária szívében forgatta a hallottakat (Luk 2,19). Szellemileg szűk esztendőkben táplálhatnak azok a kijelentések, amiket Istentől kaptunk a napfényes időszakokban. A „mag” megbecsülésének másik módja, hogy elvetjük mások életébe; hogy hirdetjük, szóljuk az Isten szavát.

Tovább olvasom

Összeköttetés

„Ha a szíved kószál és szenved, óvatosan vidd vissza a helyére és helyezd gyengéden a te Istened jelenlétébe. És ha soha semmi mást nem csináltál egész életedben, csak a szívedet hoztad vissza és helyezted Isten jelenlétébe, habár újra és újra elfutott miután visszahoztad, akkor nem éltél hiába.” (Szalézi Sz. Ferenc)

Fontos hogy az Úrral folyamatos összeköttetésben legyünk. Ez folyamatos odafigyelést, igazodást igényel. Mert a mindennapi élet sodrása, az élet gondjai és örömei elfojthatják bennem az „áramlást”. Azt az áramlást, melyben a szívem az Úr jelenlétében tud maradni, melyben gondolok rá, szólok hozzá, és melyben ő is tud szólni hozzám.

Ha mi magunk betöltjük a bennünk levő űrt, ott az Úrnak nem sok keresnivalója marad – hallottam nem régen valakitől. Hagyjunk, adjunk helyet magunkban az Úrnak.

„Szüntelen imádkozzatok. Mindenben hálákat adjatok…” 1Thes 5,17-18

Tovább olvasom

De ti…

„De ti megszégyenítettétek a szegényt”, írja Jakab olvasóinak (Jak 2,6). Mindig törekednünk kell arra, hogy gondolkodásunkat Isten gondolkodásához igazítsuk. És persze arra is, hogy a viselkedésünk is legyen istenes, Istennek tetsző. Jakab leírja, hogy Isten hogyan gondolkodik a szegényekről és a gazdagokról: nem személyválogató! Ezért nekünk sem kellene személyválogatóknak lennünk. „De ti”, írja Jakab, megalázó módon bántok a szegényekkel. Bánjunk minden emberrel tisztelettel, megbecsüléssel. Hisz Isten is ezt teszi. Előtte minden ember személye egyformán értékes.

„Testvéreim, amikor dicsőséges Urunkba, a Jézus Krisztusba vetett hitetek szerint éltek, ne legyetek személyválogatók. Mert ha belép hozzátok a gyülekezetbe fényes ruhában egy aranygyűrűs férfi, és ugyanakkor egy szegény is belép kopott ruhában, és ti arra figyeltek, aki a fényes ruhát viseli, sőt ezt mondjátok neki: "Te ülj ide kényelmesen", a szegényhez pedig így szóltok: "Te állj oda", vagy "Ülj le ide a zsámolyomhoz", nem kerültetek-e ellentmondásba önmagatokkal, és nem lettetek-e gonosz szándékú bírákká? Figyeljetek csak ide, szeretett testvéreim: vajon nem Isten választotta-e ki azokat, akik a világ szemében szegények, hogy hitben gazdagok legyenek, és örököljék azt az országot, amelyet Isten az őt szeretőknek ígért. De ti megszégyenítettétek a szegényt.” (Jakak 2,1-6, ufo)

 

Tovább olvasom

Templomszentelés után

Gondolatok Pataky Albert igehirdetéséből
2021. szeptember 5. Épület felszentelő istentisztelet

Alapige: 2Krón 7,11-14

Templom szentelés után, otthon, éjszaka megjelent az Úr Salamonnak. Ami a „templomban” egy istentiszteleten történik, például felemelő dicséret, látványos dolgok… stb., mindezeknek az az értelme, ami utána következik. Hogy az Úr személyesen is megszólítson, otthon, útközben… hogy legyen „hétköznap esti Isten-élményünk”, megszólítottságunk.

Mi a templom, mi az Isten háza? Az Istennel való közösség helye az emberi közösség számára, ahol egyéni és közösségi áldásban részesülünk, és a szolgálatra felkészülünk.

Szükségünk van emberi közösségre. Az ember egyedül kiszolgáltatott. Sátán, a Diabolosz (szétdobáló), mindent szét akar dobálni, darabokra akar szórni napjainkban. Egy nyájtól, a csordától leválasztott jószág támadható.

Kevés az, ha mi áldottak vagyunk, de nem válunk áldássá. Olyan mértékben tud növekedni az áldás az életemben, ahogy én áldássá tudok válni. A gyülekezet a felkészülés helye, hogy innen kimenjünk és szolgáljunk.

Egy idő után megfáradunk, belefáradunk, ha elindulunk az Úrtól kapott látás útján. Meg kell újulnunk! A Jeruzsálemi templomot 20 évig építették. Lehet hogy újra és újra adunk, befektetünk és nem látjuk az eredményt. De legyünk kitartóak!

Az ünnepnapok áldása realizálódjon a hétköznapokban.

Jó, ha szép filozófiai gondolatokat megfogalmazunk, de nekünk a megfeszített és feltámadt Krisztust kell hirdetnünk. Ez nem trendi.

Amikor Isten azt mondja nekünk, hogy „nyitott ajtót adtam neked”, válaszoljunk így: „nyitott ajtót adok Neked.”

„Amikor Salamon sikeresen elkészítette az Úr házát, a királyi palotát és mindazt, amit elkészíttetni szándékozott Salamon az Úr házában és a maga palotájában, akkor megjelent az Úr Salamonnak éjjel, és ezt mondta neki: Meghallgattam imádságodat, és kiválasztottam magamnak ezt a helyet az áldozat házául.

Ha majd bezárom az eget, és nem lesz eső, vagy parancsolok a sáskáknak, hogy leegyék a földet, vagy ha dögvészt bocsátok népemre, de megalázza magát népem, amelyet az én nevemről neveznek, ha imádkoznak, keresik az én orcámat, és megtérnek gonosz utaikról, én is meghallgatom a mennyből, megbocsátom vétküket, és meggyógyítom országukat.” (2Krón 7,11-14) 

Tovább olvasom

Gyengeségeinkkel együtt

„Hiszen jól tudjátok, hogy először a betegségem miatt maradtam tovább, és hirdettem nektek az örömüzenetet. Bár a betegségem terhet jelentett számotokra, ti mégsem utáltatok meg…” (Gal 4,13-14/a, egyszerű ford.)

„Tudjátok pedig, hogy testem erőtlensége miatt hirdettem néktek az evangyéliomot először. És megkísértetvén testemben, nem vetettetek meg…” (Károli ford.)

Pál erőtlensége miatt, erőtlensége folytán hirdette az örömüzenetet a galáciabelieknek. Isten fel tudja használni gyengeségeinket, akár betegségeinket is céljai megvalósítására. Pál nem titkolja gyengeségét… sőt egy másik levelében egyenesen dicsekszik vele (2Kor 11,30; 12,5). Mi szeretnénk mindig erősek lenni, mert azt gondoljuk, hogy úgy jobban tudjuk szolgálni az Urat. Isten azonban erősségeinkkel és gyengeségeinkkel együtt akar kézbe venni és használni.

„Sebeid nem tűnnek el, ha begyógyítom őket, hanem szent sebekké lesznek, áldás árad belőlük… csak a sebeken keresztül áramlik ki a valódi fényesség.” (Lackfi János)

Tovább olvasom