2012. január 9., hétfő

Nagyszerviz


Hasonlítottad már magadat autóhoz? Még ha elsőre nem is tűnik túl felemelőnek a gondolat, hogy egy lelketlen gépjármű helyébe képzeld magad, azért adj egy esélyt neki! Talán neked (vagy gyermekeidnek, unokáidnak) is voltak (vannak) kisautói (nagyautói), amivel szívesen töltöd (tölti) az idejét. Esetleg még a Verdák című remeket is láttad. Sőt, ha úgy fogalmazok, hogy mi szeretnél inkább lenni, Moszkvics vagy Mercedes, biztosan tudsz válaszolni. Mi több, talán vissza is kérdeznél, hogy én mi szeretnék lenni. Nyugati vagy keleti, gyors vagy kényelmes, kicsi vagy nagy, merészen modern vagy jól bevált vintage...

Szellemi életünk néhány dologban nagyon hasonlít egy autóhoz. Ha van autód, valószínűleg nagyon odafigyelsz rá, vigyázol rá. Használod, és közben óvod, rendszeresen tisztítod, folyamatosan karbantartod, és ha szükséges, szervizbe viszed. Ugyanezt teszi velünk Isten. Beindít, járat és használ. Szükséges az is, hogy néha megtisztítson, átvizsgáljon és feltöltsön bennünket.

Az olaj, a víz és a levegő három alapvető fontosságú dolog, melyre minden mai autónak szüksége van, hogy megfelelően működhessen.

Az olaj a motor mozgó alkatrészei közötti súrlódási erőket csökkenti, és hőt vezet el. Nélküle fém csúszna fémen, és a motor pillanatok alatt tönkre menne. Az olajnak tisztának kell lennie. A legkisebb szennyeződés is óriási károkat okozhat a motortérbe jutva. Az olajat rendszeresen cserélni kell, mert az elhasznált olaj nem képes csökkenteni a súrlódást. Ha a motor keservesen sír, magad is hallod, hogy hiányzik a fém felületek közül az olaj. Az olajat üzemi hőmérsékleten kell tartani – a túl hideg kenőanyag nem tudja kitölteni az alkatrészek közötti apró réseket. A megfelelő minőségű olaj csendes motorhangot és hosszú élettartamot biztosít. 

Életünk olaja a Szent Szellemmel való közösségünk. Fontos, hogy rendszeresen, újra és újra feltöltődjünk vele. Fontos, hogy ismerjük a hangját, kövessük vezetését, és készek legyünk engedelmeskedni neki, így tartva életünket üzemi hőmérsékleten. Fontos az Ige is ahhoz, hogy kiszűrhessük az olajból a szennyeződést.

A víz biztosítja a motor hűtését. Nélküle a motor besül. A víznek megfelelő szinten kell lennie: nem lehet belőle sem túl sok, sem túl kevés. Ha túl kevés, akkor nem tudja időben elvezetni a hőt, felforr, és így nem tudja hűteni a motort. Ha túl sok, a felmelegedő víz szétnyomja a csőrendszert, és elfolyik.

Az önmérséklet és a tisztelet hiánya olyan az életünkben, mint a túl kevés víz. Rotyogunk és fortyogunk, és arroganciánktól elvakítva azt hisszük, mi mindent jobban tudunk. ("Bezzeg én jobban csinálnám!") A túlbuzgó bizonyítási vágy pedig a túltöltött hűtőrendszerhez hasonlít, mely előbb-utóbb szétreped, leforrázva saját magát és óvatlan szerelőjét is. Ezt tesszük, amikor szétvet bennünket a tenni akarás, amikor kéretlenül mi próbálunk irányítani mindent. ("Majd én megmondom! Majd én megmutatom! Te úgysem tudod!")

A gumiabroncs levegője a felelős azért, hogy az autó csendesen járjon, jól gördüljön, könnyen forduljon, ez által alkalmas legyen a vezetésre. Ha túl alacsony a nyomás, a jármű ráz, félrehúz. Ha túl magas, akkor pattog, kitör, szétrázza magát.

Mennyire fontos, hogy mi magunk is csendesen, hatékonyan járjunk és irányíthatóak legyünk! Mennyire lényeges, hogy kiegyensúlyozottak legyünk, és nem rakoncátlanok; olyanok, akik biztosan célba jutnak, és nem olyanok, akikkel nem szívesen töltenek időt mások!

Mikor még új az autónk, minden simán megy. Nem zörög, nem kotyog semmi. Nem melegszik a víz, nem ráz a futómű. Éppen úgy működik, ahogyan a nagy könyvben meg van írva, amilyennek a tervező mérnökök készítették. Amikor legördül a gyártósorról, még hibátlan – az idő azonban telik.
Ilyen a mi életünk is. Magán hordozza a Mester keze nyomát. Minden jó, minden szép benne, és a dolgok csodálatosan működnek – aztán egyszer csak azt vesszük észre, hogy már nem. Itt is hiba, ott is zaj; piszok, korrodálódás, defekt. Az idő múlik, az autó öregszik, és talán elmulasztottuk ellenőrizni és cserélni az olajat, a vizet, a légnyomást. Az üzemben tartás nem csak használatot jelent!

A mi életünk gazdája azonban nem figyelmetlen, felelőtlen, hozzá nem értő tulajdonos. Ha engedjük, ő rendszeresen gondoskodik regenerálódásról, szervizről. Átvizsgál, karbantart, feltölt bennünket, mert szeretné, hogy életünk minden területe rendben működjön. Sőt, helyreállítja az elállítódott alkatrészeket, visszaállítja a gyári beállításokat, egyedi módon finomhangolja életünket, pontosan annak megfelelően, amilyenek mi magunk vagyunk a sok-sok hozzánk hasonló között. Folyamatosan biztosítja, hogy hosszú távon használatban tarthasson bennünket.

Te mikor voltál utoljára olajcserén? Mikor ellenőrizted legutóbb a vizet, a levegőt? Mikor vizsgált át, takarított ki és töltött fel a szerelő Mérnök?


Írta: Weller István


0 hozzászólás:

Megjegyzés küldése

Twitter Delicious Facebook Digg Stumbleupon Favorites More