Dunántúli Közgyűlés

D. Nagy Tamás, az ötödik körzet és a Dunántúli Kerület vezetője.

2012. szeptember 22-én tartották a Magyar Pünkösdi Egyház a Dunántúli Egyházkerületének első közgyűlését. A feladat az egyházkerület területi és személyi felépítésének meghatározása és elfogadása volt.

Az egyház székesfehérvári gyülekezete adott otthont a rendezvénynek. A Paksi Pünkösdi Gyülekezet összesen négy személlyel képviseltette magát. Ebből ketten állandó jellegű, megválasztott képviselők (ún. küldöttek) voltak, tanácskozási és szavazási joggal, ketten pedig a technikai kiszolgálásban segítettek, megfigyelőként vettek részt a rendezvényen.

A Közgyűlést az Elnökség vezette. A rendezvény elején egyházunk elnöke, Pataky Albert tartott áhítatot. Albert beszélt az egyházunkban bevezetése kerülő, az előbbitől jelentősen eltérő szervezeti struktúráról. Az egyház élete négy területi és egy etnikai kerületben fog folyni, melyhez a társult egyházak "virtuális" kerülete adódik. Ez utóbbi egyesíti egymással és az MPE-vel azokat a csoportosulásokat, akik korábban egyházak voltak, kérték a támogatást tőlünk az új törvényi szabályozás teremtette körülmények között, és az erre életre hívott bizottság alkalmasnak találta őket. Területi alapon négy egyházkerület áll fel a közeljövőben. Közülük elsőként a Dunántúli Egyházkerület kezdi meg munkáját. 

A dunántúli kerület határai nagyrészt egybeesnek a földrajzi tájegység határaival; vagyis egyik oldalról az országhatár, másik oldalról a Duna vonala, illetve a szomszédos Központi Egyházkerület (azaz a budapesti kerület) fogja közre. Szintén az Elnök beszélt arról, hogy a jövőben az országos közgyűlés funkcióját az egyházkerületi közgyűlések veszik át. A jelentősebb döntések itt születnek meg. A kerület tovább tagozódik kerületekre, melyeket leginkább együtt tevékenykedő, közösen szolgáló gyülekezetek alkotnak. Albert elmondta, hogy a Körzetek és a Kerületek létrehozására a missziói munka elősegítése illetve a döntések hatékonyságának növelése miatt van szükséges. Így lesz képes a Vezetőség arra, hogy egy-egy lokális szituációban segítséget nyújtson az országos vezetés által rájuk ruházott tekintély és a személyes tapasztalat segítségével. Vannak esetek, amikor az Elnökség nem tud ott lenni, hogy ténylegesen segítsen – még ha megoldási javaslata van is, a megvalósításban már ritkán tud részt venni. Ebben jelenthet nagy előrelépést az új rendszer.

A házigazda mind délelőtt mind délután Pintér Imre, egyházunk elnökhelyettese volt. Az ő segítségével még délelőtt meghatároztuk az egyházkerület körzeteit, az őket alkotó gyülekezeteket és a körzeteket vezető, azokért felelős lelkipásztorokat. A mi településünk kettő kerületben érintett: gyülekezetünk Gerjennel, Siófokkal és Tamásival együtt alkot egy egységet, melynek vezetője D. Nagy Tamás lelkipásztorunk lett. A másik helyi pünkösdi gyülekezet a székesfehérvári gyülekezettel együtt Simon István, korábbi szolgálónk vezetése alatt lett a kerület része.

A körzetek vezetői után megválasztottuk a Kerület vezetőjét és helyettes vezetőjét is. A kerület gyülekezeteinek ezután még többet fog segíteni D. Nagy Tamás. Az ő segítője, helyettese Földesi Tamás, zirci lelkipásztor lett. Mindkettejüket a körgyűlés választotta meg négy évre. D. Nagy Tamás  szerint a következő évek legfontosabb teendője, hogy a területi-szolgálati alapon összekapcsolódó gyülekezetek, és a szervezeti alapon egyesülő kerületek jó baráti kapcsolatot alakítsanak ki egymással. Ehhez, mint mondta, ismerkedésre, barátkozásra, és jó hozzáállásra van szükség. Tamás annak örülne leginkább, ha az évek még inkább a jó bizalmi kapcsolat kialakulása felé vezetnének a jövőben.

Az MPE Dunántúli Kerületének Vezetősége, a Vezetővel és az Elnökséggel.

A Közgyűlés ezután hamarosan véget ért. Az Elnökség megköszönte a helyi gyülekezet támogatását. Mi pedig kérjük és reméljük a körzetünk és kerületünk többi gyülekezetének folytatólagos támogatását az új rendszer és az új Vezetőség felé, legalább úgy, ahogyan mi jó példát igyekszünk mutatni. A többi kerületnek is kívánjuk, hogy Isten mutassa meg az akaratát egy-egy békés közgyűlés során, és bízunk benne, hogy kirendelj majd alkalmas és elfogadható vezetőket eléjük!

Tovább olvasom

Az engedelmesség áldása

Térjetek meg, ha megdorgállak, és én (Bölcsesség) kiárasztom rátok lelkemet, megismertetem veletek igéimet. Péld. 1:23

Isten a Péld. 1:23-ban azt mondja, hogy megismerteti velünk szavát, ha hallgatunk Rá és megtérünk, amikor korrigál minket. Feltárja előttünk a bölcsességet, és kijelentéseket ad. Csak annyit kell tennünk, hogy engedelmeskedünk Neki. Akkor rejtett kincseket fog feltárni nekünk az Igéből. Még csak a felszínéig sem jutottunk mindannak a kijelentésnek, ami az Igében van. Ha engedelmeskedünk Istennek, Ő világosan kinyilatkoztatja nekünk akaratát. Élő igéket (rhema), személyes kijelentéseket fogunk kapni Tőle!

írta: Joyce Meyer

Tovább olvasom

Ami sok az sok

A döntések melyeket napi szinten hozunk – például, hogy bekötjük-e a biztonsági övet, nehéz tárgyakat megfelelő módon emelünk-e fel, kerüljük-e a veszélyes helyzeteket – vagy erősítik a biztonságunkat, vagy veszélyt rejtő helyzetekbe sodornak. Keresztyénként is döntéseket kell hoznunk. Isten szava felállítja a szükséges határokat, hogy Isten biztonsági övezetében maradhassunk. Elmondja, mit tehetünk a biztonságunkért, és mit ne tegyünk, ha nem akarunk kikerülni a biztonságból.

Hol vannak a határaid?
El kell döntenünk, hogy "rendbe rakjuk" az életünket. Ökontroll, önuralom gyakorlása, határok felállítása – ez néhány a legfontosabb dolgok közül, amit megtehetünk. Az élet fegyelem nélkül tele van veszélyekkel. Lehet, hogy azt gondoljuk, izgalmas feszegetni a határainkat. Tetszik nekünk, hogy "Jééé, ez vagyok én! Elmegyek a végsőkig! Hú-húúúúúú!" Olyan népszerűvé vált ez az életszemlélet! De megmondom őszintén, Isten nem várja tőlünk, hogy pengeélen táncoljunk. Ha mégis megtesszük, akkor nem lesz "margó" az életünkben, mely kizárja a hibákat.

Maradj a határaidon belül!
Az autópályán a sávok egyfajta szegélyt adnak biztonságunk érdekében. Ha kitérünk oldalra, az árokba gurulunk. Ha átlépjük a vonalat az út közepén, meghalhatunk. Szeretjük ezeket a vonalakat, mert biztonságot adnak. Néha észre sem vesszük, hogy a sávok milyen nagy biztonságot jelentenek. Hasonló módon, amikor kereteket, határokat állítunk fel, és "margókat" szabunk személyes életünkben, sokkal jobban érezzük magunkat, és tapasztaljuk Isten békességét.

Elérted a határaidat?

Irányelvek egy jobb élethez

• Szabj kereteket!
• Vedd észre a figyelmeztető jeleket!
• Változtass!
• Állíts fel magadnak határokat!
• Légy önmagad!
• Találd meg az egyensúlyt!
• Állj szilárdan Isten igéjén!

Lehet, hogy tarthatatlan az, ahogy most élsz. Talán ilyeneket mondogatsz: "Ezt már sokáig nem bírom. Nem mehet ez így örökké. Még egy ilyen év, és teljesen kikészülök. Ez már túl sok!" Ha így beszélünk, akkor tulajdonképpen azt mondjuk, hogy "Tudom, hogy vannak határaim, és elértem őket, de figyelmen kívül hagyom; kíváncsi vagyok, meddig bírom (vagy nem bírom)."

Nem vagyok rá büszke, de szolgálatom első 20 évében figyelmen kívül hagytam a határaimat. Fizikailag általában szörnyen éreztem magam. Orvosokhoz rohangáltam, próbáltam javítani a közérzetemen tablettákkal, vitaminokkal, természetes anyagokkal, és bármivel, ami a kezem ügyébe került. Néhány doktor mondta is, "Ez stressz." Erre dühös lettem. Azt hittem, a stressz azt jelenti, hogy nem szeretem amit csinálok, vagy hogy nem tudom kezelni az életet. Szerettem a munkámat! De folyamatosan hajtottam magam: utazgattam, sorra fogadtam el a felkéréseket a szolgálatra... stb. Egyszerűen kifárasztottam magam.

Ne halogasd a változtatást
Amikor visszatekintek, azt gondolom, hogy ha Isten nem lett volna hozzám kegyelmes, ma már nem élnék. Miután évekig azt gondoltam, hogy az orvosok tévednek, végül rájöttem, hogy nem törhetjük meg büntetlenül Isten szellemi törvényeit, melyek az egészségre és a pihenésre vonatkoznak. Tehát változtattam dolgokon.
Ugyanez igaz a kapcsolatokra is. Kapunk figyelmeztető jeleket, melyek jelzik, hogy nem jó egy kapcsolat. De hányan tesznek azért, hogy javuljon a viszony, mielőtt túl késő lenne? Ha rájövünk, hogy tarthatatlan az életvitelünk, ne halogassuk a szükséges változtatást, ne várjuk meg, míg ideg-összeroppanást, szívinfarktust kapunk, vagy mindenkit elvesztünk.

Légy egyensúlyban, ne élj túlterhelve
4Mózes-ben Mózes példát ad számunkra, mit tehetünk, ha túl vagyunk terhelve. Beszélj a terheidről! Mózes Izrael népét vezette át a pusztán; a 11 nap alatt megtehető út 40 évig tartott. Ebben a helyzetben a nép elkeseredett és sírt. A 14. versben Mózes ezt mondja Istennek: "Képtelen vagyok egyedül hordozni ezt a népet, túl nagy teher ez nekem." Mi is mondhatjuk azt, amit Mózes, "Elértem a határaimat." Igen, az Ige azt mondja, hogy "mindenre van erőm a Krisztus által, aki engem megerősít" (Fil 4:13), de ez az Ige valójában azokra az időszakokra vonatkozik, amikor különböző megpróbáltatásokkal és nehéz helyzetekkel állunk szembe.
Nem kell, hogy olyanok legyünk mint a többiek, nem kell senkivel sem lépést tartanunk. Legyünk azok, akiknek Isten teremtett; és ezért még csak bocsánatot sem kell kérnünk. Nem vagyunk egyformák, és meg kell találnunk azt a komfort zónát, melyet Isten állított fel számunkra, hogy tudjuk élvezni az életet, ahelyett, hogy belebetegednénk a túlterheltségbe, és a stresszbe.
És ne feledd: az, hogy Isten Igéje határokat állít fel, nem jelenti azt, hogy Ő be akar börtönözni, vagy vissza akar tartani dolgoktól. Isten nem kontrollál minket saját akaratunk ellenére. Ha akarunk, kiléphetünk az Igében felállított biztonsági keretekből. Végső soron Ő azért adott irányelveket és parancsolatokat, hogy jobb életünk legyen. Minden egyes parancsolata a mi javunkra van!

Joyce Meyer

Tovább olvasom

Vissza a természethez!

– kiáltottunk fel szeptember kilencedikének napsütötte reggelén, frusztráló forgolódást okozva ezzel a néhai Jean-Jacques Rousseau-nak, szemöldökráncolásra késztetve néhány tehetségesebb magyar tanárt, és egy csapásra újabb sírógörcsös ideg-összeroppanásba kergetve az összes filozófia hallgatót, akik az ilyesmi közhelyes tévedés hallatán még nem tanulták meg közönyösen megrántatni a vállukat. És, ami a legsúlyosabb, felébresztve a szomszédot.

Konzultáljuk a nap menetrendjét.

De hagyjuk inkább a francia felvilágosodás filozófia-történetét és kulturális-politikai hatásláncolatát, és koncentráljunk inkább a napsütötte reggelre. A gardróbba sétálva, szekrénybe nyúlva, fogast tapogatva, földön heverő cuccok között turkálva ezúttal nem az illendő vasárnapi ruhakód darabjain állapodott meg csipás és bőröndöket cipelő szemünk előtt tétován matató kezünk. Egy rövidnadrág, egy könnyű póló, az elmúlt hónapok strandolásainak már csak emlékét őrző, télire gondosan elpakolt fürdőruha, papucs, könnyű cipő és napszemüveg – ezekkel vérteztük fel magunkat a reggel sorsszerűen nehéz pillanatai után. A megszokottnál hamarabb, kilenc órakor találkoztunk a Gyülekezet épületénél, majd a közeli Duna-holtág irányába igazgattuk járműveink orrát, és megindultunk Fadd-Dombori felé. Egy kedves barátunk segítségével sikerült bejutnunk egy kellemes, vízparti tábor területére, ahol a közösségi napot eltöltöttük.

Burgonya burkolatát veszíti ily pompás körülmények között.

A hatalmas terület felfedezése után már el is kezdték az ebéd elkészítését az előrelátóbbak, illetve azok, akik nem reggeliztek. Egy jókora bogrács alá gázpalackból gyújtottunk be, az üstbe pedig egy kisebb konda sertésállomány, a három szomszédos járás teljes újburgonya termése, és az elmúlt néhány éjszaka során, gyertyafény mellett, remegő kézzel készített házi tészta került. A méteres falapátot legalább ketten tekergették, legalábbis ennyien látszódtak ki az ínycsiklandó illatokat árasztó gőzből.

Időközben megkaptuk az egyik épület kulcsait, ahol nagyszerű teremre leltünk a délelőtti Istentisztelet számára. A dicsőítést D. Nagy Tamás üzenete követte, melyben csípőficamról, madarakról és befőzési praktikákról hallva idéztük meg az aktuális magyar sportélet bulváreseményeit szemléltetésként, melyek kiváló apropóul szolgáltak ahhoz, hogy megbocsátásról, őszinteségről, újrakezdésről és egyenességről is tanuljunk sok további dolog mellett.

Tábori Istentisztelet.

Ekkora kondérból mindenkinek kétszer jutott.

Midőn a nap pályájának tetőpontjára hágott, bekövetkezett a dél. Ez pedig azzal járt, hogy átballagtunk az ebédlőbe, ahol teljes megelégedéssel fogtunk hozzá a Marika néni vigyázó tekintete alatt és szakértő kezei között elkészült gulyásleves kimeregetéséhez és rituális fújogatásához. A régi barátokkal és közeli ismerősökkel keltett kedélyes hangzavarban jóízűen kanalaztuk a Mezőföld éves állattenyészeti és mezőgazdasági terményének jobb sorsra érdemes legjavát. A gulyásleves után egy megrakott asztalnyi házi süteménnyel néztünk farkasszemet, őket legyőzve pedig, levezető gyakorlatként néhány vödör fehér és kék szőlőt küldtük át az örök vadászmezőkre.

Kemény munka után édes a pihenés: kicsik és még kisebbek szundítottak a tábort betöltő dicsőítő dalok ritmusára szuszogva szerteszéjjel, padokon, székeken és pokrócokon, míg a tapasztaltabbak (tudván, hogy minden hiábavaló, hiszen úgyis teleeszi magát az ember a következő alkalommal is) tovább beszélgettek a hűvös ebédlőben és a friss levegőn. A rövid hiátus után aztán elkezdtünk a víz partja felé gravitálni.

Itt bizony még érdemes lenne az irányok összehangolásán
és a hatékonyság növelésén dolgozni.

Hamar előkerült a kajak, a túrakenu és egy csónak a hozzávaló lapátokkal, és kezdetét vette az igazi vizes móka és kacagás. Lelkipásztorunk példátlan önfeláldozással elsőként vetette magát a habok közé, s miután láttuk, hogy boldogan pancsol a kellemes vízben, szép lassan egyre többen a víz közelébe merészkedtünk. Perceken belül megtelt a víz teteje hajókkal és bennük önfeledten mókázó illetve rettegve kapaszkodó emberekkel, az egyéni hajlamok és képességek szétoszlása szerint. A következő órákban menetrend szerint jártak a hajók a holtág két partja között, a kalandvágyóbbak pedig hosszában indultak el a vízen. Persze némely csapat saját szándékának (illetve esetlegesen a kormányos tapasztalatszerző vágyainak) megfelelően fraktálszerű geometriai formákat leíró pályára állt a tó kellős közepén, ahol is a hangulat szuperponálódása pillanatában a hajó jelentősen kiürült, a vízbe hajítva utasait, akik ennél már vidámabbak nem is igen lehettek volna.

Mekkora halat fogott... volna!

A parton eközben megfogtuk a halsokasítás gyakorlásához szükséges keszegeket és törpeharcsákat, megbeszéltük az élet dolgait és behoztuk magunkat az elmúlt héten összegyűjtött alváshiányból, mindenkinek, ami jár alapon. A strandolók után az úszók is előkerültek, és a lenyugvó nap tiszteletére megtették köreiket a cirkáló hajók között.

Hat óra körül aztán elkezdtük visszapakolni a vízi eszközöket a helyükre, rendet rakni magunk után a parton és az épületekben, aztán derűs mosollyal búcsút intettünk a vízpartnak, a tábornak és a nyárnak. Az utóbbi idők egyik legjobb gyülekezeti kirándulása után azzal a jóleső tudattal tértünk nyugovóra, hogy 1) kihasználtuk a nyár utolsó pillanatait, 2) másnap munka és iskola kezdődik, valamit 3) egyetlen svájci filozófus-író-zeneszerző földi maradványai sem tudnak forogni a sírjukban. (A magyar tanárokról, a filozófia hallgatókról és a szomszédról most mélyen hallgassunk.)

A közösségi napon készült képek megtekinthetőek az esemény Picasa albumában és a Facebook albumban is.

Apa és fia.

Az élet dolgai.

Az említett gőz, és a belőle kilógó végtagok.

Díszvendég. Saját menüvel.

Londoni óra (Edina tiszteletére) budapesti időt mutat (a mi tiszteletünkre).

Ekkora halakat lehet fogni!...

Persze, hogy lehet, ha az ember pecázás közben elszunnyadva álmodik.

A dicsőítők felköltöztek a színpadra.

Ebéd, hardcore verzió: kenyér kanállal.

Még érzik a nyár a szélben!

Party.

Lajos & Lajos.

Utánpótlás.

A jó informatikus fia a vízparton.

Nem is érné meg szárazon megúszni!

Bajnok.

Ha lehetne kenuval egykerekezni, ez lenne az.

A hősök hihetetlen történeteket mesélnek a szárazon maradt társaiknak arról, ami a vízben történik.

Tovább olvasom

Légy hűséges

Mivel Nehémiás jó vezető volt, hűséges embereket választott kincstárnokoknak. (Neh. 13:13) Egy ember lehet bármennyire is tehetséges, ha nem hűséges, Isten nem tudja használni. Meg kell értsük, Isten megpróbálja a hűséget. Nem elég csak hangoztatnunk, "igen, én hűséges vagyok." Isten azt fogja mondja, "oké, nézzük meg." 

Tudod hogyan teszteli Isten a hűséget? Olyan feladatot ad egy időre, amit nem szívesen vállalunk el; valamit, ami nem érdekes, nem izgalmas; valamit, ami megkívánja, hogy alárendeld magad valakinek egy időre, és azt mondja, "csak légy hűséges."

A hűség nem csak annyit jelent, hogy nap mint nap megjelenek valahol, hanem nap mint nap jó hozzáállással, és jó lelkülettel jelenek meg. Isten az ilyen hűséget megjutalmazza. A Luk. 16:22 azt mondja, hogy ha hűségesek vagyunk a másén, akkor Isten nekünk adja a sajátunkat.

Ha meg vagy próbálva a hűség területén, légy szilárd az elhatározásodban, légy hűséges és megbízható. Nem fogod megbánni!

Joyce Meyer

Tovább olvasom