Ami sok az sok

A döntések melyeket napi szinten hozunk – például, hogy bekötjük-e a biztonsági övet, nehéz tárgyakat megfelelő módon emelünk-e fel, kerüljük-e a veszélyes helyzeteket – vagy erősítik a biztonságunkat, vagy veszélyt rejtő helyzetekbe sodornak. Keresztyénként is döntéseket kell hoznunk. Isten szava felállítja a szükséges határokat, hogy Isten biztonsági övezetében maradhassunk. Elmondja, mit tehetünk a biztonságunkért, és mit ne tegyünk, ha nem akarunk kikerülni a biztonságból.

Hol vannak a határaid?
El kell döntenünk, hogy "rendbe rakjuk" az életünket. Ökontroll, önuralom gyakorlása, határok felállítása – ez néhány a legfontosabb dolgok közül, amit megtehetünk. Az élet fegyelem nélkül tele van veszélyekkel. Lehet, hogy azt gondoljuk, izgalmas feszegetni a határainkat. Tetszik nekünk, hogy "Jééé, ez vagyok én! Elmegyek a végsőkig! Hú-húúúúúú!" Olyan népszerűvé vált ez az életszemlélet! De megmondom őszintén, Isten nem várja tőlünk, hogy pengeélen táncoljunk. Ha mégis megtesszük, akkor nem lesz "margó" az életünkben, mely kizárja a hibákat.

Maradj a határaidon belül!
Az autópályán a sávok egyfajta szegélyt adnak biztonságunk érdekében. Ha kitérünk oldalra, az árokba gurulunk. Ha átlépjük a vonalat az út közepén, meghalhatunk. Szeretjük ezeket a vonalakat, mert biztonságot adnak. Néha észre sem vesszük, hogy a sávok milyen nagy biztonságot jelentenek. Hasonló módon, amikor kereteket, határokat állítunk fel, és "margókat" szabunk személyes életünkben, sokkal jobban érezzük magunkat, és tapasztaljuk Isten békességét.

Elérted a határaidat?

Irányelvek egy jobb élethez

• Szabj kereteket!
• Vedd észre a figyelmeztető jeleket!
• Változtass!
• Állíts fel magadnak határokat!
• Légy önmagad!
• Találd meg az egyensúlyt!
• Állj szilárdan Isten igéjén!

Lehet, hogy tarthatatlan az, ahogy most élsz. Talán ilyeneket mondogatsz: "Ezt már sokáig nem bírom. Nem mehet ez így örökké. Még egy ilyen év, és teljesen kikészülök. Ez már túl sok!" Ha így beszélünk, akkor tulajdonképpen azt mondjuk, hogy "Tudom, hogy vannak határaim, és elértem őket, de figyelmen kívül hagyom; kíváncsi vagyok, meddig bírom (vagy nem bírom)."

Nem vagyok rá büszke, de szolgálatom első 20 évében figyelmen kívül hagytam a határaimat. Fizikailag általában szörnyen éreztem magam. Orvosokhoz rohangáltam, próbáltam javítani a közérzetemen tablettákkal, vitaminokkal, természetes anyagokkal, és bármivel, ami a kezem ügyébe került. Néhány doktor mondta is, "Ez stressz." Erre dühös lettem. Azt hittem, a stressz azt jelenti, hogy nem szeretem amit csinálok, vagy hogy nem tudom kezelni az életet. Szerettem a munkámat! De folyamatosan hajtottam magam: utazgattam, sorra fogadtam el a felkéréseket a szolgálatra... stb. Egyszerűen kifárasztottam magam.

Ne halogasd a változtatást
Amikor visszatekintek, azt gondolom, hogy ha Isten nem lett volna hozzám kegyelmes, ma már nem élnék. Miután évekig azt gondoltam, hogy az orvosok tévednek, végül rájöttem, hogy nem törhetjük meg büntetlenül Isten szellemi törvényeit, melyek az egészségre és a pihenésre vonatkoznak. Tehát változtattam dolgokon.
Ugyanez igaz a kapcsolatokra is. Kapunk figyelmeztető jeleket, melyek jelzik, hogy nem jó egy kapcsolat. De hányan tesznek azért, hogy javuljon a viszony, mielőtt túl késő lenne? Ha rájövünk, hogy tarthatatlan az életvitelünk, ne halogassuk a szükséges változtatást, ne várjuk meg, míg ideg-összeroppanást, szívinfarktust kapunk, vagy mindenkit elvesztünk.

Légy egyensúlyban, ne élj túlterhelve
4Mózes-ben Mózes példát ad számunkra, mit tehetünk, ha túl vagyunk terhelve. Beszélj a terheidről! Mózes Izrael népét vezette át a pusztán; a 11 nap alatt megtehető út 40 évig tartott. Ebben a helyzetben a nép elkeseredett és sírt. A 14. versben Mózes ezt mondja Istennek: "Képtelen vagyok egyedül hordozni ezt a népet, túl nagy teher ez nekem." Mi is mondhatjuk azt, amit Mózes, "Elértem a határaimat." Igen, az Ige azt mondja, hogy "mindenre van erőm a Krisztus által, aki engem megerősít" (Fil 4:13), de ez az Ige valójában azokra az időszakokra vonatkozik, amikor különböző megpróbáltatásokkal és nehéz helyzetekkel állunk szembe.
Nem kell, hogy olyanok legyünk mint a többiek, nem kell senkivel sem lépést tartanunk. Legyünk azok, akiknek Isten teremtett; és ezért még csak bocsánatot sem kell kérnünk. Nem vagyunk egyformák, és meg kell találnunk azt a komfort zónát, melyet Isten állított fel számunkra, hogy tudjuk élvezni az életet, ahelyett, hogy belebetegednénk a túlterheltségbe, és a stresszbe.
És ne feledd: az, hogy Isten Igéje határokat állít fel, nem jelenti azt, hogy Ő be akar börtönözni, vagy vissza akar tartani dolgoktól. Isten nem kontrollál minket saját akaratunk ellenére. Ha akarunk, kiléphetünk az Igében felállított biztonsági keretekből. Végső soron Ő azért adott irányelveket és parancsolatokat, hogy jobb életünk legyen. Minden egyes parancsolata a mi javunkra van!

Joyce Meyer

Témák: egyensúly, határok, Ige-morzsák, Joyce Meyer