Több mint megbocsátás

„Nektek azonban, akik hallgattok engem, ezt mondom: szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket; áldjátok azokat, akik átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket.” (Lukács 6:27-28)

Lukács 6:27-28 arról beszél, hogyan bánjunk az ellenségeinkkel. Nem elég, ha csak annyit teszünk, hogy megbocsátunk, és nem lépünk tovább. Hadd mondjak el valamit, amit akkor tanultam, amikor a megbocsátásról tanítottam. Egyszer megkérdeztem az Urat, „Atyám, miért van az, hogy az emberek eljönnek az összejöveteleinkre, imádkoznak, hogy tudjanak megbocsátani, és mégis, rövid időn belül, újra visszajönnek segítséget kérni, mert ismét a keserűség, a harag, a túlérzékenység problémájával küszködnek.” Az első dolog, amit az Úr mondott, az volt, hogy ezek az emberek nem teszik meg, amit Ő kér az Igében.

Habár Isten az mondja, hogy bocsássunk meg, nem áll meg itt, hanem továbbmegy, és azt mondja, hogy áldjuk is meg őket. Ebben a kontextusban az „áldani” szó azt jelenti, hogy „jót mondani róla”. Az egyik problémánk az, hogy habár imádkozunk és próbálunk megbocsátani a minket bántalmazóknak, a következő percben, nyelvünkkel átkozzuk őket, vagy újra és újra felidézzük sérelmeinket másoknak.

Ez így nem fog működni!

Hogy át tudjuk magunkat dogozni a megbocsátás folyamatán, és élvezzük a békességet, azt kell tennünk, amit Isten mond: nem csak megbocsátani kell, hanem áldani is. Az egyik ok, amiért olyan nehéznek találjuk, hogy imádkozzunk azokért, akik megbántottak, vagy rosszul bántak velünk, az, hogy hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy fizikai illetve anyagilag áldást kell kérnünk számukra. Az az igazság, hogy nem azt kell kérnünk, hogy több pénzt keressenek, vagy gyarapodjon a vagyonuk, hanem hogy szellemi áldást kapjanak. Azt kérjük, hogy Isten világítson rá magatartásukra, viselkedésükre, hogy meg tudjanak térni és meg tudjanak szabadulni a bűneiktől.

Nem elég csak kimondani, hogy megbocsátunk; vigyáznunk kell, hogy ne átkozzuk őket, és ne mondjuk rosszat róluk, még ha úgy gondoljuk is, hogy megérdemelnék. Inkább azt kell tennünk, amit Jézus is tett, imádkoznunk kell értük, meg kell áldani őket, és szépen kell beszélnünk róluk. Miért? Mert így nemcsak őket áldjuk, hanem magunkat is. Ha gyűlölködünk velük, az olyan, mintha mérget innánk, és közben azt várnánk, hogy az ellenségünk haljon meg tőle. Nyilvánvaló, hogy akik ezt teszik, csak maguknak ártanak. Miért élnéd életedet mások iránti haraggal, miközben a másik nem is tudja, vagy nem is foglalkozik azzal, hogy te mérges vagy. Ők élvezik az életet, te pedig szenvedsz. Engedd el őket, és a sértődést, és viszonyulj úgy hozzájuk, ahogy Jézus is viszonyult az ellenségeihez. Így egy csodálatos szabadságot fogsz átélni, és Isten maga fog téged igazolni.

Írta: Joyce Meyer

Témák: Ige-morzsák, Joyce Meyer, megbocsátás