Képzeld el, hogy elítélnek egy bűntettért – akár szándékosan, akár akaratlanul követted el –, amit mélyen megbántál, és felkínálják a kegyelmet, ami felment minden büntetés alól. Elfogadnád? Hadd meséljek valakiről, aki nem fogadta el!
1829-ben kér férfi, George Wilson és James Porter, kirabolta az Egyesült Államok egyik postakocsiját. Elfogták, majd törvényszék elé állították őket. 1830 májusában mindkét férfit bűnösnek találták hat rendbeli bűntett elkövetésében, többek közt rablás, és "a sofőr életének veszélyeztetése" miatt. Wilson és Porter is megkapta az ítéletét: kötél általi halál, végrehajtás időpontja: július 2.
Portert ki is végezték az adott napon, azonban Wilsonon nem hajtották végre az ítéletet. Befolyásos barátai kegyelmet kértek Andrew Jacksontól, az akkori amerikai elnöktől. Jackson elnök egy hivatalos felmentőlevelet írt, melyben ejtett minden vádat. Wilsonnak csupán 20 évet kellett volna börtönben töltenie egyéb bűntetteiért. Hihetetlen, de George Wilson visszautasította a kegyelmet!
Egy hivatalos jegyzőkönyv szerint Wilson úgy döntött, hogy "lemond és visszautasít minden olyan előnyt vagy védelmet, melyet a felmentőlevél biztosít számára". Wilson kijelentette, hogy nincs mondanivalója, és "nem kíván semmiféle segítséget elfogadni, hogy elkerülje a büntetést".
Az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróság szerint "A bíróság nem adhat kegyelmet annak a rabnak, aki nem igényli a kegyelem-nyújtotta mentességet... Ez adomány számára mint tulajdon(jog); és tetszése szerint elfogadhatja vagy elutasíthatja." A legfelsőbb bíróság elnöke, John Marshall, ezt írta: "az amnesztia a kegyelem tette, melyet a törvény végrehajtásával felruházott hatóság kezdeményezhet... (De) az átadás nem befejezett elfogadás nélkül. A kedvezményezett visszautasíthatja, és... a bíróságnak nem áll hatalmában azt ráerőltetni."
George Wilson bűnt követett el, vádat emeltek ellene, és bűnösnek találták. Halálra ítélték, de egy elnöki határozat teljesen felmentette. Amikor Wilson úgy döntött, hogy nem fogadja el a kegyelmet, a halált választotta. Ezt a megdöbbentő történetet olvasva, talán elcsodálkozunk: Hogy tudja valaki elutasítani a kegyelmet, inkább a halált választva!? Ez őrültség! De mi van akkor, ha te is elutasítasz egy kegyelmet; amikor elutasítod azt, aki lehetővé teszi számodra, hogy az örökkévalóságot Isten jelenlétében töltsd, ne pedig a Tőle való örök elválasztottságban, azon a helyen, melyet a Biblia pokolnak hív?
A Biblia világosan tanítja, hogy mindnyájan bűnösök vagyunk, akik újra és újra megszegtük Isten törvényét. Például a Róma 3:23-ban ezt olvassuk: "Mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének." Egy másik vers ezt mondja: "Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, önmagunkat csaljuk meg, és nincs meg bennünk az igazság." (1Jn 1:8)
Mi a bűn büntetése, melyek a következmények? "A bűn zsoldja a halál." (Róm 6:23) Az Ószövetség ezt alátámasztja: "Annak a léleknek kell meghalnia, aki vétkezik." (Ez 18:4) Ez nem hangzik jó hírnek, de Isten már megírta a felmentőlevelet, mely mindenki számára elérhető, és igénybe vehető.
A 2Pt 3:9-ben az áll, hogy "Nem késlekedik az Úr az ígérettel... hanem türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen." Később az 1Jn 1:9 elmagyarázza, hogy nekünk el kell fogadnunk ezt a kegyelmet: "Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól."
Ha még nem fogadtad el, a kérdés a következő: elfogadod, vagy elutasítod a felmentést. Mindnyájunknak választani kell. "Aki hisz Őbenne, az nem jut ítéletre, aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében." (Jn 3:18)
Írta: Ken Korkow
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése