Advent: ünnepi hangulatnál több

Az angyal belépve hozzá így szólt: "Üdvözlégy, kegyelembe fogadott, az Úr veled van!" Mária megdöbbent ezekre a szavakra, és fontolgatta, mit jelenthet ez a köszöntés. Az angyal ezt mondta neki: "Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél! Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak. Nagy lesz ő, és a Magasságos Fiának mondják majd; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak a trónját, ő pedig uralkodik a Jákób házán örökké, és uralkodásának nem lesz vége." Mária megkérdezte az angyalt: "Hogyan lehetséges ez, mikor én férfit nem ismerek?" Az angyal így válaszolt neki: "A Szentlélek száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért a születendőt is Szentnek nevezik majd, Isten Fiának. (Lk 1:28-35)

Máriának leesik az álla. Egy számára idegen férfi áll a szobája küszöbén és Istenről meg kegyelemről meg üdvözletről hadovál. Ki ez az alak, és miről hablatyol követhetetlenül?! A pulzusa egyre szaporább, ahogyan próbálja felfogni azt, ami történik vele.

Miközben Gábriel arkangyal folytatja az üzenetet, a mennyei tökély valószínűtlensége bontakozik ki a fiatal lány előtt. Az angyal lassan a mondatai végére ér, Máriában pedig alábbhagy a gyanakvással vegyes félelem, amit a különös idegen iránt érez. A felismerés alázata ébredezik a szívében; kezdi megérteni, hogy valami rendkívüli történik vele.

"Éppen engem választott Isten? Engem?! Én vagyok a választott, hogy szívem alatt hordjam Isten Fiát? Én leszek a Messiás édesanyja?"

Mária megértette a következő hónapok során, hogy Isten útjai sokkal magasabbak az ember útjainál. Megtanulta azt, amit nekünk is tanulnunk kell ilyenkor: az isteni természet végtelensége mindig győz a véges emberi lehetőségek felett. A karácsony arra emlékeztet, hogy az Ő útjai mindig magasabbak és jobbak annál, amit mi kitalálunk vagy elképzelünk.

A karácsonynak igazán semmi köze nincsen táncoló manókhoz, piros orrú rénszarvasokhoz és éneklő hóemberhez. Karácsonykor a Menny fénye tör be Földünk sötétjébe.

A karácsony ráébreszti és elgondolkodtatja a leggonoszabbakat is, milyen mértékű jelentőséggel bírnak az angyal üdvözlő szavai. Ez a történet vagy egy arcátlanul bátor hazugság, vagy teljes mértékben igaz. Más lehetőség nem marad. A jászol ugyanabba a kategóriába esik, mint a manók, szerencsétlen néhai Szent Miklós és a repülő rénszarvasok... De ha mégsem, akkor a jászol az abszolút, örök, Istentől származó igazság.

Nem az ünnepi hangulat teszi a karácsonyt. Az ünnepi hangulat a vásárlási lázt teszi csupán, amivel megbabonázza az embert, hogy vásároljon, pénzt költsön és egyen. A karácsonyt a Szent Szellem teszi, aki békét és örömet hoz elfuserált, agyonhajszolt, kiégett világunkba egy csecsemőn keresztül. A karácsonyt a Menny erejének valósága teszi, amikor találkozik egy ember életével. A karácsony abban a pillanatban kezdődik, amikor valaki felismeri önmagában a vágyat, mely a kezdetektől benne élt, hogy beárnyékolja őt Isten személye és Isten munkája.

Megtörtént Máriával, és veled is megtörténhet! Azt hiszem, ez jó imádság lehet karácsonykor: "Szent Szellem! Árnyékolj be engem! Árnyékold be álmaimat, szándékaimat, nézeteimet! Szülj valami újat, valami nagyszabásút bennem! Teremts bennem valamit, ami megváltoztatja ezt a nemzedéket Krisztus Királysága számára!"

Őrizz engem, mint szemed fényét, rejts el szárnyaid árnyékába! (Zsolt 17:8)

Írta: Carol McLeod
©2012 Just Joy Ministries

Tovább olvasom

Advent: az isteni kiválasztás kihívása

A hatodik hónapban pedig elküldte Isten Gábriel angyalt Galilea egyik városába, Názáretbe, egy szűzhöz, aki a Dávid házából származó férfinak, Józsefnek volt a jegyese. A szűznek pedig Mária volt a neve. Az angyal belépve hozzá így szólt: "Üdvözlégy, kegyelembe fogadott, az Úr veled van!" Mária megdöbbent ezekre a szavakra, és fontolgatta, mit jelenthet ez a köszöntés. (Lk 1:26-29)

Mária ugyanabban a faluban nőtt fel, amelyikben József, aki több évvel idősebb volt nála. Talán már jó ideje csodálták egymást titokban, távolról. József talán már rég csak arra várt, hogy a kedves Mária felnőjön végre.

Egy délután, mikor Mária otthon volt, és talán a menyasszonyi ruháján dolgozgatott, vagy törülközőket varrt az új otthonába, elfogta az érzés, hogy valaki van vele a szobában. Valószínűleg elkezdte forgatni a fejét, a szoba zugait kutatva, keresve az embert, akinek a jelenlétét megérezte.

"Az angyal belépve hozzá így szólt: Üdvözlégy, kegyelembe fogadott [kiválasztott, szerencsés], az Úr veled van!" (Lk 1:28; a szerk. kiegészítése)

Mária számára a karácsony időszaka annak a kihívásnak az időszaka volt, hogy megértse, mit jelent valójában Isten kiválasztottjának, ilyen kegyelembe fogadottnak lenni. Máriának meg kellett tanulnia, hogy az isteni kiválasztottság megtiszteltetése nem töretlen boldogságot jelent, és nem jár minden álom megvalósulásának ígéretével. Félelmetesen nagy árat kell megfizetniük mindazoknak, akiket az a szerencse ért, hogy Isten kiválasztotta őket. A kegyelembe fogadás itt tulajdonképpen annyit jelent, hogy Isten hajlandó használni valakit.

Isten hajlandó használni az Ő végtelen, bámulatos tervében a túl fiatalt, a túl képzetlent, a túl tapasztalatlant az emberiség javáért. Amiképp az isteni megtiszteltetés Mária méhét illette, úgy hiszem, ugyanúgy illet ez a kegyelem mindenkit – minden egyes személyt, aki hajlandó részesévé válni Isten stratégiai bevetésének a jelen történelmi helyzetében.

Mária számára a karácsonyi időszak annak az ideje volt, hogy felfedezze Isten jelenlétének minden korábbi tapasztalatot és elképzelést felülmúló bensőségességét. Mária azzal nézett szembe ezekben a hetekben, milyen is a valóságban, amikor Isten így kegyelme fogad, és önmagából egy részt helyez el egy földi, mulandó életben. Isten nem puszta fogalom, merő elképzelés volt többé az ő számára; nem is Szentség, aki nem avatkozik bele a mindennapi életbe, hanem távol tartja magát tőle. A Gábriel hozta üzenet nyomán Isten személye, az Ő a jelenléte tört be ennek a fiatal lánynak az életébe, elfoglalva azt, akinek azelőtt minden gondolatát szíve választottja, József töltötte ki.

Isten kegyelmének újabb és újabb megtapasztalása számomra a karácsonyban az egyik legnagyobb élmény. Felismerni, hogy Isten vágyik használni engem az emberi történelemnek ebben a pillanatában, olyan ajándék, melyről sosem gondoltam volna, hogy az élet karácsonyfája alatt nekem címezve találom.

A Jézus személyes jelenlétének bensőséges, intim megtapasztalásával teli, új életstílus felfedezése Isten idei ajándéka számodra, ami egész életed megváltoztatja és átitatja.

A karácsony ennek az igazságnak a kihirdetése lehet egész világod előtt: "Isten velem van! Isten veled van! Nincs ennél csodásabb meglepetés!"

Írta: Carol McLeod
©2012 Just Joy Ministries

Tovább olvasom

Advent: a kibékülés ideje

A brit katonák közül sokan a harctéren töltötték 1914 karácsonyát az első világháború során. Négy hónapnyi bevetés után már egymilliónál is több áldozata volt a véres konfliktusnak. Az ellenséges csapatok közötti területet elesett katonák teste borította, ameddig a szem ellátott.

Franciaország egyik fagyos csatamezőjén esett meg egy csoda. A brit csapatok ámulva figyelték, ahogy gyertyafénybe borított ágacskák jelentek meg a német lövészárkok felett.

"A német vonalak mögül egy vastag bariton kezdett bele egy dalba, melyben a német dajkám énekét fedeztem fel... Karcos, de szelíd hang szállt fel a jeges köd fölé. Annyira meglepő élmény volt... Mintha egy másik világból érkezne a hang" – vall az esetről egy fiatal brit katona a naplójában.

"Stille Nacht! Heilige Nacht! Alles schläft." ("Csendes éj, szentséges éj. Mindenek nyugta mély.")

Amikor a német katona a dal végére ért, a britek válaszoltak. Ágyútűz helyett azonban egy énekbe kezdtek bele a koszban, fagyban megkeményedett bakák:

"The first noel, the angels did say, was to certain poor shepherds in fields as they lay..."

Miután a kedélyes angolok elénekelték a dallam utolsó sorát – "Born is the King of Israel!" – az ellenség tapsolni kezdett, majd harsányan belecsapott az "Oh Tannenbaum" ("Ó, szép fenyő") kezdetű dalba.

Az ének után ismét az angol csapatok hangja szólalt meg. "Oh Come All Ye Faithful!" ("Ó, jöjjetek, népek!"), énekelték a britek. Ez volt az a pillanat, amikor a németek is csatlakoztak a dalhoz. Most már együtt énekeltek az ellenségek.

A véráztatta harctér ennél különösebb pillanatot nem látott a háború egész ideje alatt. Két ellenséges nemzet tábora közösen énekelte ugyanazokat a karácsonyi dallamokat a tomboló háború kellős közepén. Az írott emlékekből tudjuk, hogy az egyébként egymást öldöklő katonák a táborok közötti senkiföldjén üdvözölték egymást, ahol percekkel azelőtt még bajtársak ezrei lelték halálukat. A katonák boldog karácsonyt kívántak egymásnak és megegyeztek, hogy szenteste napján nem sütik el puskájukat.

Katonák ezrei ünnepelték a Békesség Fejedelmének születését elhullott társaik teste felett.

Magányos hang kezdett bele ismét a közismert dallamba, "Csendes éj", franciául. Hamarosan egy másik hang is csatlakozott, német nyelven énekelve. Nemsokára már angolul is szólt az ének.

Ezen a karácsonyon kivel kell kibékülnöd? Küzdesz, harcolsz valakivel, észrevétlen magad mögött hagyva életörömed? A karácsony olyan pillanat a történelemben, amikor a béke korlátlanul megragadható egy kisbaba miatt, aki azért született meg, hogy békét hozzon minden nemzedék számára.

Ki hitte volna el, amit hallottunk, ki előtt volt nyilvánvaló az ÚR hatalma? Mint vesszőszál, sarjadt ki előttünk, mint gyökér a szikkadt földből. Nem volt neki szép alakja, amiben gyönyörködhettünk volna, sem olyan külseje, amiért kedvelhettük volna. Megvetett volt, és emberektől elhagyatott, fájdalmak férfia, betegség ismerője. Eltakartuk arcunkat előle, megvetett volt, nem törődtünk vele. Pedig a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta. Mi meg azt gondoltuk, hogy Isten csapása sújtotta és kínozta. Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg. Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga útját járta. De az ÚR őt sújtotta mindnyájunk bűnéért. ... Ezért a nagyok között adok neki részt, a hatalmasokkal együtt részesül zsákmányban, hiszen önként ment a halálba, hagyta, hogy a bűnösök közé sorolják, pedig sokak vétkét vállalta magára, és közbenjárt a bűnösökért. (Ézs 53:1-6,12)

Írta: Carol McLeod
©2012 Just Joy Ministries

Tovább olvasom

Advent: a felkészülés ideje

E napok után fogant felesége, Erzsébet, aztán elrejtőzött öt hónapra, majd így szólt: "Ezt tette velem az Úr azokban a napokban, amikor rám tekintett, hogy elvegye gyalázatomat az emberek előtt." (Lk 1:24-25)

Abban a korban, amiben Erzsébet élt, nem volt szokatlan dolog, hogy a terhes asszonyok elvonuljanak és kivonják magukat a társadalom napi elfoglaltságaiból, miután áldott állapotuk látszani kezdett. Mégis, azt olvassuk, hogy Erzsébet ennél jóval korábban, a fogantatás után hamarosan elrejtőzött.

Gondolkodtam rajta, vajon miért döntött Erzsébet úgy, hogy sokkal hamarabb elrejtőzik, mint ahogyan az a kultúrájában és a korában megszokott volt. Arra gondoltam, talán szükségét érezte, hogy a magányban és a hétköznapi körforgásból való kivonulásban felkészüljön Isten tervének megvalósulására. Talán annyira megtelt hálával és a csoda feletti örömmel, hogy úgy döntött, az anyaságra, az érkező gyermek fogadására való felkészülés lesz az egyetlen fontos teendője.

Elképzelem Erzsébet gyűrött, ráncos, könnyáztatta arcán a megdöbbent mosolyt, miközben imádkozik: "Istenem! Csoda! Ez csoda! Ezt a gyermeket Te adtad!" Látom őt, amint örömmel kötöget színes kis takarókat, varr puha, apró rugdalózót, kabátkát és más ruhácskákat csontos kezével, sajgó ízületeivel. Közben szíve így kiált a világmindenség Istene felé: "Istenem, készíts fel arra, ami következik! Készen akarok állni!"

Úgy hiszem, az elmélkedés, készülődés csendes, boldog hetei közben Erzsébet egész lelke megtelt a hálával. Talán még arra is felkészült, hogy megváltoztassa az életstílusát annak érdekében, hogy az az édesanya lehessen, akire az Isten céljait beteljesítő, születendő gyermeknek szüksége lesz. Erzsébet a szülésre készült, közben pedig várta a csodával járó áldásokat.

Te mit várva készülsz? Mi az, amire az idei advent során fel kell készülnöd? Neked is meg kell változtatnod az életstílusod, hogy az Isten célját megvalósító terv, amit Ő maga választott ki neked, otthont találjon az életedben? Akiket Isten elhívott, hogy nagy és különleges dolgot hajtsanak végre az Ő terve szerint, azokat az Ő szent jelenlétébe is meghívta.

A karácsony a remény és a csodák ideje, de a készülődésé is: a felkészülés ideje, hogy az Isten akaratának, tervének otthona lehessen életed. Azért imádkozom, hogy találj néhány percet rá ma, és ennek a rendkívüli néhány hétnek minden napján, hogy elrejtőzz Isten jelenlétében. Az vendégeskedés, a kultúrának, a szokásoknak, a társadalom elvárásainak való megfelelés miatt bizonnyal hamar elmerülsz a serénykedésben, a pazarló pompában, ajándékok vásárlásában, az ünnepi fények között. Éppen ezért, minden nap szakíts időt rá, hogy tudatosan keresed Istent, magadhoz öleled az Ő szeretetét és kéred őt, hogy jelentse ki az életedre szánt tervének következő lépését!

Azt remélem, hogy Erzsébettel (és velem) együtt te is így imádkozol: "Istenem, készíts fel arra, ami következni fog!"

Hát nem tudod, vagy nem hallottad, hogy örökkévaló Isten az ÚR? Ő a földkerekség teremtője, nem fárad el, és nem lankad el, értelme kifürkészhetetlen. Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi. Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. De akik az ÚRban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el. (Ézs 40:28-31)

Írta: Carol McLeod
©2012 Just Joy Ministries

Tovább olvasom

Advent: a lehetetlen lehetősége

Zakariást választották ki a papok közül arra a feladatra, hogy bemenjen a templomba és füstölőáldozatot mutasson be a népért közbenjárva. Egyedül volt a templomban az áldozat ideje alatt, mégis, az oltár mellett állva szokatlan látogatót kapott. Gábriel, az angyal érkezett a Mennyből, hogy izgalmas üzenetet adjon át Zakariásnak és Erzsébetnek.

"Ne félj, Zakariás, meghallgatásra talált a te könyörgésed" – hangzottak az angyal történelem-formáló szavai. Isten négyszáz éven keresztül nem szólt, nem volt látható; ebben a pillanatban megtört a négy évszázados csend. Zakariás a tulajdon szemével látta az angyalt és a tulajdon fülével hallotta a választ, melyért feleségével a menyegzőjük napja óta, hosszú éveken át imádkoztak.

A várakozás, bizakodás, hit és könyörgés évei után az angyal bejelentette, hogy a Menny megmozdul, Isten beavatkozik Zakariás és Erzsébet életébe és házasságába. Valóban igaz lehet a hír? Lehetséges egyáltalán a közös élet évtizedei után a fogantatás? Képes lenne Erzsébet idős szervezete elhordozni kilenc hónap terhességet és a szülés fájdalmát? Isten, még erre is képes vagy? Ennyire tudsz?!

Valóban igaz: Isten tényleg meghallja az imáid! Nagyon odafigyel, amikor megszólítod őt. Szereti, amikor gyermeke bátran és szégyenérzet nélkül, egyszerűen és őszintén hozza elé a kérését. A Biblia fel is szólítja a keresztények minden nemzedékét, hogy kérjenek Istentől újra és újra, és legyenek kitartóak a kérésben; keressék Istent ismét és meghátrálás nélkül, és legyenek kitartóak a keresésben; kopogtassanak a Menny kapuján feladás és csüggedés nélkül, és legyenek kitartóak a kopogtatásban. (lásd Mt 7:7)

Te mit kérsz Istentől régóta, amikor imádkozol? Talán Istent nem ismerő házastársad hozod az Úr elé minden alkalommal... vagy lázadó tinédzser gyermekedre gondolsz párás szemekkel... vagy a családod pénzügyi helyzete miatt sóhajtozol gondterhelten Isten előtt... talán egészségügyi probléma töltötte ki imáid nagy részét évről évre. Kövesd Erzsébet és Zakariás példáját, és imádkozz tovább remélve és várva a választ!

A karácsony éppen az az idő, amikor leginkább szükséges várnunk, hogy a Menny tökéletes valósága belépjen poros, sivár világunkba emberfeletti, hibátlan megoldásaival. A karácsony az az időszak, ami arra emlékeztet mindannyiunkat, hogy tényleg történnek csodák, az imák valóban meghallgatásra és válaszra találnak, és az Isten országa elközelített hozzánk – minden elképzelésnél közelebb. Immár a küszöbön áll megjelenése.

Elismered és megtiszteled Istent azzal, hogy a lehetetlent kéred tőle. Elvégre a lehetetlen az, amiben a karácsony Istene a legjobb!

Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. Mert aki kér, mind kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik. Ugyan ki az közöttetek, aki ha kenyeret kér a fia, követ ad neki, vagy ha halat kér, kígyót ad neki? Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad jókat a ti mennyei Atyátok azoknak, akik kérik tőle? (Mt 7:7-11)

Írta: Carol McLeod
©2012 Just Joy Ministries

Tovább olvasom

Advent: a türelem leckéje

Vessünk egy pillantást karácsony valódi történetére, ahogyan az a Bibliában meg van örökítve! Töltsünk el néhány percet a betlehemi történttel ismerkedve! Bár jórészt Betlehem volt a cselekmény helyszíne, a Jézus születésének történelmi eseményéről szóló beszámoló nem Betlehemben, még csak nem is Názáretben indul. A megörökített történet egy idős házaspárral kezdődik. Egy házaspárral, akik tapasztalatból ismerték egy Istenért megélt élet teljességét.

A Biblia a legnagyobb kedvességgel, nyájasan tárja elénk Erzsébet és Zakariás történetét: "Igazak voltak mindketten az Isten előtt, és feddhetetlenül éltek az Úr minden parancsolata és rendelése szerint." (Lk 1:6)

Erzsébet és Zakariás hosszú évek óta éltek együtt házastársként, de egész idő alatt nem született gyermekük. Megbénító, szívfacsaró lehetett az a fájdalom, melynek közepette ez a papfeleség és pap mégis megtalálta az erőt és a hitet ahhoz, hogy – a Biblia tanúsága szerint – feddhetetlenül éljék életük napjait az Istennel való kapcsolatuk minden területén.

Hadd tegyek fel egy elgondolkodtató kérdést! Te mivel felelsz a kudarcra? Úgy érzed, a csalódás felhatalmaz téged arra, hogy önsajnálatba merülj? Jogosnak tartod a zúgolódást, a panaszkodást? Habár Erzsébet és Zakariás nem nevelhettek gyermeket, és szétzúzott, szertefoszlott reményük elveszni látszott, mégis folytatták az Istennek való szolgálatot teljes szívükből és minden tehetségük szerint, míg az évek lassan múltak.

A Biblia szerint "nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének". (Jak 5:16) Mikor igaz életet élsz a körülmények nehézsége ellenére, és kitartasz az ima mellett, az imáid meghallgatásra fognak találni!

A Biblia azt is mondja, hogy "az igaz ember a hite által él". (Hab 2:4) Erzsébet és Zakariás nem a láthatókra nézett, hanem hit által élt, mégpedig éveken, talán évtizedeken át.

Erzsébet neve azt jelenti, "Isten az én fogadalmam". Erzsébet még akkor is hitt Isten ígéretében, miután mindenki más már feladta volna a csalódás miatt. Hitt benne, hogy Isten számon tartja az imáit, és nem adta fel a hitét annak láttán, hogy barátnői beszélni és járni tanították gyermekeiket, vagy akkor, amikor szeme előtt babusgatták unokáikat.

Remélem, hogy az egyik első dolog, amit megértesz és megtanulsz karácsony történetéből, az lesz, hogy türelmes legyél Istennel. Bízz Istenben a körülmények ellenére, a kihívást jelentő nehézségek közepette, amikor a dolgok a hited ellen látszanak működni! A csalódás, a kudarc sötét napjai során is folytasd és éld életed igazán; igaz, Istennek tetsző, feddhetetlen módon! Imádkozz, add bele lelkesedésed és elkeseredettséged, és hidd el: Isten meghallja és számon tartja szavaid! Légy derűs és hálás, állj jól hozzá a dolgokhoz akkor is, amikor nem a te elképzelésed valósul meg!

Emlékeztessen Erzsébet hűsége arra, hogy a hívő ember nem a látható dolgok alapján, hanem a hite által él!

Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van. Mert állhatatosságra van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret. Mert még egy igen-igen kevés idő, és aki eljövendő, eljön, és nem késik. Az én igaz emberem pedig hitből fog élni, és ha meghátrál, nem gyönyörködik benne a lelkem. De mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk. (Zsid 10:35-39)

Írta: Carol McLeod
©2012 Just Joy Ministries

Tovább olvasom