E napok után fogant felesége, Erzsébet, aztán elrejtőzött öt hónapra, majd így szólt: "Ezt tette velem az Úr azokban a napokban, amikor rám tekintett, hogy elvegye gyalázatomat az emberek előtt." (Lk 1:24-25)
Abban a korban, amiben Erzsébet élt, nem volt szokatlan dolog, hogy a terhes asszonyok elvonuljanak és kivonják magukat a társadalom napi elfoglaltságaiból, miután áldott állapotuk látszani kezdett. Mégis, azt olvassuk, hogy Erzsébet ennél jóval korábban, a fogantatás után hamarosan elrejtőzött.
Gondolkodtam rajta, vajon miért döntött Erzsébet úgy, hogy sokkal hamarabb elrejtőzik, mint ahogyan az a kultúrájában és a korában megszokott volt. Arra gondoltam, talán szükségét érezte, hogy a magányban és a hétköznapi körforgásból való kivonulásban felkészüljön Isten tervének megvalósulására. Talán annyira megtelt hálával és a csoda feletti örömmel, hogy úgy döntött, az anyaságra, az érkező gyermek fogadására való felkészülés lesz az egyetlen fontos teendője.
Elképzelem Erzsébet gyűrött, ráncos, könnyáztatta arcán a megdöbbent mosolyt, miközben imádkozik: "Istenem! Csoda! Ez csoda! Ezt a gyermeket Te adtad!" Látom őt, amint örömmel kötöget színes kis takarókat, varr puha, apró rugdalózót, kabátkát és más ruhácskákat csontos kezével, sajgó ízületeivel. Közben szíve így kiált a világmindenség Istene felé: "Istenem, készíts fel arra, ami következik! Készen akarok állni!"
Úgy hiszem, az elmélkedés, készülődés csendes, boldog hetei közben Erzsébet egész lelke megtelt a hálával. Talán még arra is felkészült, hogy megváltoztassa az életstílusát annak érdekében, hogy az az édesanya lehessen, akire az Isten céljait beteljesítő, születendő gyermeknek szüksége lesz. Erzsébet a szülésre készült, közben pedig várta a csodával járó áldásokat.
Te mit várva készülsz? Mi az, amire az idei advent során fel kell készülnöd? Neked is meg kell változtatnod az életstílusod, hogy az Isten célját megvalósító terv, amit Ő maga választott ki neked, otthont találjon az életedben? Akiket Isten elhívott, hogy nagy és különleges dolgot hajtsanak végre az Ő terve szerint, azokat az Ő szent jelenlétébe is meghívta.
A karácsony a remény és a csodák ideje, de a készülődésé is: a felkészülés ideje, hogy az Isten akaratának, tervének otthona lehessen életed. Azért imádkozom, hogy találj néhány percet rá ma, és ennek a rendkívüli néhány hétnek minden napján, hogy elrejtőzz Isten jelenlétében. Az vendégeskedés, a kultúrának, a szokásoknak, a társadalom elvárásainak való megfelelés miatt bizonnyal hamar elmerülsz a serénykedésben, a pazarló pompában, ajándékok vásárlásában, az ünnepi fények között. Éppen ezért, minden nap szakíts időt rá, hogy tudatosan keresed Istent, magadhoz öleled az Ő szeretetét és kéred őt, hogy jelentse ki az életedre szánt tervének következő lépését!
Azt remélem, hogy Erzsébettel (és velem) együtt te is így imádkozol: "Istenem, készíts fel arra, ami következni fog!"
Hát nem tudod, vagy nem hallottad, hogy örökkévaló Isten az ÚR? Ő a földkerekség teremtője, nem fárad el, és nem lankad el, értelme kifürkészhetetlen. Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi. Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. De akik az ÚRban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el. (Ézs 40:28-31)
Írta: Carol McLeod
©2012 Just Joy Ministries
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése