Advent: ünnepi hangulatnál több

Az angyal belépve hozzá így szólt: "Üdvözlégy, kegyelembe fogadott, az Úr veled van!" Mária megdöbbent ezekre a szavakra, és fontolgatta, mit jelenthet ez a köszöntés. Az angyal ezt mondta neki: "Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél! Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak. Nagy lesz ő, és a Magasságos Fiának mondják majd; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak a trónját, ő pedig uralkodik a Jákób házán örökké, és uralkodásának nem lesz vége." Mária megkérdezte az angyalt: "Hogyan lehetséges ez, mikor én férfit nem ismerek?" Az angyal így válaszolt neki: "A Szentlélek száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért a születendőt is Szentnek nevezik majd, Isten Fiának. (Lk 1:28-35)

Máriának leesik az álla. Egy számára idegen férfi áll a szobája küszöbén és Istenről meg kegyelemről meg üdvözletről hadovál. Ki ez az alak, és miről hablatyol követhetetlenül?! A pulzusa egyre szaporább, ahogyan próbálja felfogni azt, ami történik vele.

Miközben Gábriel arkangyal folytatja az üzenetet, a mennyei tökély valószínűtlensége bontakozik ki a fiatal lány előtt. Az angyal lassan a mondatai végére ér, Máriában pedig alábbhagy a gyanakvással vegyes félelem, amit a különös idegen iránt érez. A felismerés alázata ébredezik a szívében; kezdi megérteni, hogy valami rendkívüli történik vele.

"Éppen engem választott Isten? Engem?! Én vagyok a választott, hogy szívem alatt hordjam Isten Fiát? Én leszek a Messiás édesanyja?"

Mária megértette a következő hónapok során, hogy Isten útjai sokkal magasabbak az ember útjainál. Megtanulta azt, amit nekünk is tanulnunk kell ilyenkor: az isteni természet végtelensége mindig győz a véges emberi lehetőségek felett. A karácsony arra emlékeztet, hogy az Ő útjai mindig magasabbak és jobbak annál, amit mi kitalálunk vagy elképzelünk.

A karácsonynak igazán semmi köze nincsen táncoló manókhoz, piros orrú rénszarvasokhoz és éneklő hóemberhez. Karácsonykor a Menny fénye tör be Földünk sötétjébe.

A karácsony ráébreszti és elgondolkodtatja a leggonoszabbakat is, milyen mértékű jelentőséggel bírnak az angyal üdvözlő szavai. Ez a történet vagy egy arcátlanul bátor hazugság, vagy teljes mértékben igaz. Más lehetőség nem marad. A jászol ugyanabba a kategóriába esik, mint a manók, szerencsétlen néhai Szent Miklós és a repülő rénszarvasok... De ha mégsem, akkor a jászol az abszolút, örök, Istentől származó igazság.

Nem az ünnepi hangulat teszi a karácsonyt. Az ünnepi hangulat a vásárlási lázt teszi csupán, amivel megbabonázza az embert, hogy vásároljon, pénzt költsön és egyen. A karácsonyt a Szent Szellem teszi, aki békét és örömet hoz elfuserált, agyonhajszolt, kiégett világunkba egy csecsemőn keresztül. A karácsonyt a Menny erejének valósága teszi, amikor találkozik egy ember életével. A karácsony abban a pillanatban kezdődik, amikor valaki felismeri önmagában a vágyat, mely a kezdetektől benne élt, hogy beárnyékolja őt Isten személye és Isten munkája.

Megtörtént Máriával, és veled is megtörténhet! Azt hiszem, ez jó imádság lehet karácsonykor: "Szent Szellem! Árnyékolj be engem! Árnyékold be álmaimat, szándékaimat, nézeteimet! Szülj valami újat, valami nagyszabásút bennem! Teremts bennem valamit, ami megváltoztatja ezt a nemzedéket Krisztus Királysága számára!"

Őrizz engem, mint szemed fényét, rejts el szárnyaid árnyékába! (Zsolt 17:8)

Írta: Carol McLeod
©2012 Just Joy Ministries

Témák: advent, Carol McLeod, igazság, Ige-morzsák, karácsony, rénszarvas