Isten jó

„Az Úr nem vonja meg a jót azoktól, a kik ártatlanul élnek” Zsolt 84,12.

Sátán egyik legnagyobb kísértése, hogy elhitesse velünk, hogy Isten nem jó. Hogy ő nem jó, konkrétan hozzám.

Az Édenben is ez volt a tartalma Sátán legelső kísértésének. Ezt mondta Évának, „Jól tudja Isten, hogy ha esztek a fa gyümölcséből, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten” (1Móz 3,5). Ez jónak hangzik... Sátán ezzel azt sugallta Évának, hogy Isten, - azzal hogy megtiltja nekik, hogy egyenek a jó és gonosz tudásának fájáról - valami jót vissza akar tartani tőlük.

1527-ben Luther Márton, a hit nagy embere, ezt írta, „Több mint egy hétig közel voltam a halál és a pokol kapuihoz. Minden tagomban reszkettem. Krisztust teljesen elvesztettem.” Később így emlékezett vissza, „A depresszió tartalma mindig ugyanaz volt, a hit elvesztése abban, hogy Isten jó, és hogy ő jó hozzám.”

Bár átélhetünk nagyon nehéz és fájdalmas időszakokat, amikor nehéz hinnünk Isten jóságában, de tudnunk kell, hogy az Ő szándéka mindig az, hogy végül jót tegyen velünk. Hogy mindent-mindent a javunkra fordítson.

A tél után mindig eljön a tavasz! Ragaszkodj Istenhez és bízz az ő jóságában!

Tovább olvasom

Higgy a csodában

„Ezek után is csak vétkeztek, és nem hittek csodáiban. Ezért hiábavalóságban hagyta telni napjaikat, esztendeiket rémületben.” Zsolt 78,32-33.

„Hiszem, ha látom”, szokták mondani. Az izraeliták láttak, és mégsem hittek! Az Egyiptomból való kiszabadulás, és a pusztai vándorlás során újra és újra látták Isten hatalmas csodáit, de amikor valami nehézség támadt, rögtön lázadtak és nem működtek együtt Istennel. A csodákból nem tanulták meg, hogy bízzanak Jahvéban. Ennek az lett a következménye, hogy nem tudtak bemenni az ígéret földjére. Megrekedtek a pusztában, évekig egy hegyet kerülgetve.

„A fölösleges dolgok fölöslegessé teszik az életet” (Pasolini). Hasonló dolog történt Izrael népével is. Azt olvassuk, hogy „hiábavalóságban” teltek a napjaik – haszontalanul, céltalanul. Milyen szomorú! Ha azt akarjuk, hogy Isten jó tervei megvalósuljanak életünkben, ha szeretnénk egy tartalmas, előrevivő életet élni, higgyünk az Úrban, higgyünk a csodáiban! Emelkedjünk felül félelmeinken, lépjünk, működjünk Vele együtt! Ő megteszi azt, amit mi nem tudunk! Ő a csodák Istene!

Tovább olvasom

Isten szemével

„Isten, add meg a királynak, hogy úgy ítéljen, mint te! Legyen a király fia olyan igazságos, mint te!” (Zsolt. 72,1. egyszerű ford.)

Ez a zsoltár-részlet egy imádság, ami Salamon királyért, vagy Salamon király által hangzott el.

Mi lehet, hogy nem vagyunk királyok, de mindegyikőnk saját élete „királya”. És ezen kívül mindenkinek van egy „uralmi, befolyásolási” területe. Ez a terület lehet a saját családunk, munkahelyünk, kisebb-nagyobb közösségek, melynek részei vagyunk.

Fontos hogy Isten szemével lássuk az embereket.

Fontos hogy Isten szemével lássuk saját magunkat is.

Fontos, hogy Isten szerint tudjunk „megítélni” dolgokat. Isten nélkül, saját értékítéletünk, véleményünk félrevihet, hisz mi nem látjuk a teljes képet. Neveltetésünk, a kultúránk, a minket érő hatások erősen befolyásolnak, torzíthatják a gondolkodásunkat.

Jézusról, - egy róla szóló próféciában - azt olvassuk, hogy „nem a látszat után ítél, és nem hallomás után dönt, hanem igazságosan…” (Ésa 11,3-4). Ő a felszínnél mélyebbre látott, a lényeget látta.

Ha azt akarjuk, hogy gondolkodásunk egyre inkább közelítsen az igazsághoz, akkor szánjunk rá naponta időt, hogy Isten szava a szívünkbe hatoljon, és a Szentlélek által hasson ránk, változtasson minket.

Tovább olvasom

A „lehetetlen” Istene

Az év eleje, az új kezdetek ideje. Ilyenkor sokan új célokat tűznek ki, tervezik a jövőt, és átgondolják milyen változásokat szeretnének. Lehetőség új kezdetekre.

Talán szeretnél változásokat ebben az évben. Talán Isten adott egy álmot, egy látást az életedre, és még mindig vársz a beteljesülésre. Vagy talán áttörésért imádkozol a házasságodban, anyagi területen, vagy a családodban. Talán egy függőséggel vagy egy komoly betegséggel küzdesz. Lehet, hogy egy lehetetlennek tűnő dologgal állsz szembe. Bármiről legyen is szó –apró vagy komolyabb dolog – szeretném, ha tudnád, hogy van remény a helyzetedre, mert Isten az új kezdetek Istene. Vele semmi sem lehetetlen (Luk 1,37).

Amikor kilépünk, és bízunk Istenben, hogy nagy dolgokat tesz az életünkben, az ellenség mindig megpróbál megállítani, és azt szeretné, ha feladnánk. Sátán egyik kedvenc trükkje, hogy negatív gondolatokkal bombázza az elménket: Ez soha nem fog megtörténni… nincs rá mód, hogy kifizesd a számlákat… a gyerekeid sosem fognak megváltozni… soha nem tudsz túllépni a múltadon.

De Isten mindig készít egy utat. Ésa 43,19-ben Isten ezt mondja, Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni, majd megtudjátok! Már készítem az utat a pusztában, a sivatagban folyókat fakasztok. Szeretem ezt az igét! Más szavakkal Isten ezt mondja, „Nem számít milyennek tűnik a helyzeted, vagy hogy mióta tart már. Én Isten vagyok, és meg tudom tenni az életedben a lehetetlen! Ha kell, folyóvizet tudok fakasztani a pusztában.”

A lehetetlennel nézel szembe? Belefáradtál a változásra való várakozásba? Ha igen, akkor nem most van itt az ideje hogy feladd. Annak van itt az ideje, hogy felemeld a várakozásod szintjét, és döntsd el, hogy elhiszed, hogy Isten utat tud készíteni.

Írta: Joyce Meyer

Tovább olvasom

Észreveszed?

„Hogy észrevegyük a Gondviselés munkáját, a hit szemére van szükségünk, mert egy tapasztalatot különféle módon értelmezhetünk. Dönthetünk úgy is, hogy csak véletlennek tekintjük.” (Charles Colson)

Valóban így van. Előfordulnak életünkben olyan események, melyeknél nagyon egyértelmű, hogy Isten lépett közbe! Például megmenekülés egy halálos veszedelemből. Ezek általában még egy hitetlen ember előtt is csodaszámba mennek. De nem mindig ennyire nyilvánvaló és észrevehető Isten gondviselése.

Philip Yancey írja, „Bízunk Istenben, és ezért nem a véletlennek tulajdonítjuk az ima és a valóság között mutatkozó hasonlóságot… Ha végig gondolom azokat az imáimat, amelyekre választ kaptam, szinte mindegyikre akadna más magyarázat is… A hit révén ismerjük el Isten háttérmunkáját.” William Temple mondta, „Amikor imádkozom, sok a véletlen egybeesés az életemben, amikor nem imádkozom, akkor nem sok.”

Vajon meglátom-e, észreveszem-e életem eseményei mögött a Gondviselés kezét? Ha a hit szemével látunk, gyakran fakad fel bennünk öröm és hálaadás, mikor felismerjük Isten hatalmas csodáit egy-egy eseményben. Néha ezek csak utólag tudatosulnak bennünk. „Isten gondviselése olyan, mint a héber írás, csak visszafelé lehet kiolvasni.” (John Flavel)

A 107. zsoltár, mely Isten különféle szabadító tetteit veszi számba, végül, mint egy tanulság, ezzel a felhívással fejeződik be, „Aki bölcs, jegyezze meg ezeket, és értse meg az ÚR kegyelmes tetteit!”

Tovább olvasom

Változások

„… nem akarnak megváltozni, és nem félik az Istent.” (Zsolt 55,19/b)

Érdekes, hogy Dávid egyik panasza támadói ellen, hogy nem akarnak megváltozni. És ehhez kapcsolódik az istenfélelem hiánya is.

Az élőlények jellemzője, hogy folyamatosan változnak. Szervezetünkben bizonyos időszakonként, a sejtek nagy része megújul, kicserélődik. Jézus minket, tanítványait, a szőlővesszőkhöz hasonlít, akik Hozzá, vagyis a szőlőtőhöz kapcsolódnak, és általa növekednek. Fejlődésre lettünk elhívva, hogy egyre jobbá váljunk, és gyümölcsöt teremjünk. Ez a folyamat életünk végéig tart. Dávid azt mondja, hogy az igazak, „még vén korban is gyümölcsöznek” (Zsolt 92,15).

Talán most jött el az életedben az a pillanat, amikor valamiben lépni kell: talán egy rossz szokást kell elhagyni, egy régóta megtűrt bűnt kell felszámolni, valamire nemet kell mondani, másra pedig igent, egy halogatott feladatot kell elvégezni, vagy a magatartásodon kell változtatni.

A változáshoz taníthatóság és alázat kell. A változás általában kényelmetlen és néha nehéz. Valaki egyszer azt mondta, hogy a változás szép arcú gyilkosa a kényelem. Egy másik akadálya lehet a változásnak a félelem, hogy mit fognak hozzá szólni mások - főleg a számunkra fontos emberek. De Pál azt mondja, hogy ha inkább embereknek akarna tetszeni, nem Istennek, akkor nem volna Krisztus szolgája (Gal 1,10). Kell hogy lássuk a változás hasznát, hogy kedvünk legyen hozzá.

Isten különféle módon ösztönözhet minket a változásra. Például egy kényszerpihenő, egy betegség, egy veszteség felnyithatja szemünket és kimozdíthat az állóvízből. Dávid így figyelmeztet, „Ne legyetek olyan oktalanok, mint a ló, vagy az öszvér, amelyeknek kantárral és zablával kell fékezni szilajságát, másképpen nem közelít hozzád” (Zsolt 32,9).

Ha mi magunk változunk, az a környezetünkre is jó hatással lesz. Útjelző táblák, jó példák lehetünk számukra!

Tovább olvasom