2012. májusának harmadik hetében Gyülekezetünk önkéntesei megszállták a legendás táborhelyet. Szerettünk volna segíteni a szomorú sorsa jutott kastély helyreállításában.
 |
| A Vichy-kastély 2012. május 19-én reggel. |
2012. február 13-án hajnalban tűz ütött ki a Magyar Pünkösdi Egyház kadarkút-vótapusztai szeretetotthonában. A hírrel nyomban megtelt a helyi és az országos média. Civil és egyházi személyiségek fejezték ki együttérzésüket az idősek számára fenntartott otthon üzemeltetője felé. A kastély körüli parkban nyaranta táborozó fiatalok százai, ezrei követték a híreket nehéz szívvel.
 |
Az életveszélyesség vált helyiség korábban
az Istentisztelet helyszínéül szolgált. |
Az idő múlik, a kadarkúti tragédia híre kikerül a figyelem középpontjából és a beszélgetések témái közül. Méltatlanul. Az intézmény fenntartói és dolgozói kemény harcot vívnak az otthonért és annak lakóiért. Feltett szándékuk, hogy a kastély újra meg fogja nyitni kapuit az idős emberek előtt. Ők jelenleg a bodrogi Sárközy-kastélyban vannak a helyi Baptista Gyülekezet jóvoltából. A Vótapusztára vezető út még nagyon hosszú onnan.
Óvári Róbertet, az intézmény igazgatóját kérdeztem a jelenlegi állapotról és a tervekről. Elmondta, hogy ebben az embert próbáló helyzetben nagy segítőkészségre talált a hatóságok, a gyülekezeteink és más egyházak részéről. Ennek is köszönhető, hogy a tűzben senki nem sérült meg. Az idősek átmeneti elhelyezését hamar sikerült megoldani, a legszükségesebb, odaveszett személyes tulajdont pedig a gyülekezetek és magánszemélyek felajánlásaiból sikerült pótolni. Az időseknek jelenleg otthont adó épületet viszonylag hamar használható állapotba hozták, bár még van tennivaló: a végleges működési engedély kiállításához a tetőszerkezet felújítása szükséges.
 |
| Az első emeleti folyosón jól látható a füst nyoma. |
A sok-sok segítségre szükség is van. Kadarkúton még mindig a romeltakarítás munkáit végzik az MPE gyülekezeteiből érkező önkéntesek Óvári Zsolt vezetésével. A leégett szintek megtisztítása és a fal szükséges visszabontása után óriási mennyiségű, főleg cserépből, téglából és hamuból álló törmelék keletkezik. A visszabontás az épület nagyjából felén készült el, a többi még hátravan ahhoz, hogy az állagmegóvási tevékenységek elkezdődhessenek. A munka dandárja még az építési engedélyre vár, az építési munka finanszírozása pedig állami támogatásra. Az ebből a célból benyújtott pályázat elbírálása nyár végére várható az intézmény igazgatója szerint.
 |
| Munkások a falon. |
Mi is régóta kerestük a lehetőséget, hogy az anyagi és a szellemi támogatáson túl tevékenyen is részt vegyünk a munkában. Ahogyan sok évvel ezelőtt, a birtok renoválásának idején, úgy most, a helyreállítás idején is önkéntes kézi munkával épül a kastély. Ebből vettük ki a részünket 21-en, akik május harmadik hetében Kadarkútra utaztunk. Kedden és szerdán három fős brigád dolgozott az épületen, pénteken pedig heten érkeztek a Somogy megyei településre. Ők szombatra 11 fiatallal egészültek ki, így a Paksi Pünkösdi Gyülekezet felállította az új rekordot: szombaton 18-an dolgoztunk egyszerre, az egész hét alatt pedig összesen 31 munkanapnyit voltunk jelen. Hogy dolgoztunk-e 31 munkanapnyit, azt a művezető dolga volna eldönteni; mindenesetre az épület kétharmadán visszabontottuk a falat, levertük a vakolatot, megtisztítottunk 8 és fél raklapnyi téglát és elhordtunk jó pár köbméter törmeléket – mindezt kézi erővel, alaposan megérdemelve a napi háromszori étkezést, amit a Szeretetotthontól kaptunk ajándékba.
 |
| Óvári Zsolt |
Én magam a szombati csapattal érkeztem. A reggelit mindjárt meghitelezték nekünk, utána viszont ostrom alá vettük a kastélyt. Egy gyors eligazítás után a hozzáértőbbek felmásztak a falra, ahol csákánnyal, kalapácsokkal és ütvefúróval szálltak be a bontásba. A többség az épület oldalához sietett, ahol a leérkező téglákat válogatták, tisztították, pakolták és talicskázták, egy szerényebb delegáció pedig az épület mögött felgyülemlett, embermagasságú törmelékhalmot kezdte elhordani szintén talicskával és hol kézzel, hol lapáttal. Nem fáztunk egyszer sem, és nem utasítottunk vissza egyetlen felkínált korty vizet sem. Bár a mi szemünkben aprónak tűnt az a munka, amit ennyi idő alatt el tudtunk végezni, mégis bízunk abban, hogy a sok kis lépés végül kiadja majd az egész utazást.
 |
| A téglát tisztító és válogató fiatalok. |
Számtalan ilyen apró lépésre lesz még szükség. Ahogyan élményekkel telve, és az elvégzett munkában elfáradva, vidáman hazafelé vettük az utunkat, meg is beszéltük, hogy vissza kell még jönnünk ide. Az egyház szeretett otthonát körbevevő fák alatt ezrek fiatalságának emlékei játszanak fogócskát a szellővel. A kiégett ház, a csupasz falak, a korom és a hamu láttán bizony nehezebben vettük a levegőt; de mindez csak arra figyelmeztet: a munka java még hátravan. Mi csak néhány napot tudtunk rohanó életünkből felajánlani (bár szeretnénk még többet), de testvéreink számára ez a mindennapos valóság. Hordozzuk őket imánkban, és vegyük elő a naptárunkat!
Kadarkút, szeretünk, és szükségünk van rád!
Isten áldja meg az önkéntesek és a felajánlók életét!
