Ha ez a beszámoló arról szólna, hogy segítőként és szervezőként hogyan éltem meg, akkor néhány röpke szóval el is intézhetném. Például így: éjjeli munka, kávé, szaladgálás, kipakolás, térülés-fordulás, izgulás. Pedig én csak segítő voltam! Egyértelműen sok munka van egy ilyen reggeli megszervezésében, de ez nem baj. Nagy köszönet mindenkinek, aki hozzátette a maga részét! Külön kiemelném közülük Korvin Hedviget, aki a főszervezői poszton munkálkodott sikeresen.
Szeretnék mesélni kicsit arról, amikor félretettem a szervezést, és megkaptam az áldást. Annyi megélhető pillanat volt ezen a reggelen! Annyi momentum, ami felkeltette a figyelmem és megállított a szervezői feladatok vagy a barátnők beszélgetésének mondatai között. Egyszerűen csak megragadott.
Rögtön elsőként, miután beléptem az épületbe, megláttam a szövet szívekkel díszített termet, a világító mécseseket; megéreztem a fahéjas cappuccinó és az uborka illatát az ízlésesen terített asztalról. (Szó szerint ízlés volt rajta. :D) Ráadásul – úgy ajándékba – az asztalok körül a jókedvű hölgyek színes egésze fogadott. Nagyon idilli volt, mintha haza érkeztem volna.
A következő pillanat, ami eltalált, a csengők zenéje volt. Ültem és hallgattam azt a csodás dallamot. A vidám csilingelésben néha annyira gyönyörű hangok voltak, hogy nem tudtam nem elmosolyodni. Megnyugtatott, egy kis békét csöppentett a szívembe, körbevett Isten szeretete a zenén keresztül.
Amikor Szabó Xénia kiállt a mikrofon mögé és felolvasta a derék asszonyról szóló Igeszakaszt, régi emlékem jutott eszembe. Ez az Igevers ugyanis arról szól, amiről minden lány és anya álmodik. Bemutat egy (mondhatni) tökéletes nőt, aki minden téren megállja a helyét, szeretetteljes és bölcs, s mindezért dicséret illeti. Ahogy újra hallottam az Igeverseket, egy régi naplómat láttam magam előtt. Ebbe írtam fel még tíz éves koromban ezt a részt a Bibliából. Sose volt nagy álmom arról, hogy mit szeretnék dolgozni majd, ha nagy leszek, csak az, hogy ilyen nő váljon majd belőlem. Úgy érzem, minden jelenlévő bátorítást kaphatott, hogy ez az álom valóra válhat. Helyesebben, az nem csak úgy magától valóra válik, hanem mi valósítjuk meg Istennel együtt. Hiszen derék asszonynak lenni nagyon is gyakorlatias és tevékeny dolog, ezt nem lehet elméletben képviselni csupán.
Volt még egy része a közös napunknak, ami magával ragadott. Csöppenjünk át a reggeliből egy másik épületbe, egy másik pillanatba. Mikor beléptem (életemben először) a paksi Erzsébet Szálló wellness ajtaján, megint elkapott a hangulat. Előkelő volt minden, amit csak látott vagy amire csak leülhetett az ember, és szinte láttam a többieket is nagyestélyi ruhákban. :) Jól olvastátok egyébként, a reggeli folytatásaként elmentünk szaunázni és pezsgőfürdőzni együtt.
Miután a szívünket melengettük, a wellnessben a testünket is megszaunáztattuk. Az utolsó megérintő pillanatnak azt tudnám elmesélni, mikor a 90 fokos finn szaunából kilépve a jéghideg merülő medencébe csobbantam bele. Nem nevezném idillinek, de nagy áldás volt ebben is! :)
Ez a női alkalom, úgy érzem, felállított egy szintet. Egy szintet, amit
nem lesz egyszerű megugrani a következő alkalommal. Persze, minden
alkalom más, ha már voltál egyen, az még nem jelenti azt, hogy mindent
láttál!
Testet-lelket pihentető női alkalmon vehettem részt. És ezért már aznap is nagyon hálás voltam, de most, hogy eltelt néhány nap szombat óta, és már a munka sűrűjében vagyok, egyre nagyobb köszönömöt formál a szívem! Annyira szerencsés vagyok, hogy hallhattam és láthattam, mert most erőt ad a hétköznapokhoz. Néha egy-egy feladatban eszembe jut: "Na, most mit tenne egy Isten szerinti derék asszony?" A kérdés kicsit mulatságos, de azért nem butaság feltenni. :)
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése