A legtöbb ember nem szereti a konfrontációt. Ha szereted, akkor kisebbségben vagy. Sokan rettegnek tőle, és azt mondják, hogy ez egyszerűen túl nehéz számukra. Amikor egy nehéz helyzettel vagy emberrel állnak szemben, inkább kikerülik, és elfutnak... Amilyen messzire csak lehet. Az emberek sok mindentől menekülnek – leginkább az új dolgoktól és a változásoktól félnek. Menekülnek a múltjuktól. Manapság sokan menekülnek a felelősségvállalástól. De a meneküléssel az a gond, hogy megrekeszt. Nem tudsz fejlődni.
Nekem személyesen nincs problémám a konfrontációval. Sőt nagyon is hajlamos vagyok rá. Nálam a kérdés a hogyan. Meg kellett tanulnom úgy konfrontálódni emberekkel és helyzetekkel, ahogy Jézus tette. A Sátánnal való konfrontációt is meg kellett tanulnom. És Istentől időnként még mindig kapok kis felfrissítő kurzusokat, nehogy Sátán eltaposson, vagy elhitesse hazugságait.
Hagyd abba a menekülést!
Isten azt akarja, hogy legyünk bátrak, és tudjuk azt, hogy mindent képesek vagyunk kezelni, ami csak az utunkba adódik. Nem szabad elfutnunk nehéz helyzetek elől, mert Isten azt akarja, hogy ne féljünk. Azt akarja, hogy legyünk bátrak, tudva azt, hogy mindent képesek vagyunk kezelni, ami csak az utunkba adódik.
Nézzük meg 1Ján 4:4-et! Ezt mondja: Ti az Istentől vagytok, fiacskáim, és "legyőztétek azokat; mert nagyobb az, a ki bennetek van, mint az, a ki e világban van." Legközelebb ha elkezdesz félni egy konfrontációt igénylő helyzettől, vagy embertől, csak idézd fel magadban ezt az Igeverset, és emlékeztesd Sátánt, hol a helye. Mondd neki, "Nem! Nem tűröm meg tovább magamban a félelmet."
Találd meg az erő forrását!
Talán egy kicsit több "spirituszra" van szükséged. A Szentlélek általi bátorságra gondolok, ami ezt mondja, "Isten gyermeke vagyok, nem engedem, hogy egész életemben elnyomás alatt éljek. Fej vagyok, nem farok, felül vagyok és nem alul. Nem fogok félelemben élni, és nem fogok elfutni dolgok elől. Mert mindent meg tudok tenni, amit meg kell tennem, Krisztus által, aki engem megerősít." Szembenézhetsz a problémáddal. De dönthetsz úgy is, hogy elmenekülsz előle. Ha menekülsz, a Biblia egész világosan beszél arról, mi történik azokkal, akik elfutnak, és nem teszik meg, amit Isten kér tőlük... Pusztába kerülnek.
Pusztalakók a Bibliában
Két embert szeretnék megemlíteni a Bibliából, akik félelmükben elfutottak, de Isten segített nekik szembenézni félelmeikkel.
Mózes – Istennek volt egy terve Mózessel. De amikor negyven éves volt, valami rosszat tett, és ahelyett, hogy szembenézett volna fáraóval, elfutott és "lakozék Midián földén" (2Móz 2:15). Midián földje egy Egyiptomtól távol eső, lakatlan puszta volt. A következő negyven évet Mózes egy "öntőformában" töltötte. Istennek valamit ki kellett dolgoznia belőle, mielőtt nyolcvan éves korára végül készen állt arra, hogy visszamenjen és vezesse Izrael népét.
Hágár – 1Mózesben olvashatunk arról, hogyan romlott meg ennek a szolgálólánynak a viszonya Ábrahámmal és feleségével, Sárával. Amikor Hágár várandós lett Ábrahámtól, ami amúgy Sára ötlete volt, komoly viszály alakult ki közte és Sára között. Ezért Hágár elmenekült. A Biblia azt mondja, hogy végül a pusztában kötött ki, egy forrás mellett. Aztán Isten angyala ezt mondta neki, "Menj vissza az asszonyodhoz, és alázd meg magad az ő kezei alatt" (1Móz 16:9). Jaj! Habár ez bizonyára kellemetlen volt, és biztos vagyok benne, hogy rendkívül nehéz volt megtennie, Hágár szembenézett nehéz helyzetével, mert tudta, hogy ez Isten akarata.
És veled mi van? Te is pusztában vagy, mert félelmedben elkerültél egy konfrontációt? Nem kell hogy egész életedben ott maradj, és mindig menekülj dolgok elől. Kijöhetsz a pusztaságból, és élhetsz az Istentől neked szánt ígéret földjén, ha elkezdesz szembenézni dolgokkal.
Joyce Meyer
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése