Van hozzá bátorságod, hogy egészen őszinte legyél Istennel? A Zsid 4:16 arra bátorít, hogy bátran menjünk Isten trónjához, mert kegyelmet találunk. Jöjj a trónhoz most! Hozd égető gondjaid!
1 Az Örökkévaló szava érkezett Jónáshoz, Amittaj fiához: 2 "Készülj az útra, sietve menj Ninivébe, a nagy városba, figyelmeztesd lakóit a közelgő veszedelemre, mivel tudok róla, hogy mennyi gonoszságot követtek el, és meg fogom büntetni őket ezért!"
Jónás el akar futni az Örökkévaló elől
3 Jónás azonban el akart futni az Örökkévaló elől, és elhatározta, hogy éppen az ellenkező irányba, Társisba utazik. Ezért lement Jáfó kikötőjébe, és keresett ott egy Társisba induló hajót. Miután kifizette az útiköltséget, felszállt a hajóra, hogy a többi utassal együtt Társisba menjen. Így akart elmenekülni az Örökkévaló elől.
4 El is indultak, de az Örökkévaló erős szelet küldött, és oly hatalmas vihart támasztott a tengeren, hogy a hajó már-már összetört. 5 A hajósok rémülten kiáltottak segítségért: ki-ki a maga istenéhez imádkozott. A rakományt a tengerbe dobálták, hogy ezzel is könnyítsenek a hajón.
Jónás azonban félrehúzódott a hajó belsejébe, és lefeküdt aludni. 6 A kapitány felfedezte, és rákiáltott: "Ébredj föl! Hogy tudsz ilyenkor aludni?! Kiálts az istenedhez, hátha megkönyörül rajtunk, és nem veszünk el!"
Dobjatok a tengerbe!
7 A hajósok ekkor elhatározták, hogy kiderítik, ki miatt támadt ez a nagy vihar. Ezért sorsot húztak, és a sors Jónásra esett. 8 "Mondd meg az igazat, miért kerültünk ilyen nagy viharba? Ki vagy te, és mi a mesterséged? Hol van a hazád, és honnan jössz? Melyik néphez tartozol?" – kérdezték. 9 Jónás így válaszolt: "Héber vagyok, és az Örökkévalót, a menny Istenét tisztelem, aki a tengert és a szárazföldet teremtette." 10 Amikor azt is bevallotta, hogy az Örökkévaló elől menekül, az emberek még jobban megrémültek, és azt kérdezték: "Hogy tehettél ilyet?!" 11 Közben a vihar egyre nagyobb erővel tombolt. Akkor megkérdezték Jónást: "Mit tegyünk veled, hogy a vihar lecsendesedjen?" 12 "Dobjatok a tengerbe – válaszolta ő –, akkor a vihar lecsendesül, és a tenger megnyugszik. Hiszen jól tudom, hogy miattam támadt ez a szörnyű vihar." 13 A hajósok ennek ellenére teljes erővel próbáltak a partra evezni, de hiába, mert a vihar egyre jobban dühöngött. 14 Akkor minden hajós az Örökkévalóhoz kiáltott: "Örökkévaló, kérünk téged, ne engedd, hogy mind elpusztuljunk emiatt az ember miatt! Kérünk, ne terheljen bennünket egy ártatlan ember meggyilkolásának a bűne! Te pedig, Örökkévaló, tegyél úgy, ahogy jónak látod!"
Jónást elnyeli a nagy hal
15 Azután felkapták Jónást, és bedobták a tengerbe, amely azonnal lecsillapodott. 16 Ezt látva az emberek még inkább félték és tisztelték az Örökkévalót: áldozatokat mutattak be, és fogadásokat tettek neki. 17 Az Örökkévaló pedig odaküldött egy hatalmas halat, hogy nyelje el Jónást, aki három nap és három éjjel a hal gyomrában maradt.
Üzenet
Elutasítás
Jónás meg volt róla győződve, hogy Ninive lakói megérdemlik a pusztulást, és elég jól ismerte Istent ahhoz, hogy tudja, Ő esetleg másként gondolhatja. (vö. Jón 4:2) Jónás nem akarta, hogy Isten Isten legyen ebben a helyzetben, ezért visszautasította a küldetést. (vö. Jón 1:3)
Jónás nem imádkozik (vö. Jón 1:6) és csak kényszer hatására (vö. Jón 1:9) ismeri el Isten fennhatóságát. Szótlansága a tünet, amiből látható, hogy nem ért egyet Istennel. Akár szándékosan futunk Istentől, akár észrevétlen sodródunk el tőle, az ilyen utat mindig jellemzi az ima és a bizonyságok hiánya.
A kereső Isten
Jónás – tévesen – azt gondolta, hogy az Istennel való nézeteltérése senkire nincsen hatással önmagán kívül, így nem is tartozik másra. Döntése azonban önmagában kívül súlyos veszélybe sodorta a tengerészek vagyonát (vö. Jón 1:5) és életét. (vö. Jón 1:6-10) Milyen jó, hogy ezt a szörnyű helyzetet Isten jóra fordította – a pogány matrózok megismerték az élő Istent. (vö. Jón 1:14)
Igen figyelemreméltó a tény, hogy Isten nem ítélettel válaszolt Jónás engedetlenségére.
A tengerészek azt gondolták, hogy a vihar büntetés. (vö. Jón 1:4,11,13,15) Pedig a történet nem büntetésről, hanem keresésről szól. Jónás döntése lefelé ívelő pályára helyezte őt, (vö. Jón 1:3,5,15) mégis, Isten minden állomásnál ott volt, a kegyelmét kínálva, (vö. Jón 1:4,17) Jónás figyelmét és szívét keresve. Isten kegyelme néha a legváratlanabb formát ölti: bálna formájában érkezik, vagy éppen kínzóeszköznek látszik, amilyen az ókori kereszt volt.
Válasz
Imádkozz valakiért, aki Isten elől menekül! Ismerje fel az őt kereső, szerető Istent!
Mélyebbre eveznél?
Ha Jónás könyvének első fejezetét az egész könyv ismerete nélkül, a teljes történet összefüggéséből kiragadva olvasnánk, akkor valószínűleg azt gondolnánk, hogy Jónás azért nem akarta elvállalni a rábízott küldetést, mert az túl nehéz volt számára, a vihar és Jónást folyamatosan érő új és új csapások az engedetlensége miatti büntetés voltak. De ismerjük a negyedik fejezetet is, ezért tudjuk, hogy Jónás egész könyve valójában Isten kegyelméről szól. Jónás azért menekült Isten elől, mert nem tetszett neki az a lehetőség, hogy Ninive lakói esetleg kegyelmet kapnak Isten türelme miatt, és semmiképpen nem akart semmilyen szerepet játszani abban, hogy Isten asszíroknak megkegyelmezzen.
Talán érthető ez a gondolkodás, ha figyelembe vesszük Ninive gonoszságának mértéktelenségét; ez a hozzáállás mégsem lehet elfogadható egy olyan ember számára, aki a kegyelem Istenét követi és szolgálja. Nem válogathatunk Isten tulajdonságai között, kiválasztva, hogy egy adott helyzetben melyik érvényesüljön. Isten nagyobb, jobb, irgalmasabb és félelmetesebb annál, amilyennek mi vagy Jónás szeretnénk, hogy legyen bizonyos helyzetekben.
A Tarsis felé vezető hajóút szörnyűsége, hogy Jónást kidobták a hajóból, hogy lenyelte őt egy bálna, nem isteni büntetés volt, hanem a kegyelem jele. Jónásnak a legjobbját kellett nyújtania Istennek, amire csak képes volt, de ehhez néhány dolgot meg kellett tanulnia. Makacssága, öntörvényűsége miatt csak ilyen kemény leckén át tudott tanulni.
Ha Isten megengedte volna Jónásnak, hogy elfusson a ninivei küldetés elől, akkor Jónás sosem tanulta volna meg kezelni és érteni Isten személyiségét. Ez hatalmas veszteség lett volna Jónásnak. Isten nem csak Ninivének kegyelmezett meg: kegyelmet adott a makacs Jónásnak is, sőt, a szívükben jó, de rossz istent követő tengerészeknek is.
Ez a honlap a Paksi Pünkösdi Gyülekezet hivatalos internetes megjelenési platformja. Az oldalon található tartalmak (egyéb jelzés hiányában) a Gyülekezet tulajdonai. Az integrált szolgáltatások külső szolgáltatók tulajdonai lehetnek.
A hozzászólás OpenID-regisztrációhoz kötött. Az oldalon tiszteletben tartjuk az emberi méltóságot.
Az itt publikált írásokra (egyéb jelzés hiányában) a CC-BY-NC-3.0 (vagy újabb) licenc érvényes – újrapublikálásuk és feldolgozásuk a forrás feltüntetése mellett lehetséges, kereskedelmi forgalomba nem hozhatóak.
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése