Határsértő Isten

Felkészülés

Ha szeretnénk jobban megismerni Istent, fel kell készülnünk arra, hogy Isten bizony váratlan dolgokat tesz, megdöbbentő utakat választ és kihívás elé állít. Imádkozz ma így: adj engedélyt Istennek arra, hogy a határokat feszegesse, a bicskát nyitogassa a zsebedben azzal, hogy megtámadja a róla alkotott téves elképzeléseidet! Engedd meg neki, hogy valami hihetetlenül újat mutasson meg önmagából, amire talán sosem számítanál!

©WordLive & istockphoto.com

Textus: Mk 3:1-6 (EFO)

1 Ezután történt, hogy Jézus ismét elment a zsinagógába. Volt ott egy férfi, akinek a karja megbénult. 2 Mivel szombat volt, az emberek gyanakodva lesték Jézust, hogy meggyógyítja-e a bénát, mert mindenáron valami ürügyet kerestek, hogy vádolhassák Jézust. 3 Ő odafordult a béna kezű férfihoz: "Állj ide a középre!"

4 Majd megkérdezte a többieket: "A Törvény szerint szabad-e szombaton jót, vagy rosszat tenni, életet menteni, vagy megölni valakit?" De senki nem szólt egy szót sem.

5 Jézus haragosan körülnézett rajtuk, és elszomorodott a szívük keménysége miatt. Majd a férfi felé fordult: "Nyújtsd ki a karodat!" – mondta neki. Az pedig kinyújtotta a karját, és azonnal meggyógyult. 6 A farizeusok ekkor kimentek a zsinagógából, és a Heródes-pártiakkal arról kezdtek tanácskozni, hogyan öljék meg Jézust.

Üzenet

Támadás a törvényeskedés ellen

Jézus radikálisan új módon hirdette és mutatta be Isten országát – úgy, ahogyan előtte még senki. Elképesztően jó hír, és egyben felháborítóan felforgató is volt az, amilyen Istent Jézus bemutatott. Olyannyira, hogy a Jézussal való találkozás mindenkiben nyomot hagyott. Tőle senki sem távozott érintetlenül, változatlanul, mert Jézus minden személyes találkozás alkalmával kihívás elé állított, felkavart. A hatás más és más volt: volt, aki meggyógyult, volt, aki megszabadult, és volt, aki a megölését tervezte.

Ebben a szakaszban is arról olvasunk, hogy Jézus szembeszegül a farizeusok [vallási vezetők] megrögzött törvényeskedésével; itt éppen a szombattal, a pihenőnappal kapcsolatban. A megelőző szakaszban Márk arról is beszámol, hogy Jézus tanítványai korábban ugyanezen a napon gabonaföld mellett járva éhségükben letéptek néhány kalászt, ami szintén tiltott volt a vallási szabályok szerint. A farizeusok szerint jobb éhezni, mint a szabályok ellen véteni. Sőt, a zsinagógában történtekből azt is láthatjuk, hogy a farizeusok szerint jobb egy embernek, ha béna marad, mint hogy szombaton gyógyuljon meg. Mennyire megtévedt fontossági sorrendet mutat ez!

Isten bemutatása

Jézus félelem nélkül konfrontál, amikor választás elé állítja őket (4). Jót vagy gonoszat, megmentést vagy megölést, életet vagy halált választanak? A halált választják! Jézus maga is mélységesen felháborodik ezen a reakción (5). Hogyan érthetik félre ennyire Istent?

Isten az élet Istene, a nagylelkűség, a gyógyítás Istene. Jézus küldetése az volt, hogy bemutassa az Atyát. (lásd Jn 14:9) Ahogyan az életét élte, ahogyan szolgált, ahogyan meghalt, ahogyan feltámadt – mindebben az Atya valódi természetét mutatta meg: szeretetet és szabadságot.

Válasz

Nem viselkedsz időnként úgy, mintha Istent jobban érdekelnék a szabályok, mint az emberek? Mintha Istent jobban foglalkoztatná az elítélés, mint a felszabadítás? Kérd Istent, hogy fedje fel az Ő személyével kapcsolatos téves elképzeléseidet, hitedet! Dicsérd őt ma a jóságáért!

Mélyebbre eveznél?

A helyszín egy galileai zsinagóga, a figyelem középpontja pedig egy sorvadt kezű ember. A betegsége nem volt halálos, de biztosan rontotta az elhelyezkedési és egzisztenciális lehetőségeit. A rabbinikus törvények szombaton csak életveszélyes esetben engedélyeztek gyógyítási tevékenységet, így ez az eset ökölre ment a vallási hatalmakkal. Ez alkalommal túl messzire ment Jézus – túlzásba vitte a szabályok megkérdőjelezését. Már csak alapot, ürügyet kerestek rá, hogy megvádolják (2), Jézus azonban meghunyászkodás helyett szinte pimaszul, nyilvánosan derített fényt a szombattal kapcsolatos álláspontjuk tarthatatlanságára. Válaszként örök következményekkel járó, istentelen szövetséget kötöttek (melyről csak Márk számol be).

A konfliktust Jézus okozta, kezdeményezte. Ő állította ki a sorvadt kezű embert középre, ő tett fel támadó, felbujtó kérdést a vallási vezetőknek. Egy beteg ember személyes szüksége kapcsán egy nagyobb, általános alapelvet támadott meg: mi engedhető meg szombaton. Emberi szükségről van szó: ha lehetőség van jót tenni, és valaki úgy dönt, hogy nem teszi meg, az épp olyan gonosz, mintha rosszat tenne? Ez összezavarta a fennhatóságokat, mert szűk látókörű, prűd szabályaik tétlenséget diktáltak, és ezzel rendkívül rossz irányba mutattak.

Nagy volt a tét. Jézus felháborodott rajtuk, haragudott rájuk makacsságuk miatt, mivel visszautasították a szabályokat eredetileg motiváló alapelvek érvényesítését. Eközben a farizeusok hitének legalapvetőbb dogmái álltak támadás alatt, mégpedig az, hogy a vallás lényege a törvénynek való feltétlen engedelmesség. Társadalmi hatalmuk és státuszuk nagyban függött attól az általános nézettől, hogy igazuk is van.

A farizeusok valódi hívők voltak: megingathatatlanul hittek Istenben, és erő felett megtettek mindent az Ő követéséért. A legjobbat akarták tenni, és azt gondolták, hogy azt is teszik. Csakhogy időközben a vallás önmaga, a dogmatizmus, a szabályrendszer, és nem utolsó sorban a hatalmi pozíció túl nagy figyelmet kapott, és lassan az legfőbb fontosságot nyerte. 

Nem idegen ez a hiba tőlünk sem. Mi is képesek vagyunk rá, hogy elvakulva ne legyünk hajlandóak máshogyan látni bizonyos dolgokat. Minket is megragadhat és csábíthat a státusz és a hatalom.

Írta: Anna Thompson
Forrás: WordLive.org
©2002-2011 Scripture Union

Témák: Anna Thompson, gyógyulás, Ige-morzsák, szabadság, törvény, WordLive